Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-01-17 / 3. szám

28 f VANG ELI KUS ŐRÁLLÓ 1914 fíz alsóbaiomi mező g. 1,253 h. 672 öl, beesért. 488,790 H 40 f. erdő g. 2,499 „ 640 A kolozsmonostorim.g. 4,542 „ 832 erdő g. 4,427 „1072 Akolozsuárifiurieuelde. 204 „ 381 A a radnóti mező g. 4,380 „ 541 erdő g. 712 „ 617 A uáralmási mező g. 1,761 „ 527 erdő g. 7,512 „ 498,128 1.797,970 392,839 120,000 2.141,332 101,905 277,662 404,510 , ,50,, ! 55 ,70 16/ Összesen 27,293 h. 482 öl, 6.223,138 K 31 f. Kétségen kívül a többi magyarhoni vallásjelekezeteknek is vannak saját val­lási és tanulmányi alapjaik és alapit­ványaik, melyek részint kir. adományokb ól részint pedig egyes jőpapok bőkezűsé­géből keletkeztek. Ott van egy például a gör. keleti egyházban a Nenadovies Pál karlóczai érsek metropolita által 1740-ben alapított karlóezai egyházi és iskolai alap. Ott van az 1769-ben kelet­kezett „nemzeti" alap, melynek kezelési módját az 1868-ban szentesített szerb nemzeti kongresszusi szabályzat hatá­rozta meg. Lényegesebb egyházi vagyo­nukat azonban az érseki, püspöki, zárdai és iskolai épületek és földbirtokok képezik. Eltekintve attól, hogy például a kar­lóezai érsek-metropolitának összesen 25,375 kat. hold jöldje és egyébb ingó­ságokban 2.677,431 kor. vagyona van, és ide nem számítva a püspököknek szintén nagy összeget képviselő vagyonát, nem számítva azt se, hogy a szerb zárdák összesen 33,431 kat. hold felett és 6.549,382 kor. értékű vagyon felett rendelkeztek: itt csak az ugy nevezett nemzeti szerb alapok és alapítványok értékét akarjuk említeni az 1896-dik évi kimutatás alapján. Alapítványi földbirtok volt5,411 kat. hold Pénzértékek, részint készpénzben, részint jelzálog kölesönökben, állami kötvényekben, osztr. és magyar arany­járadékokban. földtehermentesitési köt­vényekben, és egyébb papírokban és részvényekben, hagyományokban és épületekben 17.965,967 K16 f. összesítve a papirokértékel6.415,523 K 66fT ehhez számítva a Thököly­Száva-Jéle alapot . . 2.535,073 K99f. Összesen . . 18.950,597 K 65f. (Folytatjuk.) Felhiuás Keresztyén nő- és leónyegyletek alkotására. Bárhova vet sorsunk, bármere járunk szé­les e hazában, mindenütt azt a panaszt halljuk, hogy a vallási közöny mind nagyobb mérveket ölt. Sok helyen keresik a gyógyszert ellene de nem tudják, hogy hol kezdjék a bajt gyógyítani. A legtöbb protestáns nőegylet a testi nyo­mor enyhítésével foglalkozik csupán s nem gon­dolja meg, hogy Jézus nem csak azt mondja: „Eredj el és te is eképpen cselekedjél", (Luk. 10, 37.) — nem csak az éhezőket és ruhátalano­kat bizza ránk hanem ezt is mondja: „Menj az én atyámfiaihoz és mondd néhih". (Ján. 20, 18.) Mária M. elment s elhirdette, hogy látta az Urat s hogy mit mondott az néki. Nem igy kellene-e minden nőnek tenni, aki látja az Urat mint élő valóságot? Elmenni s elmondani az atyafiaknak mindazt, amit Jézustól hallott 1 Ahol még nincs nőegylet, azt azok a nők, akik hajlandók evangéliumi munkát végezni, ezen az alapon kezdjék a munkát: az élő Krisztust bele kell vinni az egyleti életbe, segíteni kell építeni az Isten országát. Ha pedig már van nő­vagy leányegyletök úgy igyekezzenek abba az evangéliúm szellemét belevinni. A keresztyén nőegyletek mindenütt az egy­ház jobb kezének, emelő szárnyának bizonyultak lenni, azért minden evangéliumi egyháznak szük­sége van egy ilyen egyesületre. Tudjuk, hogy az anyák kezébe van letéve a jövő nemzedék sorsa, azért arra kell töre­kednünk, hogy mennél több asszony, mint Jézus hű tanítványa álljon példának ott, ahová az Úr helyezte. Azt is tudjuk, hogy idősebb korban nehe­zebb az embereket meggyőzni, azért már. gyer­mekeket kell a komoly keresztyén életre meg­nyerni a vasárnapi iskola által s a fiatal leány­nyal addig kell megismertetni a keresztyén élet szépségét, az evangéliumi munka felemelő voltát, a nemes célt, amely minden életnek tartalmat ad, mig az a sziv fogékony, mig nem ejtette teljesen hatalmába a hiúság, nagyravágyás s a múló örö­mök keresése, amelyek végtére is üresen hagy­ják. Nagy gondot fordítsunk mindennütt arra, hogy a fiatal leányok hitéletét erősítsük, őket nekik való munkába állítsuk. Ha a mi leányaink tudnák s éreznék, hogy Jézusnak, az egyháznak, a világnak szüksége van az ő szolgálatukra, bi­zonyosan sok kérdezné: „Mit tehetek?" De a legtöbb felnő, úgy, hogy nem is sejti, hogy vannak dolgok, melyek őrá várnak s hogy az Ur mást is vár tőle, mint csak azt, hogy éle-

Next

/
Thumbnails
Contents