Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-05-02 / 18. szám

204 egyénekre nem mutatnánk reá, már pedig egyes egyének működésének bírálatával az illendőség nem engedi meg az indokolást. A javaslat 179 §-át szintén két pótlással kérjük ellátni. E szakasz arról szól, hogy „azon szavazat, amely a jelen törvényben meghatározott alaki kellékek valamelyikét nélkülözi, vagy a kitűzött határidő lejárta után érkezik be, érvénytelen". Az egyik pótlás az lenne, hogy azon lelkész, egyházfelügyelő, egyházi jegyző, vagy gondnok, vagy bárki más, akinek mulasztása folytán a beérkezett szavazat érvénytelen lett, fegyelmi vétséget követ el és ellene a fegyelmi eljárás meginditandó. A másik pótlás pedig az, hogyha az érvénytelenített szavazatok száma a választás eredményét befolyásolná, ez esetben uj szavazás rendelendő el. Első pótlásunkat indokoljuk azzal, hogy megeshetik, hogy az egyházközségi közgyűlés nem az illető vezetők kedve szerint szavaz, s akkor az illető vezetők csupa elkedvetlenedésből vagy egyébb emberi gyarlóságból kifolyó érzés folytán csak azért állitják ki hibásan a szavazatot, hogy az ő jelöltjüknek ne ártsanak. Második pótlásunk indoka pedig az, hogy sokszor épp az érvényteleneknek nyilvánított szavazatok döntenék el a szavazás eredményét. Hogy egy példával megvilágítsuk kérelmünk jogosságát, tegyük fel, hogy egy egyházmegyében van összesen 25 szavazat, ebből esik X-re 14, y~ra 11, de az X-re eső szavazatok közül négy alaki hibák folytán érvénytelen lett s igy ]J az ő tizenegy szavazatával — dacára annak, hogy a közvélemény többsége X mellett nyilatkozott — választatott meg. A javaslat 184 §-ban egy uj elnevezéssel: „iskolalátogatók" találkozunk. Eddig az egyházmegyei közgyűlés által választott iskolalátogatókat körlelkészeknek, dékanusoknak neveztük. Valóban csodálatos dolog, hogy közegyházunk a legtöbb esetben sohasem akarja megneveztetni alkalmazott tisztviselőit azzal a névvel, amely működésűket legjobban fedné, vagy amely elnevezéseket más egyházak, vagy maga az állam is általában használ. Így vagyunk a körlelkészi vagy dekanusi s legújabban az „iskolalátogatói" elnevezéssel is. A katholikus egyházban egyházi tanfelügyelőknek, amely állás nálunk a tanügyi esperesnek felel meg és alpereseknek, amely viszont a körlelkészi állásnak felel meg, neveztetnek. Az államnál pedig van tanfelügyelő és vannak segédtanfelügyelők. Javasoljuk tehát, hogy egyházunk törvényhozásában a határozatlan elnevezésektől tekintsünk már egyszer el, s adjuk meg minden egyházi tisztviselőnknek azt a cimet, amely őt hivatali tisztsége szerint megilleti s más testületekben is használva van s igy ugy a mi egyházunk népe, valamint más vallásúak is és maga az állam is, amellyel folyton érintkezünk, legyen tisztába az illető funktionáriusnak hivatali tisztségével. Iskola látogató helyett tehát egyházi tanfelügyelő elnevezést kérünk megállapítani. Ugyancsak ezen indokolásból kifolyólag kicserélendő a 226 §-ban foglalt „iroda igazgató" s a 228 £-ban foglalt „püspöki irodavezető" püspöki titkár elnevezéssel. A 223 §-ban kívánatosnak tartanok szintén megállapítani azt, hogy püspökké csak 15 évi rendes lelkészi szolgálattal biró egyének legyenek választhatók. De egyszersmind azt is, hogy 40 évi lelkészi szolgálat után ugy a püspök, mint az esperes vagy bármely lelkész is, hacsak a közegyház érdeke további szolgálatát pótolhatatlanul nem követeli nyugdíjba helyeztessék. Kisebb megjegyzéseinket ez alkalommal elhalgatva azzal, hogy az illető előadókkal ezeket privatim közöltük, még egy megjegyzésünk van a javaslat 237. §-hoz, melyben az egyetemes közgyűlés