Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-10-17 / 42. szám

1914 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 461 kivilágított templomot. A bevezető egyházi ének után a lelkész emlékezett meg a háborúról kiemelve az igaz hivő kötelességét, majd egy német egyetemi tanár véleményét olvasta fel a háború okairól, fl beszéd után Filipszky Ilonka szavalta el Kozma Andor Krisztus mindenütt cimü költeményét minden részletében lelkiismeretes kidolgozással. Sallay Juliska, Rónai ]usztika és Boldis János ének triója következett ezután, kik Kálmán Farkas „Örök szeretet" cimü fohászát énekelték precíz kidolgozással. Boldis János s. lelkész Krisztus munkáját a háborúban ecsetelte a szabadságharcból merített példával élénkítve, fl lelkész háborús imája s a gyülekezet közéneke zárta be az estélyt. — Legközelebbi estélyünk nov. 1-én lesz. ÍIK ujpazuai ópuabés sorsa. A szerb betörés, mely hazánk déli uidekén sok helyen igen szomorú következményekkel járt, egyházi intézményeinket is megsebezte. Az uj pazuai lelkész testuértől erre vonaikozólag a következő levelet kaptuk: „Nagytiszteletü Kartárs Ur! Ne vegye rossz néven, ha egy kéréssel keresem fel ebben a nagyon nehéz időben : Önök az ország belsejében nyugodtan várjak a fejleményeket s ha a háború önöknek is bizonyos nyugtalanságot okoz, ugy hatványozott mértékben érezzük azt mi, kik az ország szélén s itt-ott a csaták területén lakunk. Nyugodtan szenvedünk, megadással türjük az ellenség rablását, könnyes szemmel tekintünk elhamvaztott házaink romjai felett az égre s lelkünk bizton várja, reméli seregeink igazságos győzelmét. Nem folytatom tovább lelkiállapotunk leirását. Egy nyugodt biztos tudatban — a biztos siker elérésében csucsosadik az ki. Talán később lesz alkalmam erről bővebbet irni, most kérésem tárgyára akarok rátérni s ez az: szíveskedjék becses lapjában az illetékes köröket felhívni az ujpázuai árvaház válságára. Csendes, szerény munkáual sikerült még 1910 évi ápr. 26. a horvit-szlauonországi s boszniai evang. árvák számára egy árvaházat megnyitni. A kis ház csakhamar kicsinek bizonyult s 1912 dee. 2-án feltudtuk avatni az uj árvaházat, mely berendezéssel együtt 24000 Krba került. Eddig mindössze 21 árvát neveltünk. Azok nevelése s ellátására a német nagyadományozón, a Qustav-Adolf-egyleten kivül hozzájárultak a nevezett országok szegény ev. hivei s délmagyarországi testvéreink, a honnan árvákat is neveltük, igy volt árvaházunkba 2 homokost, 2 pancsovai s egy cservenkai árva gyermek. Az uj áruaházunk felépítésére adóságba is bocsátkoztunk, remélve, hogy fokozott munkával gyorsabban sikerül majd tehermentessé tenni irgalmas szamaritánusi munkánkat. Sok elemi csapással kellett megküzdenünk, de nem lankadtunk, minden csapás után uj erővel láttunk munkához s már-már kecsektetett a biztos siker. Reméltük, hogy a reformátió 400 éves évfordulója idején, mely időre az ároaház eredetileg tervezve volt, sikerül az árvaházat tehermentessé tenni; de most kitört a háború, végig pusztította azon vidéket (Zimony-Besánija-jurcin-Ujpázua) a honnét a legtöbbet adokoztak híveink, sőt árvaházunkat is kirabolta a csr3cselék. F. é. szept. 10-én délután 4 és 5 óra között vonult be az ellenség községünkbe. Ugy az ellenség katonái, mint a szomszédos szerb községek lakói pusztítottak, raboltak, gyújtogattak. 14 ház teljesen leégett s további 20 ház gazdasági épületei, takarmánya s egyébb télire gyűjtőit holmija leégett. 5—6 házon kivül a többi mint fel volt törve s nagvobbára kirabolva. A legcsufosabb képet mutat ía a paplak. Az ;ít elkövetett vandalizmus le nem irható. A község kára meghaladja a félmilliót (564000) krt. Az én házam 14270 krt. Az árvaház épületében neuezetesebb kár nem esett. — Még tizedikén reggel menekült a falu apraja nagyja, csak hét idős férfi maradt itt, kik közül az ellenség 3-at meggyilkolt. Az árváinkat még 7-ikén küldtem a torzsai árvaházba, a hol szeretettel befogadták s máig is ott vannak. Tekintve, hogy vgy Ujpázua, mint a szomszédos községek lakói saját életük s vagyonúkban nagy kárt szenvedtek s igy az addig nyújtott a ományokat nem szolgáltathatják, s tekintve 13000 kor. adóságunkat (30C0 kor. a bánya kerülettől, lOGOO kor. privát kölcsön) s a melleit összes készleteink elrablását, az árvák gondozását nem vehetjük egy ideig fel s igy kénytelenek vagyunk, bár nagy fájdalmunkba kerül, legalább egy évre ezen nemes munkát beszüntetni. De mitévők legyünk áriáinkkal? Azokat egyszerűen nem küldhetjük el. Nincs senkijük! Ezek érdekében fordulok most Kartárs úrhoz. Szíveskedjék becses lapjában — saját lapomat, Der Morgenstern a háborúra való tekintettel be kellett szüntetnem — egy felhívást ugy az ev. árvaházak elöljáróságaihoz mint egyesekhez intézni, árváink befogadása érdekében. A torzsai árua és szeretettház addig kézséggel gondozta őkei, biztos vagyok, hogy ezentúl is kész örömmel tenné, de ez a szintén fiatal szeretettház maga is hathatósabb támogatásra szorul s igy nem merem egész terhünket rajta hagyni. Talán akadnak többen, kik a teherhordásban segíteni készek s apátlan anyátlan árváinkat be^ fogadják. Maradtam kiváló tisztelettel testvére az Urban Morgenthaler Ferencz ev. lelkész". Azt hisszük, hogy e levélnek teljes leközlésével leginkább tudjuk felhívni lelkész-testűé-