Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-02-01 / 5. szám

44 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 1913 a többi magyar egyházak: a helybeli magyar református, róm. katholikus ós baptista gyülekezetek, két helybeli angol lutheránus egyház és az összes detroiti magyar egyletek, amelyek díszes zászlóik alatt való felvonulással emelték ünnepünk külső fényét. A más városokban levő magyar evangelikus gyülekezeteket részint a nagy távolság, részint a lelkészek elfoglaltsága akadályozta meg az ünnepünkön való részvételben. Félhárom órakor kezdődött meg az ünnepi istentisztelet Isten szabad ege alatt az épülés alatt levő templom előtt, amikor is kb. ezer jelenlévő ájtatos résztvevő egyenlő érzéssel, egyforma buzgósággal énekelte el a megnyitó éneket, a magyar nemzet Hymnuszát. Ezután az „Erős várunk" következet, amely után Borsos István detroiti ref. lelkész imádkozott és bibliát olvasott. Ö utána dr. Paetzniek angol lelkész néhány lelkesítő szót intézett a gyülekezethez angol nyelven, majd Becker Jakab, a gyülekezet lelkésze elmondotta ünnepi beszédét, amelynek végeztével a megjelenésben gátolva volt egyházkerületi elnök megbízásából elhelyezte a szegletkövet, amelybe László Sándor egyházfelügyelő a gyülekezet alakulására vonatkozó okiratokat ós legújabb veretű pénzeket helyezett. Végül még A. M. Sappenfield angol lelkész mondott néhány rövid buzdító szót, aki után Becker Jakab a gyülekezetet megáldotta. Az egyes beszédek között gyülekezeti és énekkari énekek voltak, amelyek oly közvetlen melegséggel énekeltettek, hogy talán még a legkeményebb szivet is megindították volna. Az emlékezetes szép ünnepet az amerikai Hymnus hangjai zárták be. Amikor a detroiti gyülekezetnek ezen magasztos ünnepéről beszámolunk, megemlékezünk azon tényről is, hogy e sorok irója, aki a gyülekezetnek lelkésze volt az alakulás napjától kezdve, a január elején tartott egyházközségi évi gyűlésen lemondott detroiti lelkészi állásáról ós március végén, vagy április elején — a detroiti templom felavatása után — családi körülményei miatt az óházba visszatér. Tavaszig még hivei körében marad, míg misszióját teljesen be nem fejezte és azzal a tudattal távozhat, hogy kész templomot és iskolát hagy hátra emlékül volt gyülekezetének. A távozó lelkész e sorok révén arra akarja még kérni az igazi apostoli munkára vállalkozni kész magyarhoni lelkésztestvéreit, hogy küldjék be pályázatukat e gyülekezetnek, mert sehol szebb, nemesebb és boldogitóbb munkakört nem találhatnak, mint ha felveszik a messze idegenben bolyongó testvéreink lelki gondozását. Ne keveselljék azt a jövedelmet, amit amerikai gyülekezeteink egyelőre felajánlanak; mert nem szabad elfelejteni, hogy e gyülekezetek még mind fiatalok, most építettek templomot, iskolát, egyik-másik már lelkészlakot is ós küzdenek a nagy teherrel; de bátran merem állítani, hogy amerikai egyházközségeink rohamosan fejlődnek, olyannyira, hogy néhány rövid esztendő múlva bizton többet adhatnak, mint a legtöbb régi magyarországi gyülekezet. Amerikai híreket irva, megemlítjük még, hogy elgini gyülekezetünk is megárvult, amennyiben Schleifer Bertalan, aki több mint egy évig a legnagyobb odaadással és buzgósággal vezette gyülekezetét, eltávozott hivei köréből egy német lelkészi állásra Austin, Texasba. Lelkészt várnak már nagyon régóta Buffalo, N. Y. és Martinsferry, O.-i híveinek is, és szervezést kívánnak egyéb vásosokban élő hitsorsosaink is, de fájdalommal kell látnunk, hogy ügyük előbbre vitele tekintetében vajmi kevés történik, mert nincs, aki felkarolná mozgalmaikat. Reméljük azonban, hogy a jóságos Atya letekint reájuk, nyomorultságukban es küld pásztort elhagyót nyájanak. B. J. Kalászok az élet kenyeréhez. Gyűjti: S. Ö. 6. Nincs különbég. „Nem értem, hogy miért nem juthatna egy ember, aki egész életén át becsületes és kegyes igyekezett lenni, könnyebben a menyországba, mint, az, akinek élete és magaviselete súlyos bűnökkel van beszenvezve," kérdezte egy nő keresztény barátnőjétől. „Megpróbálom önnek egy képen magyarázni. Mindketten részt szeretnénk venni egy előadáson, melynek meghallgatása nagy élvezetet igér. A belépti dij 5 kor. Önnek két koronája van, nekem egy sincs. Melyikünknek lesz több joga a belépéshez ? „Mindketten egyformán jogosulatlanok leszünk a belépésre.

0 „Természetes, és épen igy nincsen a tisztes embereknek sem több joga a mennyországba jutáshoz, mint a csavargónak : mert kegyessége még sem tökéletes. A belépti dijat nem tudja megfizetni." „De ha egy gazdag barátunk jönne s mindkettőnknek szabadjegyet ajánlana fel ?" „Nos, akkor mindketten elfogadhatnók és felhasználhatnék azt." „Lássa, kedves Barátnőm, ezt tette velünk az Ur Jézus; mikor látta nyomorúságunkat „örök váltságot" szeraett nekünk. Azóta pénz nélkül, ingyen ajánlja fel a belépést mennyországába. Csak vigyázzon magára, hogy két koronája meg ne akadályozza annak kegyelmét elfogadni, aki azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket s hogy a szegényeknek ajándékozza a meny. nyországot." B E ü É Li E T. A korpótlékról. Az egyházi lapok egy részében nyugtalanító hirek jelentek meg a lelkészi korpótlók dolgában. Különösen a reft rmátus testvérek lapjaiban azért aggodalmaskodnak, hogy „egy fontos elvi kérdés" miatt az egész ügy beláthatatlan halasztást szenv«d, talán fel is akad. Ez