Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)
1913-12-13 / 50. szám
1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 41 7 is mai székfoglaló beszédjében kifejtett elvekhez fog ragaszkodni. Ezen felszólalások után Prónay a vitát bezárja, s felteszi a kérdést, hogy általánosságban elfogadja-e a zsinat a javaslatot? A zsinat egyhangúlag fogadta el általánosságban. — Tiz percnyi szünet után a reszletes tárgyalásra tért át a zsinat. Előbb azonban jelenti az elnök, hogy két képviselőnek mandátuma igazoltatott. Az 1. §-nál Fajor Dusán minden ülés eljén és végén éneket és imát ajánl bevenni. Mivel ez az ülésszakok elején és végén s általában minden egyházi gyűléseink alkalmával ugy is meg szokott történni, felesleges az intézkedés. A szakaszt eredeti szövegében fogadták el. A 39-ik szakaszig kisebb módosításokkal eljutott a zsinat. Ennél újból nagyobb vita támadt, melyben Vanovics János, Dr. Pivko Vladimir és mások vettek részt, kivánva a más nyelven való felszólalásnak a megengedését. Az eredeti szöveg lett elfogadva. S mivel az idő nagyon előre haladt Báró Prónay elnök előterjesztette a napi rendet, melyet a zsinat elfogadott s az ülést déli két óra után berekesztette. IV-dih ülés. Bp. dec. 10. A zsinat negyedik ülését délelőtt 10 órakor nyitotta meg báró Prónay Dezső, fl napirend előtt Scholtz Gusztáv püspök mély megindulással jelentette, hogy alig kezdte a zsinat tanácskozásait, máris halottja van: Veres József, a békési egyházmegye esperese, tegnap délután meghalt. Veres József — mondta a püspök — az egyházban sok érdemes alkotással tette ismertté nevét és bizonyára a zsinatnak egyik legtevékenyebb, legértékesebb tagja lett volna. Báró Prónay Dezső részvéttel értesüli Ueres József haláláról és indítványára a zsinat elhatározta, hogy az elhunyt emlékét jegyzőkönyvben megörökíti. Ezután rátértek a zsinat tanácskozási ügyrendjének további megállapítására, fl javaslat egyik szakasza, a mely azt mondja, hogy : „az egész hallgatóságot, ha egyszeri figyelmeztetésnek sikere nincs, eltávozásra szólíthatja fel és szükség esetében karhatalom alkalmazásával is eltávolíthatja," rendkívül heves vitát provokált, melyben felszólaltak Maternyi Lajos főesperes és Szentiuányi Árpád kerületi felügyelő s a „karhatalom" szó kihagyását kérték, mint amelynek alkalmaztatása a parlamentáris üléseken mindinkább nagyobb jelentőséggel szerepel, de az egyház tanácskozásán helye nem lehet. Báró Prónay Dezső is szót kért, bár megfogadta, hogy semmiféle javaslatot tenni a zsinaton nem fog, most azonban ki kell fezníe azon véleményét, hogy ennek a szónak bennhagyását az ügyrend örök szépséghibájának tekintené s ezért kéri, hogy annak kihagyásába egyhangúlag egyezzenek bele. Ostffy Lajos orsz. képviselő felszólalásában támogatta báró Prónay Dezső kérését. Dr. Héler Zoltán és Szeberényi Lajos Zsigmond a javavaslat eredeti szövegét javasolták elfogadni. Dr. Míkler Károly közvetítő indítványt tett, hogy a karhatalom szót törüljék és a paragrafust ugy szövegezzék, hogy szükség esetén az elnök intézkedik. Szentiványi Árpád és Maternyi Lajos csalatkoztak dr. Mikler Károly indítványához és saját indítványukat visszavonták. Drashóczy Lajos a kérdés feltevésénél a szeretetre hivatkozva, kérte a zsinatot, hogy egyhangúlag fogadja el a dr. Mikler indítványát. Báró Prónay Dezső felállással való szavazást rendelt el. A zsinat nagy többséggel magáévá tette dr Mikler indítványát. Az indítvány elfogadása után a zsinat az ügyrend többi szakaszait kezdte tárgyalni. Scholtz Gusztáv püspök indítványára a zsinat képviselőinek egységes napidijáról gondoskodott, mép pedig ugy, hogy a zsinatot képviselők napdiját husz koronában állapították meg és azonkívül a vasúti költségek megtérítését is megszavazták. Majd Szelényi Aladár dr indítványára egy uj szakaszt vettek föl az ügyrendbe, amely a helyettes, illetve az alelnökök választá- • sáról szól. Az esetre, ha az elnökök közül egyik vagy másik az elnöklésben akadályozva volna, ugy a megválasztandó alelnökök közül az egyik helyettesítené az akadályozott elnököt. Végül az ügyrend tárgyalása során kimondották, hogy a zsinati ülések nyilvánosak, de ha az elnökség, vagy a tagok fele kivánja, zártakká alakithatók át. A zártülésben azonban törvényalkotást célzó határozat nem hozható. Ezzel az ügyrendet ugy általánosságban, mint részleteiben a zsinat letárgyalta és elfogadta. A napirend második tárgya a bizottságok kiküldése volt. Dr. Zsigmondy Jenő indítványozta, hogy küldjön ki a zsinat egy öt tagu naplóbirálóbizottságot és egy szintén öt tagu gazdasági bizottságot. Ezenfelül küldjenek ki egy nagy bizottságot, amely a hivatali tagokból, a tisztikarból és huszonnégy választott zsinati képviselőből állana. Ennek a nagybizottságnak kötelessége volna, hogy az előbbi bizottság javaslatát és az erre beérkezett észrevételeket feldolgozza, ugy hogy külön bizottságokra oszlana fel. Dr. Sztehló Kornél hozzájárult Zsigmondy Jenő indítványához, de annak a kívánságának adott kifejezést, hogy ez a nagybizottság egy külön lelkészi fizetést rendező albizottságot alakítson, amelynek feladata a lelkészi fizetések rendezéséről külön fejezet alkotása volna. Különben a nagybizottság munkájának elkészítésére határidő megállapítását indítványozta. Szentiuányi Árpád hozzájárult Zsigmondy javaslatához, de mivel ez elkerülhetetlen, a kerület képviselőinek kell külön jelölni e bizottságba tagokat és azután az ő jelölésükből egy zsinati jelölő bizottság jelölje a nagybizottság tagjait. Magyary Miklós köszönetet mondott az eddigi zsinati bizottságnak és hozzájárult Sztehló Kornél indítványához, hogy a lelkészi fizetés rendezését külön szakbizottságnak adják ki. Fischer Miklós keveselte a megállapított 24 tagot és többet ajánlott. Okolicsányi Gyula azt kívánta, hogy a bizottságokat utasítással lássák el és azért indítványozta, hogy a zsinati javaslatok felett általános vitát kezdjen a zsinat. De» dinszhy János Zsigmondy javaslatával szemben ellenindítványt nyújtott be, amely szerint nincs szükség nagybizottságra, hanem külön válaszszanak szakbizottságokat. Scholtz Ödön és Gömöry János ugyanilyen értelemben szólaltak fel. Händl Vilmos és Krupeez István Zsigmondy javaslatát pártolták, Tomka Gusztáv a levita tanítók fizetésére hívta fel a zsinat figyelmét és az