Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-07-04 / 27. szám

1914. alatt. Még feltűnőbb azonban, hogy bent a központban 35 evangélikus gyermekkel szemben 62 ref. gyermek lakik. Ez az oka, hogy az intézetben a régi evang. szellemet mind jobban kezdi felváltani a ref. szellem. Érthető is, mert a gyermekek két harmada református. Ezért némult el benne az „Erős várunk" s ezért harsog a „Te beuned biztunk". Miért van ez igy? Hogy a gondozott evangélikus gyermekek száma 73, azt is igazán esak a vezetőség jóakaratú amaz igyekvésének lehet tulajdonitani, mellyel a paritást lehetőleg megtartani törekszik! De sokszor nagyon nehéz helyzetben van a vezetőség. Hogy miért? Megmondják ezek a számok. Az idén felvételért folyamodott: 14 euang. 32 pej. együtt 46 fiu, 9 9 „ „ 18 leány összesen 23 euang. 41 ref. együtt 64 gyermek. Miért nem küldik be az evang. lelkészek az evang. árvák folyamodványait idejekorán? S miért nem küldenek többet ? S ha küldenek, miért nem rostálják meg azokat a folyamodásokat már otthon ? Miért küldenek (elvehetetlen eseteket? Hogy legalább a fele gyermek evangélikus lehetne! Hogy a központban lassanként esak ref. gyermekek lesznek, annak egyik oka a mi sokfelé elszórt apróbb árvaházaink rendszertelen vezetésében keresendő, fí pozsonyi és a győri árvaházak esak a maguk természetes köréből gyűjtik falaik közé az árva gyermekeket. A rozsnyói, torzsai, loesmándi árvaházak azonban esak a központ emlőin táplálkozva képesek megélni. S ma még mindig uj árvaházak létesítésével akarják a reformáció évfordulóját is megörökíteni! A szándék mindenesetre szép, a gondolat mindenesetre nemes. Bár minden egyes egyház maga láthatná el a tulajdon árváit! De hát miért nem tud mindenki a maga szerény viszonyai és keretei között megmaradni? Miért nem marad Rozsnyó a tiszai kerület árvaháza? Miért nem akar 314 Torzsa eredeti szerény tervei kivitelénél megmaradni? Ha a központ nem helyezhetne el vidéken evang. gyermekeket, nem volna kénytelen bent reformátussá változtatni az egész intézményt. Miért nem kérnek a ref. árvaházak és szeretetházak a központtól ref. gyermekeket? Mert ők igen helyes politikával a náluk be nem fogadhatókat küldik a központba, de tovább nem akarnak nyújtózkodni a takarójuknál. Miért nem tudunk mi ilyen okos politikával élni? Miért? Az árvaház dolgánál tartva, csak futtában emiitjük meg, hogy az idén kilépett : 11 euang. 11 ref. fiu, 2 6 „ leány ; és ezek helyére jött: 11 .. 11 „ fiu. 2 4 ,. leány, a többi jeltételes. Évi pénzsegélyt élvez: 8 eu. 9 ref. uolt nöuendék, 9 „ 12 „ nem intézeti crua, 7 „ 16 „ esaládbeli árua. Az évi összes kiadás e célra 17100 korona. Ebből esik az evangélikus árvákra évenként 7 480 korona, a református árvákra 9 640 korona. Miért? Mert mi egy kissé mindenben lanyhán viselkedünk. Fordulópontnál Tanév végén vagyunk. Komoly időpont ez nemcsak egyesek, de iskolák számára is. Ekkor válik el, hogy folyt a magvetés s milyen volt az aratás is. Hálás feladat volna szemlét tartani tanintézeteink felett s megállapítani, hogyan teljesítette mindegyik a maga feladatát; mit lehet dicsérni az egyiknél, mi fejlesztendő a másiknál. Erről azonban ezúttal nem óhajtok szólni, hanem egyesegyedül arról, hogy theol. oktatásunk, protestáns lelkészképzésünk a jelen tanéuhen, illetve ennek végeztével korszakot jelentő hatáshoz; emlékezetes fordulóponthoz jutott. Emlékezeteshez, hogy azonban ránk nézve jó és kellemes lesz-e a reá emlékezés, azt nem mervén állítani! Miért? fírról akarok itt röviden szólani. Azt tanultuk valamennyien a prot, theol. tudományáról, hogy az csak akkor szolgálhatja igazán magasztos célját, ha teljesen egyenjogú a többi tudományokkal s ha ennek megfelelően EVANGELIKUS ORALLO