Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-07-25 / 30. szám

1914. evangéliumnak a hirdetése az egyháznak Istentől rendelt hivatása. Ez az egyház irárti közönyösségnek, bizalmatlanságnak, ellenségeskedésnek a gyökere. S most lássuk, mi történt Losonezon az elmúlt napokban. Összegyűlt vagy 200 ifjú abból a magyar diákságból, a melynek soraiból toborozzák a különböző destruktio irányzatok a maguk katonáit nemzet-é egyházromboló munkájuk végzésére, a melynek soraiban ott pusztit olykor láthatatlanul, de sokszor borzalmasan láthatóan a paráznaság, iszákosság, az erkölcstelenségnek minden fajtája. Igen 200 magyar diák gyűlt össze a tanév kemény munkája után, hogy engedje végezni magán azt a kemény munkát, a melyet Istennek megtiszíitó, megujitó lelke visz véghez az emberen. S ezt a 200 diákot nem parancsszó, nem stipendium, nem mulatság vagy szárak zás reménysége hozta öszsze, hanem az a készség, hogy az élő Istennek beszédét hallgassák. Már az is csodálatos volna ha az a 200 ifjú theologus lett uolna. De meg kell jegyeznünk, hogy esak egy részük nol theologus, a többiek a középiskolák felsőbb osztályaiból, a műegyetemi hallgatók soraiból valók voltak. Gondolják meg, hogy milyen erő lehet ebben a mozgalomban, ha minden kertelés, minden takargatás nélkül össze tudja az evengáHum hallgatására gyűjteni ezeket az emberekei, a kik olykor még akkor is messze elkerülik templomainkat, ha már egyházi tisztségeik révén tekintélyhez s népszerűséghez jutottak, Magáról a konferencziáról beszámolót adni azért nehéz, mert ha az ember egyszerűen a programmot közli, még a konferencia kereteit is csak uázlatosan rajzolja meg. A konferencia súlypontja a biblia tanulmányozó körökben volt. A résztDevők kisebb csoportokra oszolna, kezükben a bibliával szembenéztek a lelki életnek, a társadalomnak, a világrészletek harcának nagy kérdéséinél. Nem bibliai előadások, nem prédikációk, hanem a biblián alapuló baráti beszélgetések voltak ezak. Itt nyíltak meg a szivek, itt szólaltak meg a kételyek, itt jutottak szóhoz egyesek keresztyén tapasztalatain. A bibliai körök munkáját egészítették ki a különböző előadássorozatok. Az előadók sorába í legnagyobb részt a diákszövetség rendes munkásai szerepeltek. De voltak vendégek is, a konferencia részvevőit különös hálára kötelezték azzal, a mit nyújtottak, Dr. Keeskeméthy Istoán kolozsvári theolcgiai tanár az ó-testámentomi prófétákról szólt, Dr, Ravasz László, színén kolozsvári theológiai tanár a keresztyénség és ku'tura egymáshoz ualó viszonyát határozta meg. Nagy érdeklőcés fogadta Erikson albániai missziónáriust. Ez a férfiú körülbelül 10 évvel ezelőtt, mint meglett ember hagyta el amerikai hazáját, hogy Albániában az evangéliumot hirdesse. Albániában nagyobb nélkülözéseken s veszedelmenen ment át, mint akármelyik misszionárius Afrika rengetegeiben, De elérte azt, hogy a mohamedán albánok bizalomra gerjedtek iránta s az ő megbízásokból, ment néhány hónappal ezelőtt Amerikába, hogy egy nagy arányú miszsziói munka megkezdésére anyagi segítséget kérjen s munkásokat toborozzon. Most tért viszsza Amerikából. Visszatért az amerikai keresztyénség 500.000 koronás adományával s embernek azzal az ígéretével, hogy készek beállani az albániai missziói munkába. Albániába menet útba ejtette Losonezot s szavai, komoly egyénisége bizonyára a legmaradandóbb emlékek közé tartoznak a gyűlés minden résztvevőjének színében. Vendégekről lévén szó, meg kell említenünk, hogy jelen volt a diákszövetség két külföldi titkára is : Hing, a bécsi nem osztrák diákok s Rose a prágai diákok közt munkálkodó titkár. Az előadások között volt azonban egy, a melyre különösen ki kell térnünk. „A diákmozgalom és az egyházak" voltfa cime. Előadó evangelikus részről soproni helyettes theológiai tanár református részről Dansházy Sándor debreczeni szénior volt. Ugy az előadók, mint az előadást követő megbeszélés folyamán a hallgatók kivétel nélkül megegyeztek abban, hogy a diákmunka czélja nem valami uj szektának összeboronálása, még kevésbbé titkos vagy nyílt prozeliták nyerése a református egyház számára, hanem egyesegyedül az, hogy az euangeliumot eljuttassa azokhoz az euangélikus, azokhoz a református diákokhoz, a kiket az eddigi tapasztalat szerint csakis a diákmunka utján lehet megközelíteni de a kiktől eluárja, a kiknek kötelességükké teszi azt az életet, a melyet az evangélium által nyertek a maguk egyházán belül, annak javára gyümölcsöztessék. Sőt ha a mozgalom a maga egészében, fontos okoknál fogva nálunk is, mint az egész világon, felekezetközi, hogy ugy mondjuk, részleteiben szintén fontos elvi okoknál fogna, határozattan felekezeti jellegű akar lenni. A mozgalomnak egyik programmpontja például, hogy Debreezenben határozattan református, de Sopronban határozottau euangélikus munka folyjék. Nagyon szomorú, hogy a mozgalomnak ezt a minden tekinietben kifogástalan álláspontját, ugy látszik, épen a mi egyházunk semmiképen nem tudja megérteni. Mert hiszen csakis erre