Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-05-30 / 22. szám

250 élet, ha ható erőjük kifejtésére alkalmat adunk. Az evangyéliom is esak általunk győzhet e világon ! Az első pünkösd szent története lelkesitsen munkára mindnyájunkat. Kiki érezze magát apostolnak. Ugy buzgólkodjék közöttünk mindenki, mintha az evangyéliom szent ügye egyedül ő rajta fordulna meg. De azért ne legyen senki elbizakodott. Hiszen az Isteni Lélek kelti jel és táplálja bennünk a buzgóság tüzét. A sikerért nem miénk a dicsőség, esak a hanyatlásért illet minket a vád, hull reánk a szégyen. Kérjük hát a pünkösdi lélek Urát, Istenünket: küldje le ránk ismét az ő Szentlelkét egyházunk javára, szent nevének dicsőségére, hogy építő, alkotó,, mentő munkára lelkesítsen mindnyájunka t Mindenkihez a maga nyeluén. Az apostolok cselekedeteinek írója a pünkösdi lélek kíárasztásának gyönyörű rajzában különös súllyal emeli ki a jeruzsálemi piacon történtek közül, hogy: „Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala mondván egymásnak: Nemde nem galileusok-e ezek midnyájan, akik szólnak. Mi módon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünkMi ez? Csoda? Távolról se. Aki abba a szentséges műhelybe betekintett, hol az Ur lelke munkálkodik, tisztán látja, hogy e tünemény az Isten lelkétől elválaszthatatlan, hisz tizenkilenc százados bizonyítékok tanúskodnak róla, hogy a szent lélek minden korban, minden egyénnel szemben sajátos formában nyilatkozik meg, ugy, hogy betű szerint igaz: kiki azon nyelven hallja, amelyben született. A lélek mindig uj; vallásos Kincsesháza, fegyvertára kimerithetetlenül gazdag. Nines a föld kerekségén egyetlen olyan dolgozó szoba, műterem, mely a munkához, alkotáshoz szükséges eszközöknek oly bőségével s tökéletességével birna, mint a szent lélek műhelye, Nines a földön az a világhíres pedagógus, ki oly világosan értetné meg tanításainak igazságát, annyira az egyénhez alkalmazná módszerét, mint „ama vigasztaló, hit az atya küld, s aki minden igazságra elvezérel." Abban rejlik az evangélium nagyszerű hódításainak titka; hogy az egyszerű galileusokat, kikben a minden idők igehirdetői^ nek prototypusait látjuk, ugy szólaltatta meg, hogy neesak, hogy megértette a hallgatóság, de ugy érezte, mintha születésétől fogva ott zsongottbongott volna körülötte a most felhangzott igazság szava, előtte lebegett volna ködfágyolba burkoltan az Isteni igazságok felséges personificatiója. Nem volt előtte az igazság se uj, se szokatlan. Az öltött előtte alakot, amit már érzett, ami sejtelemszerüen élt a bensejében. És olyan formát öltött melyben röktön ráismert, sőt, amelyben röktön a sajátjára ismert. Ez magyarázza meg ama páratlan hatást is, mely Péter apostol jeruzsálemi beszédét követte, értem a 3000 ember megkeresztelkedését. A mesterségesen szitott gyűlölet a jézust hallálal sújtó birói Ítélethez feszítsd meg, feszitsd meg kiáltásokkal adta meg a közuélemény szentesítését. De a harag is, a szenvedély is ép ugy mámorossá tesz, mint a bor, beárnyékolja a tiszta látást, megzavarja a higgadtan Ítélni tudást s a gondolkodás egyensúlyának helyreálltával a tiszta látás, a mindent bölcsen mérlegelő itélő képesség visszavívja ősjogát, s megsemmisítő Ítélettel sújtja a szenvedélytől ittas állapotban elkövetett vétkeket. Jeruzsálem lakossága is átment a lefolyt 50 nap alatt a kijózanodás tisztitó folyamatán. Belátta, hogy elvakultságában megboesáthatlan bűnt követett el, s valami mondhatatlanul kínos érzés önvád, vagy erkölcsi önundorás nehezült lelkére. Mikor az édes bortól részegek, a szentlélek erejétől, a lelkesülés extasisába ragadott tanítványok élén Péter apostol a velők oszlásáig ható beszédét tartja: A názáreti jézust, azt a jézust, ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ö általa cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok. Azt, aki Istennek elvégzett tanácsából és rendeléséből adatott halálra megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszitvén megölétek, hit az Isten feltámasztott a halál köteleit megoldván," ép azt a hangot esenditi meg, mely már napok, hetek óta búsan fel-felbugott keblükben, annak a kinos, keserves igazságnak ad alakot, mely a Prómetheüse bensejéttépő saskeselyű módjára, szaggatja, gyötri keblüket. Mi se természetesebb, minthogy a szivén talált tömeg nagy része előtt a már mélyen érzett, de még ily napszerü világosággal nem látott igazság felragyogásával a nagy kérdés merült fel: „Mit cselekedjünk atyámfiai, férfiak?" s a nyert válaszra: Térjetek meg és keresztelkedjetek midnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára, — megkeresztelkedék s hozzá csatlakozzék azon a napon, mintegy háromezer lélek, annak bizonyságául, hogy ahol a lélek munkálkodik puhává, termékennyé lesz a kebel, az igazság evangéliumának