Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-01-24 / 4. szám

28 EVANGÉLIKUS ORALLO 1914 és közoktatásügyi miniszter által gyakokolja. Ezek az urak kétségbe vonják, hogy a vallásalap vagyona felett az országgyűlés határozhasson. Ez a felfogás ellenkezik nemcsak a jogegyenlőség elvével, hanem a magyar nemzet alkotmányos hivatásával is. Sokkal helyesebb azoknak a felfogása, akik azt hirdetik, hogy az egyházi javak tulajdonjoga és azok feletti rendelkezés joga a magyar szent koronát, vagyis a magyar államot illeti. „A magyar kath. egyház vagyonának joga — úgymond Kossutányi — nem valami örök érvényű változhatlan jog; sőt az idők folyamán nagy ingadozásokat mutat. Folytonos átalakuláson és változáson ment át mind e mai napig és fejlődése ma sincs befejezve." „A magyar egyházi vagyon alapítványi természetű vagyon, mely a magyar államtól veszi eredetét; részben egyházi, részben állami célok megvalósítására szolgál. Rendeltetése állandó, s az elérni kivánt célok természetéhez képest jogi vonatkozásban áll a r. pápához, a helyi egyházhoz, a magyar államhoz s a vagyon közvetlen kezelésére jogositott alanyhoz." . . . „A magyar állam volt az, mely a kir. adományozás alakjában a magyar kath. egyháznak javakat adott; ezen adományozás által a javakra vonatkozó jogáról végképpen soha le nem mondott; sőt aztat sértetlenül máig is fenntartotta. Minden egyes esetben a vagyont a királyi adományozás által ma is a magyar állam adja; és mert a papi hivatal nemcsak lelki hatalomnak bir, hanem nevezetes politikai jogokkal is bir." Kossutányi nézete szerint a magyar egyházi vagyon tulajdonjogának alanya nem lehet a római pápa, sem az egyetemes egyház; a magyar kir. adományozásból származó egyházi vagyon tulajdonjogának alanya Werbőczy szerint is a magyar szent korona. Aztán arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a magyar egyházi vagyon alapítványi célvagyon. Mint ilyennek az a rendeltetése, hogy az egyháznak mindenkori czélját szolgálja. Bonez Ferenc „a kath. főpapi hagyatékok körüli eljárás" eimü munkájában szintén azt állitja, hogy alapi javak nem személyre, hanem az illető egyház javára adományoztattak. Ez okból azok állagával az időnkénti javadalmas nemcsak, hogy nem rendelkezhetett, hanem mivel azok törvények által is elidegenithetleneknek nyilvánitattak: tehát azokat rendeltetésüktől eltérő más célra az egyház sem fordíthatja. A törvényesen bevett vallásfelekezetek egyenjogositása óta az állam és a kath. egyház szerepe elvált egymástól. A r. kath. egyház ma már nem az állam fenntartója, mint volt hajdan. Ma az állam önállóan fejlődik az egyháztól elkülönitve. A hatáskörök elváltak egymástól. Az államhatalmi jogositvány nem függ a római pápától, mint valaha, hanem az állam tényezőitől, a nemzet és a törvényhozás tényezőitől. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az ország lakossága ma nem áll egyvallásu népből, mint hajdanában, mikor a r. pápák korlátlan hatalommal rendelkeztek népek és királyok felett. Ma már sokféle egyenjogú vallásfelekezetek vannak, a melyek között nemcsak a jogot, hanem a kötelességet is egyenlően osztanak meg; miből önkényt következik az 1848: XX. t.-c. becsületes végrehajtásának szükségessége. Ma már a gazdasági viszonyok is lényegesen megváltoztak; a jövedelmezőség fokozása főpapoktól többé nem függ; szakértelem nélkül jól gazdálkodni nem lehet. A kath. autonomia nem képes a vagyonkezelés felett rendelkezni. A A kormány is csak olyan autonómiát engedhet meg, amely gazdálkodni is tud. Gazdaságilag elmaradt országunkban a papi vagyon kezelése a társadalmi osztályokütköző pontjává lett. A közvélemény secularizátióról, örökbérletekről és más hasonló módokról beszél, mely mellett