Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-04-11 / 15. szám

168 EVANGELIKUS ORALLO 1914 ség törekvését, misszióját felölelő elnevezésben az — evangélikusban? ? . . . Távol legyen tőlem — ezt nyomatékkal jelentem ki — a mi hitvallási irataink értékének devalválása. De nem tudom behunyni a szememet a való élet előtt. Hát kérdem, ha azok a hitvallási iratok oly élet-halál fontosságúak, szabad-e, helyes-e ezeknek csupán a hivatásos dogmatikusok kezében hagyása ? Nem ki kell-e hoznunk a napfényre s mennél több, nem: valamennyi hittestvérünk számára megközelíthetővé kell tennünk ? Hiába! Ismételten be kell vallanom, hogy még messziről sem láttam egyik-másik szimbolikus iratunkat. Pedig ezeknek — ha oly fontosak — minden templomi bibliával egy fedélben kell köttetniök. Minden iskolában tanitani, magyarázni kell-mindeniket! Röstelleném elmaradottságomat, söt — kemény szó — lelkiismeretlenségemet, ha nem volna solamen miseriis soeios habuisse malorum (vigasztalás a szerencsétlenekre, hogy bajtársaik vannak). És most kérdem, ha a symbolikus iratok oly perdöntően fontosak, miért csak az ágostai hituallás a fő, mikor még társai is vannak? Ezeket meg ssm kiséreljük nevünkbe felvenni. Nem akarom — ismétlem — értéküktől megfosztani őket, csak ezt az érteket kellően megállapítani. Az evangeliummal szemben pedig ezeket csak másodlagos, történeti s szoros felekezeti dogmatikai érték illeti meg. Annál nyugodtabb derültebb lélekkel válalnám az evangelikus elnevezést, mert a hitvallási iratok gondolatai implicite megvannak az evangéliumban, erről való elnevezésünk tehát a symbolikus iratokban rejlő örök értéket, a történeti burokba foglalt fejlődésképes magvat jelölné meg. Az elnevezés külömben is meg nem állapitható igy polemikus cikkek által; az adatik, helyesebben: ragasztatik. Örömmel látom, hogy egyházunk nyugodtan türi az evangelikus név reáragasztását. Örüljünk neki! Egyelőre legyen elég ennyi. A G. L. érdemes eikkirójét kérem fogadja el ezt „válasz"-nak. Testvéri köszöntéssel Duszih Lajos szatmári ev. lelkész. Ezen válasz kapcsán legyen szabad nekem is azon vád ellen tiltakoznom, hogy az Ev. Őrálló szelleme megrontatott volna. Hogy ilyen tárgyú cikkek akkor, a midőn azt elödöm szerkesztette, nem jelentek meg benne, igaz lehet azért, mert ez a kérdés akkor nem volt napirenden, most pedig napi renden van, tehát hell róla pro és contra irni és cikket közölni, hogy az eszmék a kérdés felől is tisztuljanak, s formálódjék ki bizonyos közvélemény, a mely a zsinati atyákra bizonyos tekintetben irányító kell, hogy legyen. A vád első részére pedig nem is óhajtok többet megjegyezni, mint az egyszerű, de annál hangosabb tiltakozásomat újból hangsúlyozni. S ezt azt hiszem nem csak a magam nevében tehetem meg, hanem a tisztelt olvasóink és barátaink sok százának a nevében is, a kik lapunkat figyelem' mel olvassák s arról elfogulatlanul Ítélkezhetnek. Béke velünk! Szerkesztő. flz elemi iskola VI. osztályának éuzáró uizsgája. Gálik Mátyás testvérünk igen fontos ügyre hivja föl az egyházi hatóságok figyelmét a mikor a vk, min. 33302 914 számú rendelete alapján fölveti a kérdést, hogy „mi lesz most már, ha a körlelkész határideje — t. i. a VI. osztály évzáró vizsgáját illetőleg — nem nyeri meg a min. iskolalátogató tetszését? Ki engedjen? A körlelkész?" Hogy lapunk ezt a mélyreható ügyet eddig a nagy nyiluánosság előtt nem tárgyalta, annak egyedüli oka, mert ez ügy a maga egészében ez idő szerint a minister urnái még nincsen teljesen tisztázva. A vk. min. a „Néptanítók Lapja" rendkívüli kiadásával egyidejűleg ugyanazon szám alatt megkereste az egyházi főhatóságokat aziránt, szíveskednének addig is, mig a munkálatban levő „Utasítás" — mely az iskola-felügyelőnek az álami felügyelethez való viszonyát fogja szebályozni — elkészül, oda hatni, hogy a körzetek megállapításához szükséges adatok a lehető legrövidebb időn belül a kir. tanfelügyelőségekhez beküldessenek. Scholtz püspök ur Ö Méltósága a min. megkeresést véleményezés végett a ker. tanügyi bizottsághoz küldte le, mely is a következő javaslatott terjesztette be : Tekintettel arra, hogy egyházunk országos törvényeinek és évszázados gyakorlatban gyökerező önkormányzati jogánál fogva az általa alapított és fenntartott nevelő és tanintézeteire, melyek Ő Felsége által szentesitett E. fl.-nak 3. §-a szerint az egyház testéhez tartoznak, közvetlen befolyást gyakorol s igy a törvények korlátai között a szorgalmi időt a tanfelügyelettel megbízott közegei által állapittatja meg; miért is nem tűrheti, hogy az elemi iskola VI. oszt. évzáró vizsgájának idejét kizárólag oly egyén szabja meg, kit iskoláinak felügyeletével nem az egyház