Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-06-27 / 26. szám

306 EVANGELIKUS ORALLO 1914 Belmissziói közlemény. Hedues Barátom J Legutóbbi belmissziói közleményemben, mit már körülbelül félévvel ezelőtt küldtem neked, a bécsi leányotthonról szólua, azt irtam, hogy „minden szebb és jobb sorsra érdemes eszme, pusztán elhangzó szó marad ! Mikor lépünk mi is a tettek mezejére?" Jelen levelemben azt akarom veled tudatni, hogy, mivel mint egyik legbuzgóbb és legagilisebb őrállónk érdeklődsz minden egyházi, különösen gyakorlati irányú dolog iránt, hogy nekünk is van már leányotthonunk Budapesten ! Csodálkozol bizonyára ezen állításomon, de tényleg meg van, eddig ugyan csak az épület, lakók és paragrafusok nélkül! Kérded, hogy hol van, mikor épült, ki építette, miért építette, milyen pénzből? Nem válaszolok ezen kérdésekre. Kitéréssel felelek. Ugye olvastál már TükÖrynéről, aki uarázsuesszejéuel a föld mélyén rejtőző forrásokat tudja meglelni s útmutatásával olyan helyeken is létesülnek kutak, hol ezelőtt ilyennek nam voltak. Mindenki azt hitte, hogy forrásra nem lehet bukkanni, hogy kutviz e vidéken sohasem lesz ; jön Tüköryné, szemlél, kutat, s megtalja azt a helyet, hol üdítő, szomjúságot oltó forrásvíz lappang. Megindul a kutforrás — s nemsokára tényleg víz bugygyan elő a föld mélyéből; s mindenki ámulatba esik s azt mondják, hogy „mi ezt eddig nem hittük." Nem akarom Tüköryné szerepét játszani, mert ez hálátlan dolog, amennyiben kinevetik, fölényesen lemosolyogják s fantasztának tartják az embert. Némelyek azért, mert nem értik meg miről uan szó ; egyesek azért mert bántja őket az irigység; ismét mások talán azért, mert hiszen nekik ebből ugy sincsen hasznuk ; s egy jó részt azért, mert azt hajtja évdizeken át: „miuek-a." Azért sem akarok a nyilvánosság előtt kirukkolni, mert ugy is az a bajunk, hogy mihelyt valami életre ualó eszmét felfedeztünk, röktön nyilvánosságra hozzuk s ütjök a nagy dobot, ahelyett, hogy csendben, zajtalanul megértetnők azt az eszmét s csak akkor állnánk a nagy nyilvánosság előtt, ha már az életre kelt eszmét mutathatnák be. Nagy bajunk az, hogy telekiabáljuk a világot: „Ide nézzetek ezt meg ezt fogjuk csinálni." ahelyett, hogy csendben, észrevétlenül hordanánk egymásra az épület köveket s csak akkor, ha már tető alatt van az épület, hivnánk fel reá a közfigyelmet. Va n hazai egyházunkban néhány olyan alkotás, mely ilyen csendes, észrevétlenségben egyszer csak mint kész épület állott szemünk előtt s életképességével gyönyörködtette meg e nézőket. Névleg felemlíteni nem akarom. Van hazai egyházunkban sok rejtett forrás, mit, ha felszínre hoznánk, a közegyház s annak tagjai számára kitűnően fel lehetne használni. Parlagon hever sok nagy érték. Sopánkodunk, hogy szomjaznunk kell, nélkülöznünk kell, ez nincsen, az nincsen. A katholikusoknál, reformátusoknál ilyen intézmény is van, olyan is van, csak mi maradunk le mindenünnen. Ügyefogyottak vagyunk, az a baj; nem gondolkozunk s nem cselekszünk praktikusan. Előbb kis és nagy bizottságok, előadók, kerületi, egyetemes gyűlések, jelentések, jegyzőkönyvek, szabályrendeletek és paragrafusok alkottatnak s aztán: no gyere intézmény 1 De csodálatos, hogy akkor az agyonkinzott s körülnyirbált, alátámasztott intézmény, valahogy nem akar jönni, vagy ha jön, csakhamar megy is megint. Nem életképes. Mi annak az oka? Kérdezték ezt már sokan, kérdeztem ezt magam is, mióta gondolkozom s komolyan dolgozom. Sok féle feleletet hallottam, hallok. De a leghelyesebb felelet talán még is az, hogy : hiányzik a rugója 1 Akármilyen szép, cifra, és drága egy óra szerkezet, ha hiányzik a rugója, nem ér az óra semmit. Sokféle tervezgetésünknél hiányzik a rugó. Irányítsd csak, kedves barátom, tekintedet Bethelre, a belmisszió városára. Ott gomba módra emelkedik egyik ház a másik, egyik intézmény a másik után. Alig kezdődött meg az epileptikusok gondozása, már felvetődik a diakonissza képzés eszméje, majd annak megualósitása ; aztán az őrültek gondozása, hülyék ápolása, ezekhez szükséges diakonusok neuelése. Majd életbe lép a canditatusok konuiktusa, theologiai iskola, külmisszió; papok tudományos és gyakorlati neuelése ; koldus kérdés, iszákosok mentése stb. efféle. Éuente uj hatalmas épüetek, uj munkaterek, uj munkaágak. Eddig mind megannyi rejtett forrás, mely most egyszerre kibugygyan a föld mélyéből. Bodeischruing volt a ruggója, a hatalmas szeretetintézménynek. Az ő szeme észrevette azt, ami mellett mások elmentek. Ö most már csendes álmát alussza. Mások vették munkás kezükbe az ő örökét. Röviden, „belmisszió' -nak nevezzük azt a munkateret, melyből éltető forrásoh fakadhatnak. Eddig kevés forrást fedeztünk fel s kevés kutat ástunk. Ehhez hozzértő emberek kellenek s ehhez megbízás is kell. A nagy városok, városi misszionárus lelkészt biznak meg a rejtett források