Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-04-04 / 14. szám

154 Pál apostol inti az Efezusbelieket, hogy „igyekezzenek megtartani a léleknek egységét a békességnek kötelékei által; mert — u. m. — aki azt nem cselekszi, béres az és nem pásztor." (IV. 3.) Titushoz irt levélben is az van, hogy senkit ne szidalmazzanak, hogy a viaskcdástól tartózkodjanak, idegenek legyenek a mértekletlenségtől, szelídséget mutatván minden emberekhez. (III. 2.) De nemcsak a szent irás ad hasznos és becses tanácsokat a keresztyén élet számára, hanem a haladó és törtető élet példája is. Erezzük, hogy szellemi és erkölcsi összes erőink megfeszítésére van szükség, ha azt akarjuk, hogy elveink hódító ereje a közéletben is érvényesüljön. Látjuk, hogy a kor haladó szelleme uj meg uj társadalmi és valláserkölcsi problémákat hoz létre. Ezek elől nem szabad kitérnünk, hanem azoknak szemébe kell néznünk, — és ha arról győződünk meg, hogy azokban isteni igazság van, arról népünket is Jel kell világosítanunk. Ami egyházunk a szabad vizsgálódás, a szellemi felvilágosodás és haladás egyháza, melynek egyik főfeladata és egyúttal dicsősége is, hogy a felmerülő igazságokhoz és fejlődésekhez simul. A fejlődés utja ugy a tudományban, mint a társadalmi életben végtelen. A régi keretek ma már nem elégségesek az uj tartalom befogadására. Átalakul az emberek felfogása is; átalakulnak az eszmék kifejezései is; mivel az élet áramainak irányát - egy kitűnő kath. püspök nézete szerint is — nem lehet egyszer mindenkorra meghatározni és kitűzni. De ez nem azt jelenti, hogy nincs örök igazság, hanem jelenti azt, hogy a folyton fejlődő élet {elette áll minden filozófiának és minden fogalom meghatározásnak. fí tudomány kétségen kivül, ami nézetünk szerint is nagyhatalom; de az élet és a valóság ennél is nagyobb hatalom, mivel az örök fejlődés elvéhez képest igazodik. 1914 Ilyen körülmények között a hazai protestantismusra nagy és nehéz feladatok várnak, melyeket hittel, böleseséggel és kitartó munkával kell megoldani, hogy megszüntesse azt az ellenmondást mely elveinek tisztasága és hódítási képtelensége között mutatkozik. Ez az első és legfőbb kötelessége. A protestantismusnak tettekkel kell bebizonyitania, hogy magas hivatásának szinvonalán áll, hogy hű tud lenni az evangéliumhoz és őseinek tiszteletre méltó tradiíióihoz. Mert ha további életében kitűnnék, hogy nem képes a kor tudományos fejlődésével lépést tartani, — ha kitűnnék, hogy a változott viszonyokhoz nem tud, vagy nem akar alkalmazkodni s ekként felvirágzásnak feltételeit biztosiíani: akkor okvetlenül bekövetkeznék a hanyatlás és ezzel a megsemmisülés katasztrófája. Ami evangeliomi egyházunk haladásának ez időszerint első feltétele; hogy a jogegyenlőség és visszonosság nagy elveinek alapján állva, követelje az 1848 XX. t.-cikknek becsületes végrehaltását, más prot. egyházakkal egyetértően. Amit a mi nagy költőnk, Petőfi, a polgári szabadságra vonatkozólag irt, azt mi az egyházunkra vonatkozólag is elmondhatjuk, hogy Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyiránt vehet; Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet; Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán : Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Hogy itt van már a Kanaán! Mélyen tisztelt közönség! nagy örömmel tapasztalom, hogy itt e városban már is bevilágit és ragyog a szellem napvilága és fényesen tükröződik vissza a lelkek harmóniája, az egymást megértése és szeretete, mint e vallásfelekezetek közötti és társadalmi béke alapfeltétele, mely összetart és haladásra képessé tesz mindnyájunkat és bizton vezet szeretett magyar hazánk nagysága és boldogsága felé! FVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1914