Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-07-04 / 27. szám

közművelődési egylet azonnal erélyesen tiltakozott ezen törekvés ellen és állást foglalt a hités erkölcsi élet védelmére. Nagy megnyugvással vesszük, hogy derék tanitói karunk tegnapi közgyűlésén hasonló szellemben nyilatkozott és határozott. Örömmel üdvözlöm én is a katholikusok egyházfejedelmének felhívását, hogy egyetértéssel és kölcsönös támogatással védjük meg a közös keresztyén szellemet és értékeket1 Igaz, hogy ilyen kölcsönös egyetértéshez sok minden szükséges az egész vonalon, mert ha más oldalról meg mint eretnekekkel bánnak velünk, akkor ugyancsak meginog és szertefoszlik a protestánsok bizalma. A túlzó klerikalizmus tagadhatatlanul nagy veszedelme egyházunknak, hisz valósággal kiirtásunkra törekszik, de ezt sohasem lesz képes megtenni, csak elnyomja szabad fejlődésünket, evvel azonban annál nagyobb kitartást, hithüséget, heroizmust vált ki a protestantismusból. Ellenben a vallásgyülölő atheista szabadgondolkodás tetszetős jelszavakkal beférkőzik intelligentiánkba, hovatovább behálózza papjainkat, tanárainkat, tanítóinkat, terjeszti a közönyt a hitélet iránt, elhanyagolja a vallás-erkölcsi javakat és lesz a mi evang. egyházunkból egy agyonadministrált névleg ker. felekezet. Résen legyünk és védekezzünk e veszedelem ellen! A vallásoktatást ne tekintsük rosszul dotált robotnak, törekedjünk lehetőleg vallás-erkölcsi nevelésre. Karoljuk fel minél szélesebb körben a vasárnapi iskolákat, ker. ifjúsági egyleteket, bibliaköröket; foglalkozzunk állandóan a konfirmáttokkal, az ifjúsággal. A közép- és főiskolai ifjúságba pedig vigyük be a ker. diákszövetségi mozgalmat Ha lelkészeinkkel és tanítóinkkal karöltve komolyan erre törekszik minél több világi férfi és nő egyaránt, akkor nem lesz okunk panaszkodni egyházunk siralmas helyzetéről, akkor vértezve leszünk minden nyílt és burkolt támadással szemben. Szükséges theologiai oktatásunkat is reformálni, hogy lehetőleg csakis vallásos, odaadó lelkészeket nyerhessünk, kik a pastoralis és belmisszió munkára gyakorlatilag is kellőleg ki uannak képezve. Tanítóképzőinknél pedig különössulythelyezzink arra, hogy az onnan kikerült tanitók örömmel vallják magukat egyházunk hű tagjainak. Mi pedig világiak i és egyháziak egyaránt kaioljuk fel a belmissziót, — a jóságos Isten adjcn erre nekünk kellő belátást, kitartást és lelktsedést! ^ rövid bevezetés után a mai közgyűlést ntü enöktársammal együtt ezennel megnyitom". £ főesperes évi jelentésében mindenekelőtt egyházmegyénkben a belmissziói munkának intensive^ megkezdéséről emlékezik meg, a beérkezett jtlentésekből elsorolja az egyes egyházakban örtént belmissziói munkát. Megemliti továbbá > tanitók egy részének azon sajnálatos mozgalmc, a mely a vallás tanitást az iskolából akarja kikszöbölni s elitéli azt s jól esik megállapítania, hogy az egyházmegye tanitói kara szintén elitéli azt. — A lelkészi fizetés rendezéséről és a lelkész segélyezési alapról is tesz jelentést s ismerteti a Gyürky-féle zsinati javaslatot s jelenti a zsinat megnyitását, jelentésének további részében az egyházmegye minden nevezetesebb eseményét, a halálozásokat és választásokat sorolja fel. — A nagy gonddal szerkesztett főesperesi jelentést hálás köszönettel vették. Ivánka Pál egyházmegyei másodfelügyelő következő inditványát az egyházmegyei közgyűlés egyhangúlag magáévá tette : „A hitetlenség terjedésének és pusztítóinak romboló hatása fölkeltik a vallásos szivek azon meggyőződését, hogy a zabolátlan féktelenség (anarchia) minden rendet felforgató törekvéseivel szemben nem elég az államok fegyveres hatalma és hatóságoknak bármilyen szigora, mert a lángoló tüzet el lehet ugyan hamuval takarni, de eloltani nem mindig sikerül. A jó orvos nem a tünetek elfojtásával, hanem a tüneteket okozó kór gyógyításával orvosol. A bombavetés és gyilkos golyó a legnagyobb társadalmi betegségnek csak tünete ; oka a hitetlenség, Isten tagadás, vallástalanság. A vallástalanságnak mint társadalmi betegségnek egyedüli ellenszere a vallásosság terjesztése. Az 1891. évi Xlll. t. c. vasárnap, szent István napján és nemzeti ünnepeken, — bizonyos megállapított kivételekkel, — eltiltja az ipari munkát, (inkább társadalmi és munkásvédelmi szempontokból mint valláserkölcsi tekintetekből). Ezen törvény módosításáról már készen van a „Törvényjasaslal a vasárnapi és ünnepnapi munkaszünetről". [mely tudtommal csak az ipari munka vasárnapi és ünnepnapi korlátozására fog ismét vonatkozni). Itt volna az ideje megtenni a szükséges lépéseket a vallás-erkölcsi érdekek védelmére egy vasárnapi és ünnepnapi általános munkaszünetről szóló törvénynek alkotása iránt, mert még állami törvények nem védik meg a polgárt kellően vallásosságának gyakorlásában, (hanem sok intézménnyel alkalmat és módot nyújtanak a vallástalanság terjedésére,) addig nincs kilátás rá, hogy a vészes és végzetes társadalmi betegségek, melyek minden társadalmi rendet fölforgatással fenyegetnek, valaha is megszűnjenek. Törvényt kell alkotni, mely nem csak az ipari, kanem minden más testi, — hivatali és üzleti, szellemi munkát megtilt vasárnap és a meghatározott ünnepnapokon; elrendeli az üzleteknek, műhelyeknek, korcsmáknak, mulatóhelyeknek és hivataloknak vasárnap s a meghatározott ünnepnapokon való zárvá tartását; eltiltja