Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-02-22 / 8. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 103 eszmét szóban és írásban olyannyira triviális módon köznapivá tették, hogy az istenfélő és vigasztszomjuhozó lelkek számára az hasznavehetetlenné valt; azóta Ausztriában az evangéliom is kárt vallott. Emberek, kik azelőtt, hő vágyból a tisztább keresztyénséghez áttértek, megfigyelik jelenleg miként váUozik át a protestantizmus rationalizmusjá s mennyire közelíti meg a teljes hitetlenséget. Oly messzire a legtöbben nem akarnak haladni; mert ők nem a tudományt és philosophiát viselik szivükön, hanem a vallást! Ennek folytán azt hiszem igen tisztelt lelkész ur, sőt tudom tahározottan, hogy ön ama modern irányokkal nem azonosítja magát; azért annál tárgyilagosabban tudja ama tényt megvilágítva mérlegelni, hogy a modern protestantizmus, vagy a protestáns modernizmus az egyházi életre bénitólag hat és Ausztriában is azt fogja eredményezni, hogy az érdeklődés az egyházi mozgalom iránt meg fog csappanni! Mennyire fájlalomén ezt! Én, ki oly magasztosan szoktam gondolkozni a vallásos benső hitéletről, legyen ez akár katholikus akár evangelikus. Legközelebb megváltó templomában esküvőnk lesz. tehát örvendetes viszontlátásig!" Szívből üdvözli Rosegger Péter. Hol van széles e hazában r katholikus iró, ki ily szívélyes hangon irna egy evang. lelkészhez?! Néhai Rainer főherceg és a protestánsok. Az ausztriai protestáns templomokban egyházi főhatósági intézkedés folytán február 2-án a lelkészek szent beszédeikben és imáikban kegyelettel megemlékeztek a f. é. január 27-én elhuny magas miveltségü néhai Rainer főhercegről; megemlékeztek főleg arról, hogy a boldogultnak neve a protestáns egyháztörténetben arany betűkkel kitörülhetetlenül van bevésve. Ö volt ugyanis az, ki a Schmerling kormány élén állva 1861 évi ápril 8-án az ausztriai protestáns vallásszabadságot, viszonosságot és egyenlőséget biztositó korszakalkotó pátenst sajátkezüleg aláirta. Ő azután 4 év múlva visszavonult a politikai pályától s a tudománynak s a művészetnek élt. A protestánsok iránt mindig meleg érdeklődést tanúsított. Két év előtt a nála hódoló protestáns küldött séget, nevezett protestáns pátens félszázados jubileuma alkamából nagyon szívélyesen fogadta. Pozsoyvidéki. Kalászok az élet kenyeréhez. Gyűjti: S. Ö. 9. Egy wiirttembergi kocsmárosról beszélik, hogy vendégeinek soha sem adott többet két kanna bornál s ha valaki többet kért, azt biztosította, hogy már eleget ivott s haza mehet. Az akkori herceg is hallott ezen különös kocsmárosról s egyszer egész vadásztarsaságával azon feltevéssel tért be hozzá, hogy a korcsmáros akarata ellen is nagyot fognak nála mulatni. Ez barátságosan és udvariasan fogadta a társaságot; de mikor mindegyik megkapta két kanna borát, többet nem akart kiszolgálni. Ekkor megkérdezte a herceg^ hogy tuija-e ki áll elő'te? „Igen — válaszolt a kocsmáros — de az én házamban a hercegnek nem szabad lerészegedni". Mit szólsz ehhez a kocsmároshoz, kedves ólvasó ? Azon kocsmárosokra, akik vendégeiknek dözsöléséből élnek s azért szeretik, ha mennél jobban tivornyáznak, vonatkoztathatók az írás szavai : „Jaj annak, aki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul (Jer. 22. 13). Hány vezérszerepet játszó keresztyént sőt lelkészt is megszégyenít fenti kocsmáros. Küzdjünk és pedig elsősorban önmagunkon az alkohol veszedelme ellen. e E h £ Li E T. Létesítsünk Lutheráneumot! Nagytiszteletű Pulik lelkész ur lelkes felhívását, gondolkodó fő és érző szívről tanúskodó indítványa, — bizonyára élénk és helyeslő viszhangot fog kelteni, minden evang. lelkész csaladjában. De hálát és elismerést is azok szivében, kikről indítványban szó van. — Óh nagyon is igaza van Paulik lelkész urnák, hogy a legtöbb ev. lelkész családapa, ha elgondolkozik csiládja jövő sorsán, arra az esetre, ha ő időnek előtte lehunyná szemét — sivár és vigasztalannak látja; mert ha csak szüleitől rámiradt magán vagyonnal nem rendelkezik, hol van azaz ev. lelkész, aki, ha gyermekeit tisztességesen nevelteti, s az állásánál fogva reá rótt társadalmi kötelezettségeket ugy ahogy teljesiti, — még földi javakat is gyűjthessen. Ha bekövetkezik az özvegység szomorú kora, annak a pár száz koronának legalább is harmadrészét megemészti a lakáspénz, kivált ha a gyermekek elérték már azt a kort, amelyben megszűnik a reájok is számítolt neveltetési költség; pedig a fiuk neveltetésénél az egyetemi évek a legköltségesebbek. Mily nagyon volna segítve az özvegy terhein, ha lakást kaphatna, ha nem is ingyen, de mondjuk harmadrész anyiért, mint a városban. —• És itt egyen szabad még egy dolgot szóvá tennem, rámutatva az özvegy-árva nyugdíjintézet egy nagy hiányára Az özvegy papné, ha különben egészséges és életrevaló, diáktartással stb.-vel, habár kinos keservesen, de meg is csak felneveli gyermekeit. De mi történik akk .r, ha az anya akkor hal meg, mikor gyermekei már leveltetési költséget nem kapnak, s egyetemi éveiket i g el nem végezték ? Erre nézve egyszer kérdést, intézt n a Főtiszte'etű nyugdijintézeti ügyvivő úrhoz, ho„' v nem lehetne-e még azt betoldani a törvénybe, hogs ilyen esetben az anya nyugdiját kapják a gyermek mig iskoláikat nem végezték, — természetesen c ugy, ha sem erkölcsi, sem haladási tekintetben eil« i k kifogás nincs. Azt felelte a Főtiszteletű ur, ho^ z nem lehetséges, mert nagy megterheltetésre volna nyugdíjintézetnek. Kérdem most már én, hátha a özvegy elél nyolcvan