Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-01-02 / 1. szám

1915 Evangélikus őrálló jól tudják, hogy erre a kettős kérdésre nemmel kell válaszolniok. Birodalmi kancellárunk, jellemző túlságos lelkiismeretességével elismerte, hogy részünkről bizonyos jogtalanság forog fenn. Én ezt a felfogását nem oszthatom s el nem is ismerhetek alaki jogsérelmet sem; olyan uolt a mi helyzetünk, melyben nincsennek többé formatségok, hanem csak erkölcsi kötelességek. Éímikor Dávid az Úr asztalán végső szükségben a szentelt kenyérhez nyúlt, teljesen és tökéletesen igaza volt; abban a pillanatban nem létezett többé a törvény betűje. Épp oly jól tudják ezt önök, mint én tudom : szükség-jog uan, mely vasat görbií, mennyivel inkább egy szerződést] Fontolják meg helyzetünket! Mutassák ki, hogy Németország csalárdul teremtett magának szükség-jogot, mutassák ki abban az órában, melyben birodalmuk szintén elleneink közé szegődött és nekünk a félvilággal kelle szembe szállanunk ! önök erre képtelenek; nem voltak képesek aug. 4-én sem, mindazonáltal az ürügyek legaljasabbját választották — mert meg ahartah semmisíteni. Nyilatkozatuk szerint, uraim, el kell fogadnom, hogy bár önök személyileg messze elhárítják maguktól ezt a szándékot; de elhitethetik-e velem, hogy államférfiaik azért üzentek nekünk háborút, mert azt határoztuk, hogy átvonulunk Belgiumon ? Ilyen balgának és könynyelmünek még sem tartják őket 1 De nem végeztem még. Nem mi voltunk azok, akik Belgium semlegességét első izben megszegtük. Belgium, amitől tartanunk kellett, s ami most, tények által igazolva, mind hívebben elénk tárul, már eleve szövetségben állott Franciaországgal és önökkel. Franciaország pilótái Belgium felett keringenek, amikor még be se vonultunk volt, Franciaországgal megegyezések jöttek létre és Maubeuge-ben olyan arzenálra akadtunk, melybe angol muníciót még a hadüzenet előtt helyeztek el. Bz az arzenál — önök tudják Maubeuge hol fekszik 1 — tanúságát szolgáltatja az angol-francia megbeszéléseknek, melyekben Belgium is szerepet játszott. Ez a megegyezés a világ előtt több mint nyilt-titok; a bizonyítékok köre teljes és Nagybrittánia ördögi Játékáról letépve a lepel. Önök voltak azok, a kik Belgiumot ellenünk háborúra tüzelték, sőt kötelezték, az önök fejére száll a borzasztó felelősség azért a nyomorért, mely ezt a szerencsétlen országot érte. Ha ez a mi szándékaink szerint megy végbe, haja szála se görbül meg egy belgának sem 1 Ha már most úgy Szerbia, mint Belgium csak semmis ürügy volt a hadüzenetre, legroszsaabb esetben sem marad fenn más ok, mint államférfiaiknak az a szándéka hogy minket megsemmisítsenek, vagy legalább is annyira meggyöngítsenek, hogy Nagybrittánia uraljon tengert és minden távoli világrészeket. Ezt a szándékot önök személyökre nézve ugyan tagadják és nekem hitelt kell adnom szavaiknak. De merik-e ugyanezt tagadni kormányukról ? Bizonyára nem tehetik, mert napnál világosabb — hogyha Nagybrittánia úgy határozott, hogy Oroszország, és az orosztól kormányzott Franciaország koalíciójával társul, ha félrerug minden ellentétet, mely közte és Oroszország között fennáll, ha nemcsak a muszka hordákat lovalja ellenünk, hanem lelkiismeretlenül a „sárga veszedelmet" a japánt is ránk meg Európára zúdítja, ha tehát minden, az európai kulturával szemben fennforgó kötelességeit a tenger mélyébe sülyeszti, — nincs más magyarázat, nincs más indító-ok: Anglia úgy gondolja, hogy ütött az óra, melyen meg kell semmisülnünk. De miért akar minket megsemmisíteni ? Mert nem tűri a mi erőnket, a mi virágzásunkat. Más magyarázat nincs! Mi, Nagybrittánia Amerikával karöltve voltunk azok, a kik békés egyetértésben magas fokra emeltünk az emberiség történelmét, akik senkit tulajdonában nem bántva, békén vezettük a világot. Mi németek nem ismertünk és nem is ismerünk ennél magasabb ideált. Hogy ezt keresztül vihessük, császárunk és népünk 43 éven át sok áldozatot hozott. Erőink fejlődéséhez mérten tíjbb területre is tarthattunk volna számot, mint amennyivel széles e földön birunk. Sohasem gondoltunk arra, hogy ez igényeket erőszakkal hajszoljuk keresztül. Azt tartottuk, népünk ereje szorgalmában, és ennek a szorgalomnak békés gyümölcseiben jegecedjék ki. De ez is szemet szúrt Nagybrittániának ; irigyelte erőnket, irigyelte flottánkat, irigyelte kereskedelmünket és iparunkat és az irigység minden baj gyökere. Ez ragadta Nagybrittániát ebbe a legborzalmasabb háborúba, melyet a világtörténelem ismer, s amelynek vége beláthatatlan. Mit tesznek már most, uraim, hogu igy kinyíltak szemeik hazájuk politikájának láttán ? Én csak egy tanácsot adhatok, de ezt a keresztyén kulturánk nevében, melyet kormányuk oly galádsággal vetett kockára, ne csitítgassák lelkiismeretüket azzal, hogy Szerbiát és Belgiumot kell megoltalmazniok, hanem forduljanak vissza és fékezzék meg kormányukat. Talán nem késő még. Ami minket, németeket illet, utunk iránya határozott, ha sorsunk nem is az. Ha elbukunk, amitől Isten óvjon és a mi erős karunk, sirba hanyatlik velünk földrészünk minden magasabb kulturája, melynek őreiül hivattunk el ; akár Oroszországgal akár Oroszország ellen azt Nagybrit-