Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-08-01 / 31. szám

1914. és előmozdítani; abban a lelkeket egységesítő törekvésben, amellyel most két ország népe emelkedettebb eszmények diadalára kezet jog; abban az egész világot átható megértésben, amely országunk jogos felháborodását s nekilendülését mindenfelöl követi: nagy erkölcsi erők ülnek ma diadalt. Ezek a jelenségek a háború borzalmai dacára is nagyon megnyugtatók. Sokat haladt az emberiség azóta, hogy az oktalan hódító hadjáratok néptipró gyermekbetegségein átesett. Ma már csak erkölcsi értékekért ragad fegyvert a kulturáltabb nép, hogy fenyítve oktasson, verve neveljen, operálva gyógyítson. Ennek tapasztalása ama jól eső reménységét erősítgeti lelkünkben, hogy egyszer majd csak ránk virrad a békés megértés, a józan belátás, a segítő szeretet ama korszaka is, amelynek a Krisztus nyomdokain mi vagyunk szerény apostolai és fanatikusan reménylő hívei. Ma már diadalmaskodnak az erkölcsi erők, de még azoknak is csak fegyverrel lehet utat törniök. Hiszszük azonban, hogy eljön az a jobb kor is, amelyért meg nem szününk a Mesterrel imádkozni : „Mi atyánk, jöjjön el a te országod!" ]ol esik hinnünk, hogy véreink fegyvere most is ennek a jobb országnak az útját egyengeti, kegyen Isten áldása fegyverünkön! A tlszavidékf egyházmegye szatmári közgyűlése. A mi „szórvány" — egyházmegyénk, — a tiszavidéki — ez idei közgyűlését az egyházmegye legifjabb egyházában, a szatmáriban tartotta Dr. Meskó László felügyelő s Materny Lajos főesperes elnöklése mellett. A kis egyház általános lelkesedéssel s örömmel várta és fogadta a kebelébe érkező közgyűlési tagokat, akiknek lelkét megkapta a szatmári egyház körébe tartott gyűlés nagy jelentősége : a meghoditott területre való bevonulás, a régi idők óta feltöretlen ugarföld hozzászántása a régi művelés alatt álló szántóföldhöz, a hazai evang. egyház egyeteméhez. A külömböző irányból jövő vendégeket az egyház presbyteriuma várta és üdvözölte Szlávi Dezső felügyelő s Duszik Lajos lelkész vezetése mellett, majd automobilokon és magánfogatokon, melyeket a város, a tüzőrség, a magánosok — felekezeti külömbség nélkül! — szíves készséggel boesájtottak a vendéglátó egyház rendelkezésére, vonultak magán és szállodai szállásaikra. A közgyűlés jul. 21-én d. e. 10 órakor kezdődött. Helye a református nőiskola kényelmes, szép tornaterme uolt. Dr. Meskó László egyházmegyei felügyelő megnyitójában szinte épp azokat a gondolatokat öltöztette megfelelő ünnepies nyilatkozatokba, melyek minden lélekben ébredeztek : reámutatott a szatmári kiesinyszámu, de tüzes lelkesedésü ifjú egyház áldott fejlődésére, melyen őszinte öröm tölti el, majd kegyeletes és a gaz merényletet bűne szerint elitélő szavakkal emlékezett meg a trónörökös és neje megrázóan tragikus haláláról s részvétet indítványozott; a tanitók egyrészének a vallástanítás kiküszöbölésére irányuló mozgalmát megérdemelt elitélő szavakkal jellemezte s felhivta hithű, egyházias érzelmű tanítóinkat e szellemi és erkölcsi nihilizmus elleni komoly és állandó küzdelemre ; a zsinati munkálatok közül főleg és első sorban érdeklődésre számító tárgy a lelkészfizetés rendezésének kérdése lévén, azt indítványozta, hogy e tárgyban írjon fel az egyházmegye a zsinathoz s feliratában fejezze ki ama méltányos kívánságát, hogy zsinatunk ezt a kérdést első helyre állítsa s megnyugtatólag intézze el; majd a törvényhozás munkásságát részesítette komoly bírálatban, midőn réámutatott arra a sérelemre, hogy a lelkészi korpótlékról intézkedő törvénynek kis kedvezésbe burkolt nagy sérelmei még mindig nincsenek orvosolva, az egyházunknak juttatott állami dotáció még mindig nincs törvényileg rendszeresítve, az 1848. XX. t. c. felé még mindig nincsenek a régen várt és rég óta sürgetett lépések megtéve, A közgyűlés tagjaira a beszédben foglalt nagy, komoly igazságok ereje szinte elemi erővel hatott. Feledhetetlen s egyházaink történetében is párját ritkító jelenet követte az egyházmegyei felügyelő nagy hatású beszédét. Dr. Vajay Hároly Szatmárnémeti sz. kir. város kir. tanácsos palgármestere — ugy is mint a ref. testvéregyház főgondnoka — a protestáns testvériesség igaz érzésétől áthatott beszédben fejezte ki mélységes örömét a fölött hogy városában üdvözölheti a