Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-05-09 / 19. szám

1914. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 219 Ttell a pozsonyi gyülekezettel karöltve gondoskodni. Ha mindnyájan megtesszük e tekintetben kötelességünket s igy az egyetemes egyház, mint a kerületek, a gyámintézetek, gyülekezeteink s lelkes híveink egyaránt meghozzák rá nemcsak egyszeri, hanem rendszeres áldozatukat, akkor egyházunknak ezen száz év óta legnagyobb és legáldásosabb alkotása nem esak külső gond nélkül, hanem egyre erősödve és fejlődve fogja betölteni az egész egyházra kovászként kifutó épitő, megmentő és fentartó, hitből fakadó működését. Scholtz Ödön. NEKROLOG. Ulicsny Endre ]ános miklóshalmai lelkész, mosoni esperes. A mosoni egyházmegyének ismét gyásza van: Meghalt hosszas betegeskedés után, mégis uá-, ratlanul agg főesperese: Ulicsny Endre ]ános -Miklóshalmának 50 éven át hűséges lelkésze április hó 27-én, ápr. 30-án óriási részvét mellett kikisérve utolsó nyugvóhelyére. fí mosoni egyházmegye május hó 6-án Magyaróvárott megtartott rendkivüli közgyűlésén a hivatalra nézve legidősebb lelkész következő kegyeletes szavakkal emlékezett meg e ritka jeles férfiúról, kit aránylag kevesen ismertek, de a ki annál áldásosabban működött csendes uisszavonultságában: „Midőn Nagyságod b. felszólitására ezt a diszes — sajnos igen korán elárvult — helyet a a mai gyűlésre elfoglalni bátorkodom, első kötelességemnek tartom, a kegyelet adóját leróni adnak emléke előtt, a ki tisztes aggkoránál, félszázados áldásos működésénél, valamint aranytiszta jelleménél fogva, esak az imént ennek a helynek disze és büszkessége volt. Óh, ha valamikor, ugy most érzem egész fájdalmát ezen vasárnapi szentigéknek: „Még esak egy keveset és nem láttok engemet és ismét egy keveset és megláttok engemet, mert én az atyához megyek"; — óh, ha valamikor, ugy most ismerem fel elfogultság nélkül, hogy egyházi életünk, bár a harcok legnemesebbike, sem egyéb, folytonos küzdelemnél, mely csatasorba szólitja főképen kipróbált jeles vezéreinket, hogy drága életükkel fizessék meg ama szeretetüket, mellyel nyájaik iránt mindenkor viseltetnek. Vonatkozik ez, a szó legnemesebbb értelmében, bold. Ringbauer volt esperesünk hosszas küzdelemére épen ugy, mint áldott emlékű szeretett Uliesnynk ritka áldozatkészségére is, ki rövid — esak néhány havi — esperesi működésével mégis örökké fénylő példát adott, hogyan kell még sirunk szélén is, drága evang. egyházunkat szolgálni. Igazán nem tudom ez ünnepélyes pereben, amikor Ulicsny esperesünk emlékének áldozom, fájdalmam, szeretetem, avagy iránta való csodálatom nagyobb-e szivemben 1 Egy 75 éves törékeny aggastyán, ki távol minden harctól töltötte el munkás életét, ki csendes műhelye iránti szeretetéből már évtizedekkel azelőtt utasította vissza a vezéri tisztet; — most, hogy szeretett Ringbauer barátját — kit 38 évvel azelőtt az ő áldott keze igtatott volt rajkai lelkésszé — az élet harcterén elesni látja, reszkető kézzel, de fiatalos hévvel ragadja magához a halálban elejtett zászlót, hogy azt fennen lobogtatva diadalra vigye — de csak ugy mint hű elődje is: saját élete árán — — — — „Még csak egy keveset" Egyúttal vigasztalásnak örök forrásai Itt hagytál bennünket szeretett vezérünk, barátunk, kartársunk, felemelkedve menyei Atyádhoz — minket pedig, a kik még élünk és küzdünk, buzditson mindenkor dicső példád, hogy utmutatásod szerint cselekedjünk!" iL). K. BELÉLET. Az euangélikus zsinat tanügyi bizottsága f. hó 5—7-én a Luther Otthonban Molnár Viktor ny. államtitkár elnöklése alatt ülést tartott. Ez alkalommal Fischer Miklós a bizottság előadója bemutatta az Egyházi Alkotmány tanügyi részét, mint törvényjavaslatot. A bizottság általánosságban elfogadta ezt a tárgyalás további alapjául, melyet részleteiben is letárgyalt. Miután e törvényjavaslat elvi kérdéseit a tanügyi bizottság előbbi ülésén tisztázta s erről lapunk olvasóit annak idején tájékoztattuk, a részletes vitáról tájékoztatást ez alkalommal nem adunk, fí tanügyi javaslat stiláris felülbírálására a bizottság Fischer Miklós elnöklése mellett Mikler Károly dr., Draskóczy Lajos és Gömöry János bizottsági tagok küldettek ki. Ha e kiküldöttek munkájukkal elkészülnek, a javaslatot az elnök kinyomatja és a bizottság tagjainak megküldi és a tanügyi bizottságot junius 4-re összehivja, amely aztán az ily módon alaposan letárgyalt javaslatot végleg elfogadja. Ki kell emelnünk,