Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-11-08 / 45. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 461 mint az előléptetés akadálya a XX. században és a hadseregnél, a hol állítólag minden felekeset egyenlő jogú! Még az altisztből lett számíiszt is elérheti a Vili. rangosztályt, a melyet ev. lelkészi karunknak csak egy tagja: a tábori esperes érhet el! Nem vérig sértő, nem lealázó ez a helyzet? Hogyan védheti meg egyházunk érdekét a századosi rangban levő ev. tábori lelkész egy exelleneiás úrral, vagy akár csak a nálánál magasabb rangú róm. kath. pappal szemben is. flz a magasabb rangú egyszerűen ráparancsol, hogy hallgasson! Egyházunk érdeke parancsolja tehát, hogy a megalkotandó szabályzat gondoskodjék egy ev. tábori püspöki állás szervezéséről az V. rangosztályban; az esperes legyen a Vl-ikban, a hadtestlelkészek a Vll-ikben, a többiek pedig a Vili. és IX-ben. Státusuk külömben is jelenleg a levegőben lóg. A szabályzat szerint egyetemes gyülésünk alá tartoznak. De nem hiszem, hogy egyetemes gyülésünk legöregebb tagja is emlékeznék, hogy ez a nagy tekintetű testület valaha is foglalkozott volna a katonalelkészek ügyeivel. A valóságban azonban ők máig is, a felekezetek közötti egyenlőség és viszonosság dicső századában a róm. kath. tábori püspöknek vannak alárendelve. A cs. és kir. hadsereg, a felekezetnélküli magyar állam ezen legjontosabb szerve még a bécsi békekötést megelőző idők állapotában van ev. egyházunk szempontjából. S hogy ez nem rémkép, nem a sötéten látó agyvelő játéka, tessék elolvasni figyelmesen az A—16, e. jelzésű szabályzat 21.§át, nevezetesen ennek 64 és köv. pontjait. Ezek szerint a róm. kath. tábori püspök megvizsgálja a katonai lelkészi kerületeket, meggyőződik, hogy megfelelően történik-e gondoskodás minden a es. és kir. hadsereg szolgálatában álló személy vallásos szükségletéről. Ö veszi át a megszüntetett csapattestek és intézmények eredeti anyakönyveit valamint az összes katonai lelkészségek részéről időnként hozzáküldendő anyakönyvi másodpéldányokat ö vizsgálja felül és őrizi meg. A rom. kath. hadtestlelkészek (superiorok) rendelkeznek ezen kívül a felett is, hogy hová vonuljanak és hová osztassanak be háború esetén a tenyleges és tartalékos evang. tábori lelkészek. Ez az egyházunk autonómiáját semmibe sem vevő szellem érvényesül a szabályzatnak a missiói utakra vonatkozó rendelkezésében (: A—16, c. 28 §. 204 p:), a mely szerint lelkészeink csak azon helyőrségeket látogathatják meg, a melyekben legalább is 20 evang. katona van. Rendesen ép ezekben nincs egyházunk, templomunk, tehát ép ide kellene lelkészeinket és pedig évenkint többször küldeni. Hiszen 12—14 katonának ép ugy szüksége van Istenre, mint 20-nak vagy 200nak, mert azok ép ugy szolgálnak, ugyanazon kötelességeket teljesitik, mint a többiek, legyen tehát ugyanannyi joguk is. A róm. kath. katonát havonta 1—2-szer vezetik templomba, a katonaságtól kitelhető minden ünnepélyességgel, zenekarral, miért ne látogathatná meg legalább negyedévenként az evangélikust is az ő papja? De hát hogy tehetnék ezt, mikor az ev. tábori papság saját egyháza ügyeiben nem referálhat érdemlegesen, mert nem érintkezhetik közvetlenül a hadtestparanesnoksággal, mint ennek véleményező szerve, hanem csak az állomásparanesnokság utján, a mikor azután előterjesztései a róm. kath. hadtestlelkész, a superior véleményes javaslatai értelmében intéztetnek el. Ez pedig alig fog a mi egyházunk érdekében levő intézkedéseket javasolni. Sőt! Álta-ában a szolgálati szabályzatok {:A—16, e. és ]—1:) teljesen róm. kath. szellemben készitvék, a római katholikus lelkészekre vonatkozó szabványok a legminuciózusabban kidolgozva, míg az evangélikusokra csak egy-két eldugott sort találni. Már a szabályzatot ugy kell megszerkeszteni: hogy azt félre ne lehessen érteni és mindent, a mi az evang. tábori papságra vonatkozik, külön részben kinyomatni, hogy a csapattestek is kellőképen tájékozódhassanak. Mindenekelőtt az egységes administrációt kell megszüntetni, mert az egység a róm. kath. és az evang. egyház között már régen megszűnt, az nem tartható fen a katonaságnál sem. Micsoda absurdum az, hogy-a róm. kath. tábori püspök vezesse az evangélikusok lelki gondozását s ő gyakorolja a legfőbb felügyeletet! Egyházunknak autonomiája van s ennek érvényt kell szerezni a katonaságnál is. Legyen az ev. tábori lelkészség teljesen független a rom. katholikustól és ezzel teljesen egyenrangú és egyenjogú J Ime a katonai lelkészeinek csak néhány mozzanatát, a vonatkozó szabályzatnak csak néhány intézkedését ragadom ki s milyen elmaradottság, milyen sötétség, szentegyházunk vérrel szerzett, békekötésekkel és országos törvényekkel megpecsételt jogainak milyen semmibe vevése tárul szemeink elé! Ezek a viszonyok igazán de profundis clamant ad synodum: szálljon sikra, védelmezze meg egy elsőrangú állami intézmény nagy területén evang. szentegyházunk vitális érdekeit? Miles.