Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-12-21 / 51-52. szám

EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 1914 tartós békére irányul és főképen a nemzetek közti viszony, melyet a civilizáció szelleme táplál, csak a szerződésszerű kötelezettségek ki nem kezdhető szentségén nyugodhatik. Sohasem fogjuk törvénnyel helyettesíthetni a háborút, ha a részes hatalmak egyike kény s kedv szerint széttép ünnepélyes nemzetközi szerződéseket. Ilyen kötelezettségek — ami felfogásunk szerint — százszor szigoruabbak akkor, ha a semlegesség garantálását célozzák, annál is inkább, mert a semlegesség folytonos kiterjesztése tűnik fel a legbiztosabb útnak arra nézve, hogy a föld arculatáról lépésről-lépésre kiirtsuk a háborút. Mindezek a mérlegelések csak nyernek átható erejükben, ha egy kis nép szerződésszerű jogait egy világhatalom fenyegeti. Azt hisszük, hogy akkor, amikor Németország vonakodott Belgiumnak, önmaga által is garantált, semlegességét tisztelni, Nagybritániának nem volt más választása a népjogok parancsa és keresztyén ethika szerint, mint Belgiumot megvédelmezni. A német birodalmi kancellár maga beismerte aug. 4-én, hogy a luxemburgi és belgiumi kormányok protestatiója jogos volt és hogy a Német-birodalom „jogtalanságot" követett el és „a népjogok parancsa" ellenére cselekedett. Egyedüli mentsége a szükség volt, mely a mi Milton-unk szavaira emlékeztet: „szükség, a zsarnok ürügye". Mindnyájunkat a legmélyebb fájdalommal töltött el, látni, amint az a Németország, melyet oly bensőleg szeretünk, egy gyönge nép törvényellenes megtámadásának cselekedetével bűnbe sodródik s amint egy keresztyén nemzet hadviselő sereggé lesz, fegyveres erkölcscsel. Minden háborútól irtózunk; háborút viselni Németország ellen meg éppen legmélyebben érint. Mindazonáltal erős a meggyőződésünk, hogy ebben a küzdelemben Nagybritánia a jog- és lelkiismeretért, Európáért, az emberiségért és tartós békéért harcol. Ebbeli meggyőződésünkben esak megerősítenek az előzmények, melyek ehhez az áldástalan háborúhoz vezettek. Miközben Németország megengedte, hogy a vele szövetséges AusztriaMagyarország Szerbia elé olyan feltételeket szabjon, melyek annak a kis államnak az önállóságával teljesen összeférhetetlenek, esak bizonyságot szolgáltatott, hogy a kisebb államok jogait nem tiszteli. De a nagyobb államok souverain jogainak ugyanilyen semmibevevését mutatta az a felszólítása, hogy Oroszország szereljen le. Szabad választása volt Németországnak, hogy az Orosz mozgósitásra ellenmozgósitással feleljen, annélkül hogy háborúra került volna a dolog. Sok nemzet mozgósitott már, hogy határait megvédje, annélkül, hogy hadat üzent. Épenugy, ahogy Szerbia ellen a közvetett, Oroszország ellen a közvetlen támadó Németország. Ilyen törvénytelen támadási politika még meztelenebbül állott ország-világ előtt a belgiumi betörés alkalmával. Nagybrittániát semminemű szerződés nem köti, hogy akár Szerbiát, akár dedig Oroszországot védelmezze. A legszentebb kötelezettségek, olyanok, amelyeket Franciaország is áthághatatlanoknak vélt, kényszerítenek minket Belgiumot megoltalmazni. Szivünk mélyéig fájlaltuk, hogy a német politika egymást követő rendszabályai kijátszák kicsiny és nagy államok szabadság-jogait egyaránt, mert ez annyit jelent mint megtagadni a civilizációt. Nem a mi országunk az, melynek vállaira az odium sulyosodik a civilizáció vagy az emberiség fenkölt öntudatának elárulása miatt. Kétségtelen, hogy Ön egészen másként látja a mai helyzet valódi előfeltételeit. Bár higyje azt, hogy mi teljes tévedésben vagyunk, arról azonban biztosithatjuk, mi, akik keresztyéni és theologtat közösségben olyan közel állunk Önhöz, hogy inditó okaink éppenséggel nem érdemlik meg a hangoztatott szemrehányást. Önhöz akartunk'j ebben az ügyben fordulni, mert mélységes tiszteletet érzünk Ön iránt és felette méltányoljuk nagy szolgálatalt, melyeket az egyetemes keresztyénség körül hozott. Bizunk benne, hvgy mindé mondottakat olyan szellemben fogadja, mint amilyenben megfogantak. Vagyunk készséggel őszinte hiuei: P. ]. Forsyth (London), Herbert T. Andrews (London), /. Herbert Darlow (Cambridge), James R. Gillies (Edinburgh), R. Maeleod (London), W. M. Macphail (Glasgoru), Richard Roberts (London), H. H. Scullard (Cambridge), Alex Ramsay (London), W. B. Selbie (Oxford), /. Herbert Stead (Glasgorv). III. Harnack, a tiz angol theologus feleletére következőképen válaszolt: Berlin, 1914. szept. 10. Igen tisztelt urakl Ezekkel a szavakkal: „Nagybrlttánia viselkedésével, azonosítja magát a civilizáció árulójával" nem éltem, de ítéletemet erről a magatartásról egészen htuen adják vissza. Az illető mondat beszédemben igy hangzik: „Kulturánk, az emberi nem legfőbb kincse három népre úgyszólván egyedül hármunkra bízatott: ránk, az amerikaiakra és — az angolokra. Én tovább nem s«ólok. Elfödöm fejemet 1 „Mélységes fájdalmamra fenn kell tartanom ezt az Ítéletet az Önök írása után is. Uálttg erősitik, hogy Anglia csak a kis nemzetek Szerbia és Belgium meguédelmezésére és