Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-01-03 / 1. szám

6 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ III 4 minden nagyobb nehézség nélkül mindjárt kettős irányban, u. m. vasárnapi isholáual és a honfir­máltah gondozásával kezdhetjük meg a belmisz­szió munkáját. Vasárnapi iskolára azért van szükségünk, mert az iskolában épen csak az előirt tananyagot tanithatják, a gyermekek valláserkölcsi nevelése pedig, amit legtöbb esetben a szülői ház sem nyújt, teljesen el van hanyagolva. Ezt van hivatva pótolni a vasárnapi iskola. Miután ennek látoga­tására a gyermekeket nem kényszerithetjük, von­zóvá és kedvessé kell azt tenni, hogy megnyerjük őket. Legyen ez iskola közvetlen, szórakoztató, legyen benne imádság, ének, lehet benne mese is, gerince azonban mindig egy rövid bibliai történet vagy mondás legyen, amelynek erkölcsi igazságát az ő életükből meritett példákkal vilá­gitsuk meg. Az egész legfölebb egy órán át tartson. Ha több gyermek jelentkezik, akkor a lelkész segitőkkel dolgozzék s ő maga csak a segitőket irányítsa és vezesse. Legjobb, ha egy­egy csoportban 10—12 gyermeknél több nincsen. A csoportok az órát együttesen kezdik meg és végzik be. Az előre megbeszélt anyag feldolgo­zását a csoportok külön végezik. Az órát éneklés, imádkozás, a szentírás felolvasása kezdi, közös kikérdeztetés, imádkozás és ének fejezi be. A csoporttanitásnak az az előnye, hogy a csoport­vezető minden egyes gyermekre közvetlenül hat és a vasárnapi iskolán kivül is érdeklődhetik iránta. De ha nincsen elég tanitó erre (értve az olyan buzgó férfit vagy nőt, aki ezt vállalja), vagy a terem nem megfelelő: az se baj, ha csak egy vezeti a vasárnapi iskolát. Fődolog itt is, mint minden belmissziói tevékenységnél, hogy az ne kényszerből kelletlenül, hanem szeretettel tör­ténjék; ne legyen az száraz, unalmas, rideg tani­tás, hanem eleven és közvetlen. 1) így csepegtetik be a gyermeki lélekbe a vallásos érzületet, teszik azt fogékonnyá a jóra és nemesre, tanítják őket tisztességre, becsületre. Az ilyen gyermekek már fogékonyabbak a konfirmandus-oktatásra. Hasonlókép foglalkozni kell a honfirmáltahhal is. Sajnos, azon már nem változtathatunk, hogy faluhelyen már 12 éves korukban bocsássuk a gyermekeket a konfirmációhoz. De ez egy okkal több arra, hogy ne hagyjuk el őket a konfirmáció után, hanem valláserkölcsi irányban nagy szere­Segédkönyuekül a magyar nyeluü uasárnapi isko­lák számára ajánlatosak : Hozsanna. Énekes könyu kofákkal. Kiadja a londoni traetátus társaság, szerkesztette Viktor János, ára 2 korona, fí Luther-Társaság és a M. Prot. írod. Társaság és Londoni Traetátus Társaság kiaduányai. Örömhír, Fecske. Mindezek megrendelését az elnökség is készséggel közuetiti. ff német és tót nyeluii gyülekezetek számára al­kalmas segédkönyuek és épitő iratokról a tájékoztatást kérjük és köszönettel publikáljuk. tettel foglalkozva velük, ébren tartsuk bennük a hitet. Gyűjtse a lelkész maga köré a konfirmál­takat legalább egyszer hetenként s legalább fél órára.Bzen összejöveteleket tegyeminél vonzóbbá, szórakoztatóvá, elevenné. Olvassanak víg mesét, elbeszélést, történetet, foglalkozzanak társasjáték­kal is, de az együttlét magva mindenkor egy bibliai megbeszélés legyen. De nem formális bibliai magyarázat, nem prédikálás, hanem annak megvilágítása, hogyan lehetne azt a bibliai igaz­ságot a jelenlevők életében megvalósítani. Ezen induljon meg a bizalmas, közvetlen beszélgetés, aminek eredményét 1—2 példával is megvilágítva, össze kell végül foglalni. Ezt a munkát lehetőleg maga a lelkész végezze, akár sok, akár kevés gyermek jön össze. Ha nem végezhetné, tegye ezt meg az ifjuságöt szerető, imádkozni tudó vallásos tanitó, de az is csak a lelkész felügyelete alatt s annak utmutatása szerint. Az ilyen bibliai megbeszélés sokkal közvetlenebbül hat, mint a szószékről a prédikáció s vannak kérdések, me­lyeket a lelkész onnét nem is tárgyalhat, míg így szépen bizalmasan megbeszélhet. Különösen fon­tos, hogy az ifjúság egyéni hajlandóságát, vala­mint a szülőktől kitudott s velük megbeszélt hibáit és ferdeségeit igyekezzék a lelkész orvosolni és helyes mederbe terelni. De ez ne korholás és megszégyenítés, hanem a bibliai igazságok tár­gyalása és megértése formájában történjék. Álta­lában a konfirmált ifjak vezetése valláserkölcsi nevelése legyen. Különösen a szülőkhöz való viszonyukat kell minél bensőbbé tenni, hogy a gyermekekkel való foglalkozás áldásait ők vegyék észre először. Mert nem egy szülő tért már he­lyes útra a vallásosan nevelődött gyermek révén. Ezekből az igy konfirmáltakból kerül ki las­san egy kis gárda, amely az ilyen alapozó munka után megalakítandó keresztyén ifjúsági egyesület magvát képezi. A keresztyén ifjúsági egyesület oly valláserkölcsi alapon álló egyesület amelynek tagjai az Üdvözítőt ismerik el Meste­rüknek s e hitüket életükben megvalósitják és arra törekszenek, hogy társaik közt terjesszék az Isten országát. Ifjúsági egyesületet ugy kell kezdeni, hogy szó se legyen egyesületről; az ifjúsági egyesü­letet valláserkölcsi alapokra fektetni ugy kell, hogy szó se legyen kegyeskedésről. Ha ugy fogunk a munkához, hogy egylete, szervezünk, félő, hogy nem munka, hanem egy­leteskedés lesz belőle. Ez pedig hazánkban, saj­nos, legtöbbször azt jelenti, hogy az első lelke­sedés napjainak elteltével van egy ember, aki minden munkát végez, a többiek pedig bírálgatják ezt az egyet s esetleg néha tagsági dijat is fizetnek,

Next

/
Thumbnails
Contents