Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-03-21 / 12. szám

132 hisznek vala, együtt valának is mindenek köz vala." Ap. esel. II. 44. Ugy járunk, mint egyszer a közismert néhai Suszter Konstantin kassai r. k. püspök. A városon kiviil sétált s találkozott egy szegény öreg asszonnyal, ki az erdőből hátán galyfát vitt, hogy legyen mivel otthon főzni. Megállitja a püspök a teher alatt roskadozó szegény asszonyt, ugy-e nehéz, lelkem? kérdi, bizony nehéz, kezeit csókolom! S a püspök kezét az asszony fejére tévé, áldást osztogat, s a szegény asszony a földre roskadt. Közbeszéd tárgyát képezte akkor Kassán, hogy egy szegény asszony, Suszter püspök áldása alatt összeroskadt. Községi takarékpénztárak, kölcsönös biztosító intézetek, szövetkezetek, közhasznú gazdasági intézmények, melyeket nemcsak a müveit külföld, de hazánkban is kezdenek már itt-ott megérteni, életbeléptetni. Mennyit lehetne ezekről beszélni, mennyi lehetne ezekkel az egyház körében és tenni a nép, az egyház boldogulása, felvirágoztatására. Ámde erről kár nekünk beszélni, nincs érzék, nincs fogékonyság, alkalom erre. Gyűlések, bizottságok, szónoklatok, jegyzőkönyvek, szabályrendeletek, no ujabban egy par színtelen, határozatlan tea, táneestély, mintha a mindennapi élet esak ezekből és semmi másból nem állana s mintha a mindennapi élet körforgását ezekkel lehetne a maga kerékvágásából kizökkenteni. jobb belátásunk ellenére azonban zsinatot tartunk! Nagyrabeesült Zsinati fítyák! Ha ezeken az itt nagyjából emiitett belső, valódi életkérdéseken nem tudunk segiteni, változtatni, kár, ugy kár minden fáradságért, munkáért, azért a rengeteg költségért, mibe a zsinat kerül. Egy fabatkát nem ér a legszebb, legtökéletesebb paragrafusokba szedett törvény, alkotmány, ha é/ete/ nem tud fakasztani, ha az élet jogos, természetes szükségleteit ki nem elégiti, ha a fájó sebet csak tovább tépi, marcangolja, s nem enyhiti, gyógyítja. Csak mennél kevesebb törvényt, paragrafust, s minél több lelket, életet! A betű megöl, a lélek a mely megelevenít! Istennek hálás gyermeke, Krisztusnak buzgó követője, nem él a törvényből, attól szabad, hanem az Isten kegyelméből, mely minden jóra kötelezi. S ha már éppen okvetlenül törvény, paragfus kell, nézetem szerint elég volna ennyi: Minden evangelikus keresztyén tartozik: 1. §. Szeretni gondviselő Istenét, menyei Atyját teljes szivéből, teljes elméből s minden erejéből; 2. §. jót tenni mindenekkel, de legkivált saját hite cselédeivel, s ki e törvény ellen vét: 3. §. Egytől huszonötig terjedhető botbüntetéssel és becsületes kényszer munkával sujtatik. fi többit helyzet, viszony, szükség, személy, célszerűség szerint megalkotja s végrehajtja maga az élet. flz élet, a mindent átható élet s nem a betű! BEEÉLBT. Kiadóhivatal kérelme. Azon igen tisztelt előfizetőinket, a kik ez évre még az előfizetési összegeket nem küldték be, avagy még a mult évre is hátralékban vannak, szeretettel kérjük, kegyeskedjenek kötelezettségeiknek eleget tenni, hogy mi is eleget tehessünk a mi kötelezettségeinknek. Törvényjavaslat a lelkészt fi~ zetés rendezéséről. Csetneki Gyiirhy Pál előadó ur, volt szives javaslatát lapunknak is beküldeni, a miért ez úttal mondunk hálás köszönetet. Az idő rövidsége miatt a javaslatnak esak főbb elveit ismertetjük ez úttal. Az előadó a lelkészi hiványszerü alapfizetésen kivül három kiegészitést állapit meg: a eongruát, melyet az állami törvény szabályoz; a korpoilékot, részben szintén az állami törvény által szabályozva, de másik részében a nem kongruás lelkészek részére a mostani ideiglenes korpótlék szerű segélyt kivánja az előadó az alkotmányban biztositani addig, a mig e eimen államsegélyt kapunk; végül a családi pótlék, melyet minden családdal biró lelkész kapna, még pedig a congruás lelkészek feleségök után egyenként 400 koronát, egy-egy gyermekük után (de legfeljebb kettő után) fejenként 200 koronát; a nem kongruás lelkészek, püspöki irodavezetők, másodlelkészek, missionáriusok, rendes hitoktatók és kántorok ennek felét, vagyis feleség után 200, egy-egy gyermek után (de legfeljebb kettő után) 100—100 koronát, s mindkét csoporthoz tartozók ezenkívül azon gyermekeik után, akiket házon kívül neveltet-