Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-01-10 / 2. szám

17 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ III 4 hanem délután is igehirdetéssel tartsa az Istentiszteletet, amikor nem katekizáeió van sorrenden, fiz oltári igeolvasás elmaradhatlan a hétköznapi könyörgéseknél is, s minden szertartásnál a szent ige hangoztatása legyen az alkalmi beszéd kiinduló pontja." fi hivek lelki gondozását és az ifjúság vallásos nevelését különösen hangsúlyozza a püspök. Ez utóbbinál a szülők segédkezését is ajánlja figyelembe venni. Ajánlja továbbá az evangéliom szellemében irt valláserkölcsi olvasmányok terjesztését, fi felebaráti szeretetnek mindjobban a munkatérre való vezetését, az egyházias irányú egyesületek szervezését, a vasárnapi iskola meghonosítását, a konfirmált növendékek egyesületbe gyűjtését, az ifjúsági egyletnek énekkarral kapcsolatban szervezését, a nőegyletek megalakítását, a téli időszak folyamán a vallásos esték tartását. Mellőzhetlen feladatnak mondja az őrködést arra, hogy az egyház háztartásában az egyensúlyban megmaradjon. Mig ez rendben van, addig szilárdabb az egyetértés a hivek között, másrészről az anyagi zavar, az eladósodás rendszerint maga után vonja a belviszályt is. Szükséges, hogy a nehéz belmissziói munkánál a lelkész egyetértően járjon el a felügyelővel, legközelebbi munkatársát, leghűbb szövetségesét tekintse a tanítóban. Fohásszal és üdvözléssel zárja be a püspök lelkes hangú s meggyőző erővel ható levelét. Sajnáljuk, hogy a levelet egy kissé későbben kaptuk s már egész terjedelmében leközölni nem tudtuk. Új egyházmegyei felügyelő. Az aradbéhési egyházmegye nagyérdemű felügyelője dr Zsilinszky Endre állásáról leköszönt. A gyülekezetek bizalma egy emberben összpontosult, a szauazatszedő bizottság jelentése szerint az összes gyülekezetek szavazatai br. Solymosy Lajos apateleki felügyelő s orsz. gyül. képviselőre szóltak. Az új felügyelő beigtatása Aradon január 27-én fog megtörténni. — Őszinte szívvel gratulálunk ugy a választóknak, mint a megválasztottnak. A pürkereezi evangélikusokhoz. Geduly Henrik, a tiszai egyházkerület püspöke a pürkereei csángókhoz, a kiket babtista apostolok az ev. egyháztól elcsábítani igyekszenek, a következő levelet intézte: „fi Pürkereezi evang. hívekhez! Az Urban szeretett Atyámfiai! Kedves Hivek! Amikor ezelőtt másfél évvel soraitokban voltam, hogy elvégezzem a kánonszerü főpásztori egyházlátogatást, és ott, a domboldalon, a templom felé vezető uton öreg lelkipásztorok vezetése alatt ott állott a gyülekezet apraja, nagyja, viruló reménysége, fiatalsága és komoly, meglett hiveí, és láttam az orcáitokról lesugárzó örömet, amelylyel engem fogadtatok, és magában a templomban hallottam a ti buzgó, vallásos énekeitek ég felé törő gyönyörű, hatalmas hangját: bizony nem gondoltam volna, hogy alig 19 hónap elteltével itthonról a főpásztori gyász és bánat hangján kell hozzátok intéznem ezt az újesztendei szózatot. Hiszen akkor azokban a szép órákban, amelyeket együtt töltöttünk, egyebet sem tudtam tenni, mint dicsérni a ti lelkes evangéliumi buzgóságtokat, négy évszázad óta ősapáitok és Istenben nyugvó, a sirban csendesen pihenő apáitok evangéliumi hűségét, szeretetét, az egyházért hozott áldozataik nagyságát és a ti saját szerelmeteket a mi drága lelki anyánk, az evangéliumi keresztyén egyház iránt. És most mit kell hallanom? . . Mit kell olvasnom? . . . flzt a szomorú hirt, hogy amint szent Pál apostol mondja, némely futkározó atyafiak kedvéért, emberi praktikák, emberi számitások csalfaságainak hódolva, vannak közöttetek, akik elhagyták apáik hitét! Nem birom elhinni, hogy ez igaz legyen; hogy a Barcaság egyik szemefénye, a régi Csángó — evangélikus nép egyik büszkesége, Purkereez népe részéről történjék ilyen, az apák emlékét megcsúfoló hitehagyás! Bs nem birom elhinni, hogy ha ideig — óráig némelyek el is hagyják az ő hiven dajkáló evang. lelki anyjukat, hogy mégis ne jöjjön meg az ő jobb belátásuk és visszatérve, a régi hűség forró könnyeivel ne áztassák az ő evang. lelki anyjuk, evang. egyházuk orcáját, kezeit! flvagy mit gondolnak azok a pillanatra megtántorodott hivek — akik engedtek azoknak az álapostoloknak, akikről azt mondja Jézus Márk. ev. 13-ik része s 21 és 22-ik verseiben: „akkor pedig, ha valaki eztmondandja néktek, imhol vagyon a Krisztus vagy amott vagyon, ne higyjétek, mert támadnak hamis Krisztusok és hamis próféták és tésznek jeleket és csodákat a választottaknak is elhitetésére, ha lehetséges volna" — tehát mit gondolnak a mi pillanatra megtántorodott hiveink, akik engedtek a hamis próféták szavának, hogy az a hit, amelyben kétezer esztendő előtt az első keresztyének, a Jézus apostolai, 400 esztendő óta pedig az ő csángó apáik és őseik hiven maradtak, az életben Isten félelemben, tiszta, Istennek tetsző erkölcsökben, felebaráti, hitvesi és gyermeki, testvéri szeretetben, honfiúi hűségben éltek Istennek dicsőségére, a hazának és egyháznak javára, — hogy ez a régi tiszta evangelikus hit ma már nem volna elég az ő boldogságukra, az ő üdvösségükre ? Hát nem veszik észre, hogy ezzel megcsúfolják apáik és nagyapáik emlékét és olyanokká válnak, mint a vándormadarak, amelyeknek se hitük, se hazájuk