Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-10-31 / 44. szám

1914. jóakaró barátja szól benne s nem, mint az talán feltételezve, volt ellensége. — De helyt kellett adni azért is, mert az, a sok beküldött s erre vonatkozó cikkek között a maga nyugodt s té­nyekre hivatkozó hangjával legjobban felel meg lapunk komoly hangjának is. Bizony Majba fő­titkár tevékenységére több észreuétel érkezett, de a beküldőktől ez úttal kérünk bocsánatot, hogy cikkeiket nem közölhetjük, mert ilyen kité­telek: „mikor Majbát támadjuk, a Luther-Társa­ságot védjük," vagy : „Majba és a Luther-Társa­ság oly messze vannak egymástól, hogy nem is szeretjük őket együtt látni," a mai komoly idők­ben nem valók még tárgyilagos, heves vitákban sem. S mivel a közgyűlés a mulasztásokat — ha későn is — pótolta, ezt a számlát le is zárhatjuk. Szerkesztő. A hitoktatói dijakról. A ceglédi állami főgimnáziumban a hitok­tatók és igy bizonyára az összes állami középis­kolákban is, dijaikat sem a mult, sem erre a hónapra még nem kapták meg. A szokatlan ké­sedelemnek kétségkivül oka van, mely semmi­képen nem lelheti magyarázatát a háborús vi­szonyokban, mert hiszen minden állami hivatal­nok rendesen kapja fizetését. A késedelemnek utánna járva jól értesült privát helyről azt az ér­tesítést nyertem, hogy a vallás- és közoktatás­ügyi minisztérium a hitoktatói díjazásra nézve uj kulcsot, keres, amelynek megállapítása végett egyházi főhatóságaink véleményét is kikérte vol­na s minthogy a munkálatok még nincsenek ké­szen, ezért késnék a dijak kiutalása. Már magá­ban véve az uj fizetési kulcs keresése is nyug­talanságot kell, hogy keltsen, mert a „selten kommt etruas bessers nach" elvénél fogva a hitoktatói kar semmi jót nem remélhet tőle, nem akkor, amikor a hitoktatók a legutóbb megállapí­tott díjazással teljesen meg voltak elégedve s amikor a méltányos és igazságos fizetés meg­változtatására nincs semmi ok. Még nagyobb nyugtalanságot kelt azonban az a hir, hogy a minisztérium, nem a tényleges végzett munkát, a csoportok számát, hanem a tanulók létszámát veszi alapul az uj díjazás megállapításánál. Nos, ha ez igy történne, ez volna a legna­gyobb igazságtalanság és méltánytalanság az evangelikus hitoktatói karral szemben, mert hi­szen első sorban ezeket érinti az uj rendezés. Két osztálynál többet egy csoportba beosztani a legnagyobb paedagogiai botlás volna, ha mind­járt kevés is volna az egyes osztályok evang. tanulóinak száma. Nem lehetetlen pedig, hogy a 2175 minisztérium erre gondol, mert pl. a helybeli áll. polgári leányiskola mind a négy osztályának ev. növendékei részére az idén összesen heti egy órát engedélyezett. Szóval az óraközi szünetét leszámítva egy osztály valláserkölcsi nevelésére jut havonként 1 azaz egy egész ór?, évenként pedig a vakációkat és ünnepeket leszámítva ő azaz nyolc óra. Hogy milyen eredménnyel jár­hat az éves munka, amelynek elvégzésére éven­ként csupán nyolc fizikai óraidő van enge­délyezve, azt mindenki elgondolhatja, megjegyez­vén, hogy természetszerűleg minden osztálynak más a tananyaga, amint az a IV. o. polg. iskolá­ban másként nem is lehet. Ha az állami közép­iskolákban is ez a hitoktatási rendszer hozatnék be, abból a legnagyobb bajok származnának, ennek minden erőnkkel elejét kell vennünk. Ha pedig az állam ugy gondolja, hogz a régi cso­portosítás és óraszám megmarad, csak a díja­zás lesz kevesebb a létszám szerint, ez is ha­tározottan igazságtalan lenne és főkép az evang. hitoktatókat sújtaná, mert bizonyos, hogy az eu. tanulók száma mindenütt a legkisebb. Az a hit­oktató ép annyit fárad és ép annyi időt tölt el, akár tizen vagy ötuenen uannak az óráján. Minthogy értesülésem szerint a minisztérium ez ügyben püspök urainkat is meghallgatja, teljes bizodalommal hiszem, hogy hitoktatóink, igazsá­gos ügyét főleg pedig euangelikus tanulóink ual­láserkölesi neuelését szem előtt tartua semmi­képen nem fogják helyeselni az uj rendezést s minden tekintélyüket latba vetik, hogy a régi jó rendszer épségben megmaradjon. Előre isiegyen nékik fáradságukért hálás köszönet és elis­merés. T. L. IRODALOM. fíz e lapban is (f. éui 40. számban) kifeje­zett óhajnak eleget teendő a „Tranoseius" tár­saság Dr. Luther Márton tót irodalmi nyelvre lefordított kis kátéját adta ki népiskolai hasz­nálatra Ára 20 fillér. Ugyancsak a „Tranoseius" társaság kiadá­sában jelentek meg a következő vallástani isko­lai könyvek: Sholsky zpevnik evanjelicky külön azon egy­hásak, illetve iskolák számára, ahol a Tranoseius és külön, ahol a Zpevnik van használatban. Ara 1 kor. 20 fill. — Ezen hangjegyekkel ellátott dal­lamos könyvecskék, melyekben az énekek dal­lamait alapos tanulmányozás alapján Izsák Lajos fővárosi ev. tanitó és ismert egyházi gene- és énekszakértő állapította meg és állította össze, EVANGELIKUS ÓRÁLLO

Next

/
Thumbnails
Contents