Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-04-25 / 17. szám

1914 195 nemesség és a városok gyűlést tartottak Eperjesen, melyen Lipót császár Mandátum Juhibitoriurnát rvegen des Neuerbauenden Collegij, tárgyalták, de mert látták, hogy papok műve, esak annál szorgalmasabban folytatták az építkezést. A másik Pomarinus megérkezését irja le (l. fentebb) október 4.-iki kelettel. Szinte érthetetlen, hogy a 12 nappal későbben történő ünnepélyes megnyitásról egy szót sem jegyzett fel! Az 1668. februári gyűlésen az öt (illetve most hat, mert Késmárk is ott volt) szab. kir, város superintendentiájának Hain csak Pomariust emliti meg a lelkészek közt, mint olyat, ki bár „Nomine Gimnasij" — esak saját személyeárt volt ot ,.anjetgo nur for Seine Person." • Nagyszámú nemes és városi küldött jelenlétében folyt le a főiskola első záróvizsgája. (368 l.) Hain is ott volt, mint Lőcse küldötte és nagy dicsérettel nyilatkozik az eredményről, mit eddig elértek. Az ünnepséget „mit einer schönen Comedi" zárták be. 16?ű. junius 25-én a krónikás egy küldöttséggel volt Eperjesen, hogy Rőser tanárt meghívja a lőcsei iskolához. Igen nehezen tudtak megegyezni s csak Pomarius közbelépésére koronázta siker utjukat. (386.) Ezután már esak három rövid feljegyzés vág ide. 1671 május 23-án délután 4-kor az eperjesi német őrség megszállja az egyetemet (399. I.) 1673. március 8-án szétkergetik tanárait. (415 1.) Ugyanezen hó 24-én Pomarius Lőcsén keresztül Bresslauba megy. (415 l.) Nem lényegtelen dolgokat tartalmaz az első kettő, megerősiti a harmadik azok komolyságát: a főiskola lelkes igazgatója menekül. Egyebekben is nagyon mozgalmas idők kezdődnek. Háttárbe szorul Thökölyi harcai és ellenreformatio eseményeivel szemben a főiskola sorsa. Olyannyira lekötik Hain figyelmét ez események, hogy még azt sem jegyzi fel, mikor jutott vissza az egyetem — bár csak rövid időre — a protenstánsok kezére. Pedig felemliti, hogy 1682-ben augusztus 14-én Kassa, 15-én Eperjes meghódolt Thökölyinek (492. I.) s „mindkét helyen visszakapták az evangélikusok elvett templomaikat, felállították megint a hivatalokat s birói és tanácsi székbe protestánsokat ültettek." Azt, hogy 1687-ben újra jezsuita kézbe került az egyetem, Hain természetesen már nem említi meg, mert 1684 utáni időkből egy feljegyzését sem bírjuk. 9.) Talán nem csak következetlenség a szóhasználatban, hogy itt a Collégium szót használja. Hisz tudjuk, mennyire Hangsúlyozták a császárnak küldött uálaszban, hogy nem Akadémia az, amit építenek. (V. ö. 5. jegyzet). Hörk : id. m. 19. I. Ha nem tudnók is, hogy protestáns volt, magából azon tényből,'hogy az egyemről tárgyaló gyűléseken gyakran részt vett, az irásai, melyek az egyetemről szólnak, elárulnák ezt. Halkitja ugyan a jó protestáns aggódásának majd büszkeségének hangját — mint emiitettem — a polgár óvatossága a nemesek tervével szemben, a lőcsei féltékenysége, irigysége Eperjes sikereire, tán a tudat, hogy ő krónikás (e feltevésre van legkevesebb támpontunk) mégis fel-felesendül az. Az 1664. augusztusi gyűlésről szólva, közlését igy végzi: „Mily folytatása lesz, az idő fogja megmutatni." Ugyancsak az egyetemet félti csupán, mikor a pénzek — szerinte — helytelen hovaforditását rosszalja: „mert bizony könnyebb valamit elkezdeni, mint amily nehéz azt kivinni." Wittnyédivel szemben is esak azért ajánl óvatosságot, mert az — szerinte — nem garantál a főiskoláért: „ . . . fájdalom, félek, hogy furcsa kimenetele lesz még a dolognak itt is I" Megható az a hálatelt fohásza, melyben Isten segítségét kéri továbbra is, mikor Pomarius megérkezéséről ad számot: „Tartsd meg Isten továbbra is, mit szent neved dicsőségére megkezdtél" stb. És végül büszkeség heviti, mikor az ünnepélyességről emlékszik meg, mellyel az alapkövet letették és mikor a sikerről szól, mit az első vizsgáig elértek. * * * Ezeket találjuk a krónikásnál feljegyezve. Ez a krónikás is csak ember volt. Polgár, lőcsei és protestáns voltáról akkor sem tudott megfeledkezni, mikor krónikát iró pennáját vette a kezébe. Igy került a krónikába egy akkori ember felfogása. ]elen soroknak célja volt hangsúlyozni, hogy esak a kortárs látta igy. Ehhez itt-ott ki kellett hámozni, hogyan is látta, mi is volt a véleménye, mert sokszor kifejezetten nem nyilatkozik. Igyekeztem Hain felfogásába más kérdésekkel kapcsolatban, egyáltalán egész lényébe elmélyedni s igy tán sikerült azon könnyen adódó hibát elkerülnöm, olyasmit Hain soraiba belemagyaráznom, mikre ő nem is gondolt. . . . „A Collegium ma megint igen nehéz helyzetben van !" — irja dr. Obál Béla. Foglalkozni kell most e kérdéssel mindannyiunknak : szegénynek, tehetősnek ereje szerint. Tán le fogja igy küzdeni a nehézsegeket. „ ... lüird die zeit lehren 1" BELÉLET. Egyházfelügyelö-uálaszfás. A szepes~ felhai evangélikus egyházközség dr. Maberern Pál udvari tanácsos, kórházi főorvost, egyhangúlag egzházfelügyelőué választotta.