Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-03-28 / 13. szám

1914 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ vényeket az egyházi erre kirendelt hatóság, a körlelkész állapitja meg, vagy is eddig ő állapította meg. Mi lesz most már, ha a körlelkész határideje nem nyeri meg a min. iskolafelügyelő tetszését? Ki engedjen? fi körlelkész? 11 Ugyancsak a fent hivatkozott min. rendelet 4-ik pontja 2-ik bekezdése azt irja elő, hogy átlag naponkint 25 tanuló s tanulónkint 15 pere állapítandó meg. Már most hogy lesz a VI. oszt. vizsgája, mely a min. rendelet értelmében a többi osztályokétól külön tartandó ? Eddig mi körlelkészek egy 60—80 tanulóval biró I—VI iskola növendékeivel az évzáró vizsgát 2—3 órán át elvégeztük, a szintén oly népességű V—VI. oszt. iskola vizsgáját is 2 órán át befejeztük. Mi lesz most, ha egy V. VI. oszt. iskolában van 20 fiunövendék ? Ez külön vizsgálandó gyerekenkint 15—20 pere, ez legkevesebb 5 óra, vagy is egy teljes nap d. e. 3 d. u. 2 óra, igy egy fél osztály — mert a lányok külön vizsgáznak, — vizsgája anyi időt vesz igénybe, hogy máskülömben 2—3 vizsgát lehetne elvégesni. Igy a körlelkészek jóval több időt lesznek kénytelenek távol tölteni egyházaikból. Vegyük az én esetemet, mint a békéscsabai ev. egyházi iskolák körlelkészét. A békéscsabai ev. egyháznak van 9 tanyai l—VI. oszt. és 26 városi, (melyekből hat V. VI. osztályú) iskolája, fi 9 tanyai iskola Ul. oszt. növendékei talán 3 helyre összehozhatok — mert 4 kilóméteren tul nem lehet összehozni, igy még az is kétséges — de már a városi 6 U. VI. oszt. iskolák VI. osztályú fiu növendékei, mind külön-külön vizsgázandók. Átlag van mindegyikben 20 fiunövendék is napi 5 óra, vagyis legaldbb 9 nappal leszek kénytelen egyházamtól tovább távol tenni, mint eddig. Milyen megterhelése lesz ez az egyházmegyei pénztárnak? Mert hát igy a VI. oszt. fiunövendékeivel külön kell vizsgát tartani. Azt hiszem ezek oly kérdések, melyek felett egyházi elöljáróinknak sokat kell majd gondolkodniok, hogy automóniánk csorbát ne szenvedjen, de viszont Pál apostol tanítását is Róm. Xlll. f. betartsuk. Falusi magányomban e felett elmélkedve, más tiszttárstól távol lakva, eszmecserét senkivel nem cserélhetve e becses lapok tisztelt olvasói, de kiváltkép az egyh. felsőbb hatóságok — esperesek, alesperesek, ker. és egyet, tanügyi bizottságok — figyelmét akartam jelen soraimmal e fontos kérdésre felhívni. Gólih Mátyás körlelktsz. Belmissziói közlemény eh. Közzéteszi: Wallrebenstein Jakab. Evangélikus leányotthon Bécsben. Ausztriában, hol tavaly alakult meg az orsz. eu. belmiszszió egyesület, azelőtt három évvel megalakult az ev. nővédőegyesület. Három évi működés után, íme már hozzálát egy szükséges és igen fontos belmissziói intézet létesítéséhez; egy leányotthon felállításához. Oly leányok számára létesült ez otthon, kik vagy Bécsben tanulnak, vagy pedig kenyérkereset céljából tartózkodnak ott. Szolgálatot keresők és átutazó nők és leányok számára is létesült, hogy igy megóvják az egyedül álló leányokat és nőket a nagyváros ezerféle csábításától és veszélyeitől. Az otthon élén egy házi anya áll, ki minden leánynak és nőnek igazi anyja; szivén viseli az otthon minden lakójának sorsát. Nem üzleti, hanem emberbaráti, keresztyéni alapon áll az egész. Egyúttal arra is alkalmat nyújt az otthon, hogy lakói a háztartás minden ágában kiképezhetik magukat. Főként az a célja, hogy lak óiknak családi otthont, barátságos, őszinte, szeretetteljes környezetet nyújtson. Évekkel ezelőtt Famler torzsai lelkész is fellvetette egy ilyen otthonnak Budapesten való felállítását. Igen szép terv volt. Az összes hazai ev. nőegyletek létesítették volna az egyház hathatós támogatása mellett. Kár, hogy csak terv, írott malaszt maradt. De ez, ugylátszik, már végzetünk, hogy minden szebb és jobb sorsra érdemes eszme, pusztában elhangzó szó marad} Mikor lépünk mi is már a tettek mezejére? Nem volna-e az is egy jubileumi alkotás, ha 1917-re nálunk is megalakulhatna az eu. nőegyletek országos szövetsége ? fiz igy tömöritett erők egyhamar tudnának valami maradandót és nagyot alkotni. Annyi és oly sokféle terv került már felszínre, miképpen lehetne a reformáció 400 éves évfordulóját méltóan megünnepelni, hogy ujabb terv megpenditése már szinte nevetségessé válik ; de kérdem, kell-e egykázunknak éppen egy eszme köré csoportosulni s csak egy tervet, egy alkotást megvalósítani ? Nem lehetne e a felvetett eszmékből a legéletrevalóbbakat megvalósítani ? De melyek a legéletrevalóbbak ? Mindegyik tervező a magáét tartja legéletrevalóbbnak és legszükségesebbnek. Jól is van ez igy. Ebből legalább azt merem következtetni, hogy idővel, ha nem is 1917-re, de évtizedek alatt megvalósul egyik a másik után s akkor igazán nem volt kárbaveszett munka a sok tervezgetés és lelke8ités. Addig is csak dolgozzék ki-ki tüzoal-vaaeal a maga kedvenc eszméjének tervének megvalósításán. (Kivéve a theol. nevelés ingye-