Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-11-01 / 44. szám

452 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1918 akadémián immár harmadik éve hospital és a „theol.-i hallgató" nimbusa alatt reménli az érettségi vizsgát letenni! Mindenesetre figyelemre méltó tünet, hogy a midőn lelkészi karunk és a hazai theol.-i tudomány nivójának emelése okából ev. theologiai fakultás felálitását kitartóan szorgalmazzuk, akkor ilyen hivatlan és éppen nem kiuánatos elemeket engedünk theologiai főiskoláinkba bejönni! A komoly, nemes ambíciónak barátai vagyunk, de a könnyűszerrel való előretörtetésnek, stréberségnek segédkezet nem nyujíhatunk. És mert itt ezzel van dolgunk, mély tisztelettel kérjük az illetékes fórumokat : 1. Méltóztassék szigorúan felügyelni arra, hogy theologiai akadémiai hallgató (még rendkívüli is!) csak az lehessen, kinek gimnáziumi érettségi bizonyítványa van. 2. Utasítsák a főfelügyeletük alatt álló gimnáziumok igazgatóit, hogyha intézetüknél ilyen címzetes „theologus" érettségire, vagy más vizsgára jelentkeznék, őt semmiféle kivételes, kedvezményes elbánásban ne részesítsék. 3. Engler András, Gzavar András és társaik — ha vannak — az érettségi megszerzéséig az Illető theol.-i akadémiákról távozzanak. Veritas. Eljegyzés. Hrinbauer Gyula ménhárdi lelkésztestvérünk eljeggezte Lindtner jolán k. a. t. Lindtner Gyula leibiezi egyházközségi felügyelőnek leányát. Lelkészuálasziás. A bajai lelkészi állást, mely az apostoli lelkületii Friedrich Zsigmond nyugalomba vonulása folytán megüresedett, f. hó 26-án töltötték be egyhangúlag Imreh Sámuelt választva meg lelkészül. Isten áldása legyen munkálkodásán! „Igazságosság az államok fundamentuma." Ezen cím alatt a „Deutseh Evangelische Wochenschau" f. é. 44. számában a következő Boszniára vonatkozó s igy minket közelebbről is érdeklő tanulságos sorokat olvassuk: „Az államban senki sem veheti a maga számára azt a kivételes jogot igénybe, hogy reá nézve az állam törvényei nem léteznek. S az ultramontanizmusnak mégis egy különös sajátossága, ami oly veszedelmessé teszi s a modern állameszmétől megkülönbözteti az, hogy az egyház és állam közötti konfliktusoknál mindég az utóbbi ellen foglal állást. Egy napjainkból vett példa legjobban fogja ezt igazolni. Bosznia számára AusztriaMagyarország úgynevezett áttérési törvényt adott ki, a mely a belső béke biztosítása végett minden valláscserénél előirja, hogy az megelőzőleg az eddigi egyházi hatóságnál bejelentendő. A római katholikus egyháznak nincs ellene kifogása, ha ezen törvény jauára szolgai, de ahol ő vonz magához lelkeket, ott tulteszi mcigát @£étl törvényen. Egy ujabb eset, amelyben ily törvényellenesen járt el, a lakosság többségét képező görögkeletieknél nagy izgalmat okozott, ami a Boszniában létező súlyos viszonyok között ujabb gyüj,-* tóanyagot halmozott össze. Dr. Stadler, szerajevoi róm. kath. érsek még sem átalja egy bécsi klerikális újságban, a „Reichspost"-ban nyiltan kijelenteni, hogy a törvény a katholikusokra nézve be nem tartható (unausführbar). Idézi a pápa Ítéletét, mely szerint az állami törvény „el nem viselhető, még kevésbé helyeselheti) s csak önkény és igazságtalanság kényszeríthetnek reá." Róma beszélt s ezzel a vita el van döntve. Az állam törvénye Stadler érsek kijelentése szerint „ellentétben áll az isteni törvénynyel s a katholikus egyház legfelsőbb hatóságának rendeletével." Csak egy kivezető ut lehetséges, hogy „a szentszékkel egyetértőleg uj törvény alkotassék," Vonjuk le ebből az államra és azok függetlenségére nézve a következtetést s tisztában leszünk vele, hogy ilyen középkori e/vek mellett egy modern államszervezet nem lehet életképes. Ha AusztriaMagyarország nem akar teljesen egyházi állammá lesülyední, akkor kénytelen lesz a kibocsátott állami törvényt „roeher de bronee" módjára állandósítani. De maguknak a népeknek is elég erőseknek kellene lenníök mindenütt, hogy az egyre követelőbben fellépő ultramontanizmusnak szárnyait megnyessék." íme, igy ítélik meg a monarchiánk által annektált Bosznia róm. kath. érsekének túlkapásait a távoli német birodalomban, — ml pedig tovább szunnyadunk s észre sem vesszük, hogy mi történik közöttünk. S. 0. Furcsa eset. Felkérettünk a következő sorok közlésére : „A hartai tanítónői állásra pályázat lévén hirdetve, Petényi Pálma tanitónő kérdést intézett Gallé István hartai lelkészhez: „van e már jelöltje az üresedésben levő állasra, ha nincs, ő is beküldi pályázatát". A lelkész azt válaszolta : jelöltem nincsen, tessék pályázni". 19 pályázó közül azonban Wédl Emma lőn megválasztva, mire a meg nem választott Petényi Pálma édes anyja a következő, itt szószerint leközlött levéllel tisztelte meg a hartai lelkészt. „Tisztelt Lelkész Ur! Megirta leányom, hogy csak azon esetre pályázik, ha jelöltjük nincsen, amit lányom olyba vett, mintha jelöltjük nem volna s biztosan számithat az állásra — de nem igy volt. Ez megbirálás alá eső bánásmód s kijelentem, hogy családom minden tagját rábírom az áttérésre. Nem kívánom, hogy családom bármely tagja az evang. egyház tagja legyen, amely egy-