Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-12-13 / 50. szám

524 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1918 Ki fizetné meg a megholtakra, az elköltözőitekre vagy a gazdát cserélt birtokra kivetett e. adót ? Örülünk, ha az élők szép szerével megfizetnek, nemhogy még a holtakon is követelnénk valamit 1 Pedig a §-nak ilyen alakban való meghagyása idevezetne ! Ezen §-hoz tehát a következő, — a gyakorlati viszonyokkal számoló — módositást ajánlanám: „a részletes kivetést az egyháztanács késziti el s az egyházközségi közgyűlés tárgyalja le. A közgyűlés után 30 napra az jogerőre emelkedik s a beszedés azonnal foganatosítható". Ha p. o. valamelyik egyházközség novemberben akarja beszedni az e. adót, szeptember végéig megcsinálja az egyháztanács a kivetést, októbér l-ig letárgyalja a közgyűlés, november 1-én már lehet szedni az egyházi járandóságokat. Igy csináljuk p. o. mi ezt már évek óta s december végére legfelebb a következő év január végére minden gondnok számadása készen áll, — egyetlen fillér hátralék nélkül. A 313. és 314. §-kat teljesen fölöslegesnek tartom. A zárszámadást és költségvetést ugy is be kell terjeszteni a számvevőszékhez. Minek azoknak a lelkészeknek és espereseknek dolgait és gondjait még azzal is szaporítani, — a minek különben gyakorlati értéke ugy sincs — hogy a kivetés közgyűlési megállapítását is záros határidőn belül bejelentsék az esperesnek ? Ez vagy zaklatása, vagy lealacsonyitása volna annak a lelkészi állásnak. A melyik lelkész még a kivetést megállapító e. törvényeket sem tartja be, feltéve, hogy azok elég világosak és praktikusak, az nem méltó arra, hogy lelkészi hivatalt viseljen. A 315. §. első bekezdésének végén, a mely a kivetés ellen beadandó felebbezések határidejéről és fórumáról szól, betoldanám: csak birtokon kivül1 Mert e nélkül az egyházközségi zárszámadások idejében el nem készíthetők 1 Meg azután, ha a nagyobb adófizetők felebbez k meg a kivetést s a felebbezés végleges elintézése esetleg egy évig is elhúzódik az egyházközség háztartásában és olyan zavarok állhatnak be, a mi sem pénzügyi, sem egyházi szempontból nem kívánatos 1 * * * Végül még egyet. A mi ugyan a javaslatban ki van véve az e. Háztartás §§-ai közül, de a mi tartalmánál fogva, — kivetésről lévén szó — mégis ide tartozik. Értem az egyházi közalapot. Ennek 354 §, c. pontja után a következő pótlást ajánlanám : d. lelkészek részére családi pótlék, esetteg neveltetési járulék adása. A mi hogy lehetséges legyen, 355. §-a pontjához emiitett '/,7,,-os közalapi adót 2X-ra emeltetném fel, 7,7

0 mellett összejött eddig 40,000 korona; 2 százalék mellett összejönne négyszer ennyi, vagyis 160,000 korona. A mi már tekintélyes summái S a hivek —feltéve, hogy a közpénztárból fizetnék ezt ki, mint tettük ezt mi eddig is! — meg sem éreznék azt az 1 és fél százalékos adó emelést. Itt is csak a magam gyülekezetét hozom fel például. Az én gyülekezetem — mégpedig a népesebb és módosabb gyülekezetek közül való,— lévén benne 12000 holdas és két 1000 holdas nagyobb birtok is, fizetett eddig közalapi járulék cimén: kerekszámban 70 koronát! Ha pedig az eddigi fél százalékot 2 százalékra felemelnék, fizetne: 280 koronát. Tehát 210 koronával többet, mint eddig. Gyülekezetem áll 5 nagyobb (anya és leány) gyülekezetből. Tehát a szórvány- és fiókegyházakat nem számitva is, átlag csak 40 kor. 20 fillér esnék gyülekezetem egyik nagyobb, zervas részére, a mint azok, bizony mondom minden megerőltetés, sőt minden ujabb kiuetés nélkül is, könnyen megtudnának fizetni! — Igy legalább megérném végre azt az időt, hogy saját hiveink is járulnának ualamiuel — amegdiágult viszonyok közt — a lelkészi fizetések emeléséhez! — Máskép úgyis hiába várjuk ezt tőlük ? ! Ha valaha ugy itt mutassák meg világi uraink, a kik közgyűléseinken oly szép beszédeket tudnak mondani a lelkészi fizetések javitása mellett! — hogy igazán akarnak is rajtunk segiteni! mert hogy ebből a javaslatból, illetve módosításból törvény legyen, azt bátran el merem mondani kizárólag tőlük függ. Ha ők akarják, és magukévá teszik, a papság bizonyosan nem fogja azt obstrukcióval megakadályozni. S ezen 1 és fél százalékos közalapi adó emeléssel egyszerre meg lehetne oldani a reformáció 400 éves emlékünnepén alkotandó, rég vajúdó jubileumi emlék kérdését is. Nem kellene mást tenni, mint kimondani egy §-ban, hogy ez a 1 és fél százalék 1917-ig tőkésittetik, — 1917-ben pedig reform, jubileumi emlék alkotására fordittatik! — Egyszerre meg lenne a forrás, a miből azt a jubil. emléket meg léhetne csinálni, s vége lenne a sok fejtörésnek, javaslatnak, kunyorálásnak, a minek a vége — félek — mégis csak az lesz, hogy: „parturiunt montes et nascit!" . . . A reform, emlék javára 1917-ig mi lelkészek — azt hiszem, mindnyájunk szivéből beszélek, — szívesen lemondanák a családi pótlékról; illetőleg felfüggesztenénk az ehhez való törvényes igényeinket. 1917-re a f. évi e. gyűlés által már tőkésitendőnek elhatározott államsegélyek is meglehetős szépen felnövekednék; ugy hogy ennek az alapnak a kamatai és egyéb bevételei, egyesittetvén a közalapból a célra évenként folyósitandó 100,150000 kor.-val, oly tekintélyes összeget tnmne