Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-11-08 / 45. szám

1913 459 vele egyházunk. Igyekezzék a kellő gyorsasággal intézni saját ügyeit, mert nagyon is el talál maradni a nagy versenyben, melynek neve mindennapi élet 1 Vessünk számot ennek a mindennapi életnek a követelményeivel; mi látjuk a hasznát. Balla Jenő egyházfelügy elő. 3'5íá&2P 31. mini kötelező ünnep. Megünnepeltük ismét a reformáció emlékét. De nem egy napon és nem a maga napján. Egyházunkban az egységes egyöntetűség hiánya e napnak megünneplésében is mennyire szembetűnő. Vagy nem érdemli meg e nap, hogy a többi szürke napok tömegéből kiemeljük s az összes protestáns egyházak ez egy napot egységesen a megujitotí évangélium lélekemelő „Te Deum"-áuá~ avassák ? Igenis, az egyházjavitás emléknapját az évi százados tradíció folytán a történelmi dátummáellátott napon, október 31-én hell megünnepelni Ezzel szemben semmiféle más nézet, vagy ellenérv meg nem állhat. Luther, keze Clio vésőjével markáns jegyekkel vágta bele e napot a história éretáblájába. A változó idők sebes árja nem mosta le azt a szivek táblájáról sem, sőt mindjobban nő jelentőségében a lelki szabadságnak ezen értékes ünnepe, mely nemsokára négyszázadik évfordulójához közeledik. Luther életének s egyéniségének szereplésével kimagaslik sok napnak emlékezete s mindegyik rámutat az igazságért uivott küzdelemben nagy szellemének és erkölcsi bátorságának vehemens kitöréseire. Hiszen az Elbe-kapui jelenet, vagy a vormsi bátor vallomás dátuma egyformán lehetett volna emléknapja a reformációnak. De a történelem géniusza s a protestáns köztudat a ruittenbergi októder 31-re mutatott rá, e dátumot húzta alá erősen, ezt a napot irta piros betűvel a reformáció naptárába. Nagyon bölcsen és helyesen. A 95. tétel nem a habozó, a tépelődő s az ingerkedéssel boszantott Luthernek vagdalkozása, hanem egy forrongó szellem tüzkohójából kipattant sistergő fényszikrák azok, miknek villanását észre venni és meglátni kellett az egész világnak, Isten igéjéből meritett igazságnak proklamálását jelentették e tételek. A kényszer nélkül való, szabad meggyőződés erős visszhangjai uoltak a vakhit rajongásával űzött lélekvásárlással s a hitet sárba tipró nagyképű hatalom durva önkényével szemben. Midőn ez eseményt naptárilag is megjelöljük, ünnepeljük vele elsősorban az igazi benső vállásos élet fellendülésének, a lelkiismeretben jogok érvényesülésének kezdő pontját, de felállítjuk vele egyben az emberiség müvelődéstörténelmének egyik korszakos jelzőoszlopát is. Igazi protestáns ünnep. Méltó az istenesen érző, nemesen gondolkodó s a haladás és tökéletesedés ideáljaiért lelkesedő emberhez. El is fogadta minden evangéliumi fundamentomon álló keresztyén egyház emlékünnepül. Megérdemli tehát, hogy egy és ugyanazon napon az egész protestáns világ közös hálaérzésben összedobbanó szivekkel járuljon az igazság és szabadság Istenének trónszéke elé. Azt mondják talán, hogy uj ünnepnap kreálása ez. Nem. Ez az egység dokumentálása, egy megkülönböztetett nap jelentőségének kiváló kiemelése s meggyőződésszerü, erőteljes megpróbálása a reformáció eszméinek minden más irányzattal szemben. Ezzel mi önmagunknak tartozunk. E nap mutassa meg, kih vannak velünk, kik ellenünk, kiknek szive dobban Krisztusért, hitéért, szeretetéért, kinek keble buzog az erkölcsi eszményért melyet követésül Ő mutatott meg. Hadd lássa a világ, hogy van bennünk még hiterő, lángolás és erkölcsi bátorság hitünk fundamentális igazságaira támaszkodva lelkesedéssel belekiáltani a világba, hogy élünk és vagyunk és lenni akarunk s eszméink mellett a küzdő teret fel nem adjuk és hogy fegyverbarátaink részére sorompóink mindenkor nyitva állanak. Ha agresszív módon támadnak minket ellenfeleink : egyházi, társadalmi, politikai vagy tudományos színezetű alakulatok, mi sem szunyókálhatunk. Szavunkat hallja, erélyünket lássa, törekvéseinket méltányolja az eszmékben forrongó uj század. Erre pedig legalkalmasabb a reformáció ünnepének egységes megtartása. Minő felemelő volna az, ha tudjuk, hogy egy napon, egy órában búgnak az ünnepre hiuó harangok, felharsannak a prot. templomokban az „Erős vár a mi Istenünk" lelkekbe markoló akkordjai s ha egy időben fakad fel a keblekből a vallomás : Nem szégyenlem a Krisztusnak evangéliomát, mert Istennek hatalma az minden hivőnek üdvösségére! Ilyen gondolatok foglalkoztatták a zalai ág. h. ev. egyházmegye október 21-iki értekezletét s