Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-11-21 / 47. szám

518 megyünk touább megállás nélkül megkezdett utunkon, abban a szent meggyőződésben, hogy ezzel szolgáljuk híven egyházunk és hazánk érdekeit. A megvádolt „hitetők" nevében: Pozsony 1914. nov. 17. Horössy Dezső Magócs Hároly Molitóvisz lénos ev. theolo<:u$ok. Hedves Barátaim! Legyen szabad fenti soraitokra nekem válaszolni. Hogy ügyetek ily mederbe terelődött okát abban leli, hogy félreértettétek egymást. Nem hazaszeretetekből fakadó elhatározástok, nem a ti lelkesitő mozgalmatok, hanem annak kiviteli módja a helytelen. Fogadhatja-e igaz magyar másként a ti harcolni vágyó elhatározástokaí, mint könytől csillogó szemmel az örömtől? Nem. De ha lelketekben a honfi lett diadalmas a hazafi pap felett, hagyjátok papságtokat békében s szent elhatározástok kivitelére más utat válasszatok. Mikor a törvény felmentette a papokat honvédelmi kötelezettségeik alól, tette azt azért, hogy a pap, mint pap szolgálhassa a hazát. Ezt kivánja az édes haza tőletek is, mint leendő papoktól e nehéz időben elsősorban s ha ti mégis ugy találtátok, hogy bennetek több a harciuágy, mint a hazafias papi szolgálatra való készség» tegyétek lelketek parancsát függetlenül papi voltotoktól. jelentsétek be magatokat egyházi feljebbvalóitoknál, hogy a háború tartama alatt, mint honpolgárok és nem, mint papok akartok élni s ezzel fölöslegessé tettétek a sok irkafirkát s ne szaporítsátok a Miniszter urnák amúgy is terhes munkáját. Lemondástok törvényadta jogaitokról csak kinyilatkoztatása a hazaszeretetnek — melyet rólatok mindenki tud — de nem szolgálása még a hazának. Mi, a kik idehaza óhajtunk maradni mind addig, mig elmenetelünkre tényleg szükség nincs, tudjuk szolgálni édes hazánkat papi voltunkban ép ugy, mint azok a katonák, kik nem a tűzvonalban küzdenek, mert rendeltetésük ezt igy kivánja. Ti se névaláírással és proklamációkkal dolgozzatok, de tettel! Farkas Gejza nagytiszteletü ur cikkére vonatkozó azon állitástokat, hogy ő váddal illetett titeket, visszautasítom azzal, hogy vád még akkor sem lett volna állítása, ha tényleg igaza lett volna, de lealacsonyitónak igen. A szerkesztőség megjegyzése pedig nem jöhetett, mert a ti felhivástok hozzánk esak hétfőn érkezett, melyben sok a szép szó és ékesen hirdeti szerte a világnak hazafiságtokat, de tenni, cselekedni kell — mint ti is hangoztatjátok — s mi már látni is szeretnénk, mint református testvéreinknél, kik nem csaptak lármát, de mentek Isten szent nevében! Névaláírás, kérvényben tudatás a töruényadta jogról való lemondásról még semmi, s ha a tettek idejét éljük, ne legyen az nemes elhatározás csupán!! A szerkesztő távollétében: Boldis János. IRODALOM. fí napokban hagyta el Majba Vilmos budapesti lelkész „Harctéri imakönyv" eimű imagyiijteménye a sajtót, mely harcba vonult testvéreinknek lelki vigasztalására íratott. Tartalmazza a háború minden viszonyában elmondandó imákat és énekeket, melyekhez a szentírásból vett idézetek csatlakoznak nyújtva vigaztalást és bátorítást. A kiállításában is ízléses imakönyv kapható a Luther-Társaság könyvkereskedésében példányonként 20 fillérért. Melegen ajánlható. BELÉLBT. £1 haza hősei. Jeszenszky Nándor nagybecskereki lelkésztársunk idősebb jia: Jeszenszky Endre nagybecskereki m. kir. adóhivatali számtiszt, közöshadseregbeli hadnagy október hónap 28-án esett el a galicziai harctéren, ellenséges puskagoly^tól találva, a mely röktöni halálát okozta. Tiszti szolgája folyó hó 6-án hozta hirül az elesett hozzátartozóihoz hősi halálát s eljuttatta egyúttal hozzájök kardját és egyéb holmiját. A boldogultról szolgája elmondta, hogy a harc folyamán megsebesült egyik bajtársának a baján igyekezett segíteni s akkor esett el a golyózáporban s a hol elesett — Turka tájékán, egy hegytetőn — maga a szolgája ásta meg másnap a sírját s hantolta el koporsó

; nélkül, mert ehhez hozzá nem juthatott. Fiatál özvegy és két kis árva maradt a boldogult után. Enyhítse a gyászbaborultak szive fájdalmát a tudat, hogy a kit siratnak, a legszebb, a legnagyobb áldozatot hozta a hazáért s a mig lesz hazaszeretet az emberekben, áldott és dicsőséges" marad emlékezete mindig. — Ugyancsak a nevezett lelkésztársunk hőst nevelt a hazának ifjabbik fiában, Jeszenszky József zsombolyai tb. szolgabíró, közöshadseregbeli kadetőrmesterbén, a ki szinte a galicziai harctéren a háború kezd^