Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-11-01 / 44. szám

452 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1918 nak a mostaninál ráás valami nagyobb mértékben való leszállítása sem nem szükséges, sem nem kivánatos. Falusi pap vagyok. S hozzá oly gyülekezetben, melynek egy része részesül adóalapi segélyben, a másik nem, mivel épen az adócsőkkéntési határponton van az e. adója, — vagyis 40—45" „•. Tapasztalásból mondhatom, hogy ez a 40—45"/° e. adó, amibe benne van a termény és közmunka is, — falusi helyen magas e. adónak épen nem mondható I Ezt gazdálkodó népünk igen könnyen megbírja. S ha ennél lejebb szállítjuk e. adóját, ezzel nem egyháziasságát, hanem inkább közönyösségét emeljük s legfőlebb arra adunk neki módot, hc gy az így megtakarított összeget fényűzésre, ha nem korcsmára költse el! Ha már annyi ez az államsegély, hogy nem találjuk helyét, — s ha a lelkészek oly nagylelkűek, hogy nem fogadnak el abból egy fillért sem, akkor ne az e. adó nagyobb leszállítására, hanem inkább építkező gyülekezetek és missziói pontok nagyobb segélyezésére fordítsuk azt, mert ezek igazán rászorulnak a nagyobb segélyezésre. Reflexióm 2-ik tárgya: a lelkészi fizetések rendezése körül tapasztalt lágymelegség. Evek óta irunk, gyűlésezünk és beszélünk már erről, De micsoda erélytelen hangon! Ez nem az igazán éhes és szükséggel küzkodő, hanem a húsos fazekak mellett jól tartott embereknek hangja. Olyan hanggal és ilyen modorban soha fizetésemelést és fizetésrendezést a magas kormánynál kicsikarni nem fogunk. Egy emberünk van, a ki a lelkészi fizetésnek rendezése és emeése mellett igazi férfiúi bátorsággal és határozottsággal évről-évre kardot ránt. Sajnos, az d én, betegsége ir.iaíí ői ;s nélkülöznünk kellett. A többiek! Szólnak, beszélnek róla, mert ez a kérdés is benne van a levegőben; — de a hozzászólók közül maga sem hiszi egyik sem, hogy szava elhatna oda, a hol ezt a kérdést megoldják. Ha a lelkészi fizetések rendezését papok és nem papok komolyan akarják, — mert abból, hogy egyesek szép beszédeket mondanak mellette, még nem következikámhogy komolyan akarják is ! ugy fogjanak kezet, tömörüljenek! Hiszen minden téren az egyesülésben van az erő és hatalom! Papok és világiak együttesen menjenek a miniszter ur elé és ott ne könyörögjenek, — mért a könyörgésból már épen elég volt! hanem követeljenek! így tettek a tanítók és jegyzők is,>s az eredmény nem is maradt el! Ezen kívül kérjük* fel Dalamelyik — minisztériumokban benfentes — püspökünket, vagy világi urunkat, hogy szerezzen nekünk ott jó akaró barátságu embereket. Legyen szószólója érdekeinknek; — informálja az illetékes minisztereket tényleg ínséges és nyomorúságos helyzetünk jelöl; minket pedig jó eleve a minisztériumok hangulata és szándékai felöl; akkor sokkal több eredményt érünk el, mint akár 1 mm. papír tele irkálásával s előbb mintsem gondolnánk, rendezve lesz — még pedig közmegelégedésre — a rég vajúdó lelkészi fizetés! * * * Et nunc venio ad fortissimum uirum, — t. í. br. Prónay Dezső egyetemes felügyelő ur őméltóságához, — illetve az ellene a Budapesti Hírlapban névtelenül megjelent támadáshoz. Igaz, hogy ez a támadás már az e. gyűlés folyamán méltó választ kapott, — de nem mulaszthatom el, hogy arra, e lapok hasábjain is néhány megjegyzést ne tegyek. Mindenekelőtt kifogásolom, hogy valaki — legyen bár egyházi, vagy világi ember — egyházi ügyeket, pláne személyes élű ügyeket, a politikai, napi lapokban tárgyal. Azért vannak gyűléseink, — s azért nyilvánosak ezek, hogy ott mindenki megtehesse észresételeit, megjegyzéseit minden előforduló tárgyra, — még magára az elnökségre is. Az olyan eljárás tehát, a midőn valaki a a néutelenség kellemes álarca alá rejtőzve a világi lapokat választja támadó cikkeinek elhelyezésére — holott volna alkalma — feltéve, hogy Igaza van és nem személyeskedik — ugyanezt az egyházi gyűlés fórumán is előadni, — méltán nevezhető kalózkodásnak! Az ilyen támadásokkal esak ellenfeleinknek szerzünk kellemes pereeket és legfőlebb azt érjük el, hogy még az a néhány világi urunk is, a ki sziuvel, lélekkel részt vesz egyházépitő és egyházmentő munkákban s nem pusztán méltóságnak tekinti az egyház által ráruházott tisztséget: szépen visszavonul és szaporítja a közömbösök különben is óriási táborát! Br. Prónay Dezső nem támadását, hanem köszönetet és elismerést érdemel evangeliumi egyházunk minden egyes tagjától. Még most is fülemben csengnek Qyurátz F. püspök urnák felköszöntő szavai, melyeket boldogult Ihász Lajos kerületi felügyelőnek beiktatása alkalmával br. Prónay Dezsőre mondott, ahhoz a százados tölgyhöz hasonlitván őt, a melyet derékban kettétörhet a vihar, de a mely meg nem hajlik soha! Bár volna nekünk a mai gerinctelen világban, a midőn lámpással kell keresni az integer víréket, sok tlyen százados tölgyhöz hasonló világi emberünk.