Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-02-08 / 6. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 7 < nak a történeti emlékeit én is ismerem annyira mint ő. Nem „nyelvi értelemben" nevezttm én a zsolnai zsinatot egységesitőnek. A nyelvre nem is gondoltam, nem is gondolhattam. Azt az egységesítő törekvést értettem, amellyel az első országos jellegű, ragy mondjuk igy: egyetemesebb természetű szervezkedést teremtő zsolnai zsinat egyházunknak szolgálni kivánt. Az összehasonlítás és szembehelyezés alapja moat is csak ez a szervezkedés, illetőleg az egységes szervezettséget megbontani kést törekvés lehetett. E tekintetben tehát Janoka testvér alaposan félreértette cikkemet. Amit pedig I. Kor. 14. 19-re hivatkozással mond, s ami a nyelvi kérdés főpontját képezi, abban nincsen közöttünk eltéres. Csak az alkalmazásban. Olvassa el figyelmesebben, amiket mondottam s láthatja, hogy én sem az erőszakos magyarosítást, sem az egynyelvüség kizárólagos jogosultságát, sem a tót vagy a német istentiszteleti nyelv mellőzését nem vitattam. Elenkezőleg, én is azt vallom, hogy az istenigét mindenkinek a maga anyanyelvén kell hirdetni. De azt kívánom h°oJ — ß magyarnak is. Azt az egyéni nézetet fejeztem ki, hogy,, minden magyarhoni egyházban" magyarul is kell az igét hirdetni. Nemcsak Janoska testvérem, hanem más is azt irja, hogy ez lehetetlen kívánság, mert vaunak olyan gyülekezetek is, melyekben magyar anyanyelvű s magyarul beszélő hívek nincsenek. Szomorúan veszem ezt tudomásul és oda módosítom kívánságomat, hogy ahol azt a hivek óhajtják, ott az istenigét magyarul is hirdetni kell. S itt nemcsak a vasárnapi igehirdetésre gondolok, hanem a funkciókra is. Hogy miként lehetne a vasárnapi magyar istentiszteleteket beilleszteni, azt én nem tudom, arról nem is kívánok részletesen szólani. Nem is ez a fő a kérdésben, hanem azaz elv, hogy Magyarországon ssnki se tagadja meg a magyar hivők igényeinek kielégítését. Örömmel hallom, hogy Janoska tes vér ezt maga is természetesnek találja és gyakorolja is. De sajnos, nem mindenki jár a nyomdokain s az e miatt történő összeütközések élezik ki a nemzetiségi kérdést. Azt én sem kívánom, hogy egyház és istenige szégyenére üres templomnak prédikáljon valaki, de hol ketten vagy hárman óhajtják is az Igét, ott azt megszólaltatni kötelesség, m-gtagadni vétek. Pedig, hogy ennek a megtagadásnak is van lehetősége, mutatja az, hogy Janoska testvér szerint „mégsem tagadják meg miudaddig, mig az egyházaiuk tót hiveinek rovására é< kárával nem jár." Ezt a kitételt nem értem s nagyon lekötelezne a testvér, ha megmagyarázná, mert ebben ugy érzem, sok súlyos félreértés csirája rejtőzködhetik. Én pedig előbbi cikemmel is, a mostanival is a félreértések tisztázását, a kölcsönös megértés előmozdítását és ezzel egyházunk erősbödését és boldogulását óhajtom munkálni. Ebből a szempontból nézzék azt ugy a zioluai gyűlésen részt vevők, mint azok is, akik kívülről egéssen téves álláspontról szóltak a dologhoz és akkor megfogják érteni, hogy engem cikkem megírásánál egyházunk magasabb érdekének szeretete, szolgálata és nem a zavarkodás vagy a tetszelgés vágya vezérel. Raffay Sándor. INNEN-ONNAN. „Középkor a XX. században

a cimü cikkünket ma már folytathatjuk is, A „Lelkészegyesület" 4. száma közli, hogy Nagyszebenben a miatt, hogy a róm. kath. autonon hitközség főgondnokát Majlát püspök elmozdította, 220 ember kijelentette, hogy más vallásra tér át. Az idők jele ez, azért csak minél előbb kérjük mi is a r. kath egyház számára az autonomiát. Hajnalhasadás. Magasrév ungmegyei község állítólag azt határozta, hogy a korcsmákat vasárnapokon és ünnepnapokon zárva tartják. E határozatot, azonnal életbe is léptették. Ha ez igaz, ugy Magasréven kez dődött meg egy uj, nemesebb kor hajnalhasadása ! Nem lehetne valamit másut is tenni, testvérek? A Vatikánban is virradni kezd! A Vatikánban működő történelmi bizottság leltároz és ugy találta, hogy a IX. X. és XI. század négy pápájának nincsen történeti igazolása. Ezeket hát X. Pius törölte a pápák névsorából. Jó lett volna élőbbről kezdeni, mert mi sem lett volna könnyebb, mint annak kimutatása, hogy Péter apostol minden lehetett csak római pápa nem. Más irányban is jó volna leltározni: a római kath. egyház tanításait, pogányos és zaidos eredetű szertartásait is jó volna történeti alapon reviedálni,— szóval nem ártana egy alapos reformáció in capite et membris ! Tolerari posse. Magyarország katholikusainak ősi szokása, hogy nem várták meg a húsvét felvirradását, hanem már Nagyszombaton hust vettek magukhoz. A magyar kath. püspöki karnak eszébe jutott, hogy ezt a kérdést oly sok század után tisztázni kellene. Felterjesztést tett a pápához, hogy mit szól e szokáshoz ? És a pápa azt felelte; tolerari posse! Szegény hivők talán ma sem tudják, milyen nagy veszedelemben volt a szombati húsuk ! Tanítók sztrájkja. Kételkedéssel fogadjuk a hírt, hogy az erdélyi szász evangelikus egyház tanítói közül a nagysinkiek — továbbá a kaposvári róm. katholikus tanítók sztrájkba léptek azért, mert tőlük az egyház a fizetésemelést megtagadta, illetve mert a fizetésrendezési javaslattal megelégedve nincsenek. A sztrájk abból állana, hogy minden egyesületből kiléptek s minden társadalmi tevékenységről lemondtak. Lehetetlennek tartjuk ezt a sztrájkot nemcsak az állás természete miatt, hanem azért is, mert az állam a tanítók fizetését most rendezi oly fejedelmileg, hogy a mi lelkészeink jó nagy része sóvárogva vágyik utána. Vagy már