Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-10-25 / 43. szám

1

9! a"" ^ "" EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 430 domborítása. De ha ez utóbbit óhajtanok, akkor nem kormányzati célból, hanem külön és tisztán hitvallás-tétel céljából kellene összehívni a zsinatot. Ez pedig nézetem szerint, ha nem veszedelmes, ugy legalább is céltalan és felesleges volna. Más dolog a hitvallásos alapon való megmaradás mellett oly praktikus kérdések megoldása, a milyenek például egyházunknak csupán kifejezetten a mindennapos közhasználat céljaira leendő rövidített elnevezése. Ez veszedelmes következményekkel nem járhat, a mennyiben a hitvallásos alapnak a hozandó törvényben leendő kellő kidomboritása és a dogmatörténeti continuitás kifejezett fenntartása mellett egyszerű utalást tartalmaz a gyakorlatilag elfogadott rövidített kifejezésre. De kiküszöbölendők a zsinat tárgyalási anyagából a politikai, nemzetiségi stb. kérdések is. Ne vonuljon keresztül alkotásainkon semmiféle egyoldalú politikai érdek szolgálata, — se magyarositás, se tótosiíás, se németesités, se horuátositás. Legyünk egyek szeretetében Isten országa földi intézményének, de nem kevésbé drága magyar hazánknak is — nyelv és származás külömbsége nélkül. S épen azért kiküszöbölendő mindenféle „ltus et nisus in partesEgységben áll az erő és a közös szervezet külső kötelékei között, a közös szellem hatása alatt „egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség." Nem a területek szerinti particularismus, még kevésbé secessió, legkevésbé vagyoni, vagy társadalmi rétegek szerinti alakulás, de a Hrisztus egy anyaszentegyházában kívánatos egy~ séges jó rend és ékesség lebegjen szemeink előtt. Mindezek tehát kiküszöbölendők a tárgyalás anyagából. Csak ha ezzel tisztában vagyunk, léphetünk át a másik térre, hogy: mit vegyünk hát Jel a tárgyalás körébe. És itt hovatovább, annál erősebb meggyőződést ver bennem az, — az ujabb tapasztalataim, közigazgatási téren, a közgyűlések lefolyásának éles megfigyelése, a hirlapok fejtegetései, a számos tényezővel váltott eszmecsere alakjában szerzett tapasztalataim által erősen megérlelt nézet, hogy, ha igazán áldásos, korszakalkotó munkát akar végezni zsinatunk, nem szabad vissza~ riadnia egyházi szervezetünk gyökeres, mélyreható reformjától. Nincs itt jelszavakról szó. Nincs itt szó arról, mintha valaki anyaszentegyházunk demokratikus, népegyházi jellegét akarná felboritani. Sőt inkább arról van szó, hogy ez a népegyház, ez a demokratikus szervezet életképessé váljék ott és abban, a mi az egész közösséget, az egész démoszt, az egész egyház népét érinti (mindig a különböző kormányzati fokozatok kereteit tekintve) és megkíméltessék mindannak az egyházkórmányzati testületi elintézés körébe való bevonásától, a mi mint sem nem elvi, sem nem közjogi, sem nem saját háztartási, sem nem területi felosztási, sem nem szabályrendelet alkotási, sem nem uj intézmény alkotási tárgy bátran átutalható kisebb, mozgékonyabb szervek elintézése körébe. Bátran kimondom: én az esperességek, kerületek és az egyházegyetem tanácskozási és határozati hatáskörébe csupán, - ismétlem magam — az elvi, a közjogi (egy enlőség, viszonosság, autonómia), a saját háztartási (költségvetés, alapok) alsóbb egyházkórmányzati testületek szabályrendeletei jóváhagyására vonatkozó, továbbá a területi felosztási és az uj intézmények szervezésére vonatkozó javaslatokat, terveket, jelentésedet és kérdéseket soroznám. Ezeknek kifolyásaként nem riadnék vissza attól, hogy ezzel egyházszervezetünk uj szervekkel kiépíttessék, de sőt attól sem, hogy az a maga demokratikus lényegének sérelme nélkül, de a kor változott felfogásához való idomulással és a különböző fórumok hatáskörének ujabbi fontos s azon szempontok szerint való körvonalozásával, hogy egyházunk egész igazgatása olcsóbb, gyorsabb és sikeresebb lehessen, meg is változtattassék. Mert alig halasztható már tovább egy-egy oly intézkedés, a mely a különböző kormányzati fokozatokon az egyházi hatóság képviselőinek egyes adott, mondjuk taxative felsorolandó vitás kérdésekre nézve

f azokat eldöntő hatáskört biztositson. És alig halasztható tovább, épen a közegyház, a népegyház jól felfogott érdekében ugyancsak bizonyos meghatározott közigazgatási kérdésekben az egyes testületi kormányzati fokokon döntés jogával felruházott egyháztanácsi intézmény szervezése, valamint — ennek folyománya-