Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-09-12 / 37. szám

418 EVANGELIKUS ORALLO 1914 eszünkbe, aki számtalanszor emelte fel a szavát az ellen, hogy egyházunk a maga egészében az államsegély állandóságára ualó bizakodással rendezkedjék be. Mig az államsegélyt minden részletében nem törvény biztosítja, addig azt bizonyosnak tekinteni és rá föltétlenül számüua építeni nem tanácsos. A zsinatnak sem volt értelme addig, mig az 1848. XX. törvényben biztosított végrehajtása nem adott alapot az egyház alkotmányos élete uj felépítéséhez. Tatarozásokra pedig zsinatot tartani költséges mulatság, aminek sem jogosultsága, sem gyümölcse nincsen. A háborúból és annak hatásából nekünk is kell tanulnunk. Mert a magyar ősidőktől kezdve mindig kárvaliásból tanult. Fohász. Isten, Isten, oh mi Istenünk, Most segits meg, most légy mivelünk! A világnak, mint tengernek, háborgása nagy, A viharban rendületlen, Uram, esak Te vagy. Meg van irva, hogy bár vétkeztünk, Hadakozik az Ur érettünk; Oltalmunk és erős várunk nekünk az Isten, Mi megállunk mindhalálig e szikla-hitben. Nagy a hitünk, keservünk is az, Mert bár harcunk szent, ügyünk igaz : Fiainknak vére festi a harctereket, Sir bennünk a lélek s szivünk csaknem megreped. Édesanyák, árvák, özvegyek, Zápormódra hull a könnyetek S bár köny és vér, Uramisten, felkiált Hozzád, Siralmaink a hősöket vissza nem hozzák. De nem haltak ők meg, a dicsők, Uj tavasznak magvetési ők; Az halott esak, bár hosszura nyúljon is élte, Ki hazáját nem szereti s nem él-hal érte. Nyugtasd, Isten, a szent hamvakat, S vigasztald, ki zokszóra fakad; Mint testvérek, kötözzük be egymásnak sebét, S győzelemmel deritsd ránk a béke idejét! Ki megtartád ezer éven át, Áld meg, Isten, ezt a szép hazát! Add, hogy ujabb ezredévnek hirsugárinál Boldoguljon a magyar nép s a magyar király 1 Molnár Viktor esp. felügyelő SieBudapest, 1914. szept. 5. Sántha Károly Többek kérelmére közöljük le e tartalmas beszédet csak most, mert annak idején — sajnálatunkra — kiszorult lapunkból. A napi löpok közeitek volt belőle egyes részleteket, mi most a teljes beszédet örökítjük meg lapunk hasábjain. Szerkesztő. Mélyen tisztelt közgyűlés Midőn a brassói ág. hitv. ev. magyar egyházmegyének lelkészeit, tisztviselőit és minden hivő tagját őszinte és meleg szeretettel üdvözlöm, hálás köszönetet modok a vendéglátó házigazdának : Krizba községnek. Krizba a magyar Protestantismus és a brassói esperességnek régi és fontos őrhelye ; híveinek buzgó, áldozatkész és vallásos érzületéből uj erőt és lelkesedést merítünk egyházépitő munkásságunkban. Kriabais esperességünk azon hitközségei közzé tartozik, cihol erős érzéssel állunk őrt a magyarság érdekeinek, erkölcsi és anyagi javainak védelmében, ahol magasan tartjuk a protestáns kultura és műveltség zászlóját. Erős magyarok és hithű protestánsok vagyunk mi mindannyian itt az ország ezen legszélsőbb délkeleti részében, az erdélyi Protestantismus bölcsőjében, ugy, hogy multunk és jelenünk egyaránt sok követésre méltó utmutatást adhat egyetemes ág. hitv. ev. egyházunknak is. Tán még soha sem volt oly nagy szükségünk a régi erős hitre, a letörhetetlen akaratra és a jövőbe látó böleseségre, mint napjainkban, mikor egyházunk mult évben összeült zsinata uj alkotmányt készít hívei számára. A zsinat által kiküldött különböző bizottságok munkálatai mind arra törekszenek, hogy egyházunk jövő fejlődésének uj alapjait rakják le, uj erőforrásokat nyissanak meg boldogulásunk felé. A készülő uj alkotmány azonban csak munkásságunk kereteit adja meg, amely keretek mind esak holt betűk maradnak, ha egyházunk vezető férfiai és megannyi hívei nem fognak az eddiginél fokozottabb tevékenységet, nagyobb áldozatkézséget és lelkesebb küzdelmet kifejteni a célból, hogy egyházunk visszanyerje régi anyagi függetlenségét, hogy belső élete is a hagyományos hajdani erős kulturális szellem által megifjodjék. A protestantismus szellemét nemcsak érezzük és jelentőségét nemcsak abban látjuk hogy ez a szellem egy uj felekezet kialakulását és megalapítását idézte elő, hanem abban az önállóan kutató, gondolkodó és kritikai tevékenység-