Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-10-11 / 41. szám

1913 403 venni, rendezni, hogy az ünnepélyek igazán szé­pek és sikerültek legyenek. Az evangelikus egy­ház apraja-nagyja, szinte versenyzett a munkában s szívességben. Az egyház vezetői közül, a kik a rendezés munkájának oroszlán részét végezték, elölj áriak : Bándy Endre lelkésztestvérünk, Med­veczhy Sándor és Dr. Harafiáth Máriusz egyházi felügyelők, Héring segédlelkész, Dr. Gyapay Endre, Zambel József, Belesák Béla, Dr. Horváth Gyula presbyterek és mások. Hosszú koesi sor­ban vonultunk be a fellobogózott városba s leg­többen a város uj, kényelmes és tiszta szállójá­ban kaptunk szállást, még vezéreink inkább privát házakban, az egyház vezetőinél lettek el­szállásolva. A délután az ut fáradalmainak kipi­henésével, a város megtekintésével s látogatá­sokkal telt el. Este 7 órakor a városi szálló nagytermében gyülekeztünk össze, hogy részt vegyünk a ualásos estélyen, a melyen a város intelligenciája feleke­zeti külömbség nélkül jelent meg igen nagy számban. Az estély műsorát a lévai állami ké­pezde énekkara nyitotta és fejezte be „Ha Krisztus maga oltalma" kezdetű korál eléneklé­sével. A kart Duscheh Ernő képezdei tanár ve­zette. Dr. Szelényi Ödön pozsonyi theol. akad. tanár felolvasása „Belmisszió és iskola" címen, igen jó hatást' gyakorolt á'Mttg'átö ko^éWsé^,' ámbár nem volt egész alkalomszerű, mert inkább valami tanári nagy gyűlésre lehetett eredetileg szánva e munka. Felolvasásában az iskolák álla­mosítása ellen foglalí erőteljes állást s a fele­kezeti evangelikus iskolák előnyét bizonyította ugy a vallásos nevelés, mint egyébb pedagógiai szempontok tekintetében. Igen sokan, lelkészek ugy, mint tanárok okulhattunk e felolvasás érvei­nek ügyes csoportosításából, hogy mily kincs az evang iskola, ugg a nép-, mint a középiskola, egyházunk szempontjából s hogy mily könnyel­műség sokszor iskoláinkat az államnak átc ngedni. Felolvasás után igen szép, erőteljes és I 'Hemes énekben volt részünk. Heinrich GyörgyI\Í urasz­szony énekelte el Kapi Gyula „Mi Atyán Y'-ját és egy más olasz éneket Hrieh Jenő képezdei igaz­gató harmónium kísérete mellett. Majd Szántó Róbert pozsonyi theológus szavalta él nagy ha­tással s igen erőteljes és közvetlen előadásban Kozma Andor „Krtsztusja gyárban" c. költeményét. Az estély alkalmával gyűjtött offertórium 200 K„ és 02 fillér volt. Ugyanabban a teremben társas vacsorával fejeztük be az estélyt, a melyen kb. 150-en vet­tek részt. Vasárnap reggel 9 órakor az evangelikus kicsiny, de szépen feldiszitett templomban gyűlt össze az ünneplő közönség, a hol Pröhle Henrik pozsonyi alesperes-lelkész mondott Róm. I. 16, 17 alapján gyönyörűen felépített s kiuáló szónoki tehetséggel előadott beszédet. Az evangéliumról mint az Istennek hatalmáról szólt, a mely erőt ád a mi munkánkra, megmutatja a munka szüksé­gességét és jogosultságát és mutaí'a a munka helyes módját. Istentisztelet után templom aj­tóban gyűjtött offertórium 211 k' 36 fillért tett ki. — Istentisztelet után az ünnep . közönség a városháza dísztermébe vonult át, a hol a tulaj­donképeni kösgyiilés lett megtartva. A gyám­intézet világi elnöke báró Láng Lajos gyengél­kedése miatt nem jöhetett el, s így őt az elnöki sz' l on a gyámintézet ügye iránt oly fogékony lelkű s mindig áldozni kész lándori dr. Héler Zoltán, a dunáninneni ker. gyámint. elnök helyet­tesitette. Igen magvas megnyitó beszédében Léva városának és egyházának rövid történetére mu­tat reá, majd üdvözli a megjelenteket s köszönetét tolmácsolja a szereplőknek. Azután rátér arra a fájdalmas stagnálásra, melyben a gyámintézet található. Keresi okát annak, hogy fejlődni nem tud, s itt a világi elem, különösen a felügyelők közönyét tünteti fel, mint olyat, a mely tulajdon­képi oka a stagnálásnak. Ez a vezető világi elem nem jár elől jó példával, holott a társadalom a veze­tőket követi cselekedeteikben. Äz önkéntes ada­kozás és az önmegadóztatás közötti külömbséget hangoztatva ez utóbbinak : a rendszeres önmeg­adózíatási ak ad előnyt, a melyből nem csak a márr i, de a holnapról is kell gondoskodni, tőkét gyüjíeni, hogy legyen akkor is felosztani való, a mikor már az önkéntes fillérek megszűnnek. Lel­kes, buzdító szavakkal nyitja meg az 53-ik köz­gyűlést. Indítványára a királyhoz hódoló, báró Lánghoz és a Gusztáv Adolf egylethez üdvözlő táviratot küld a közgyűlés. Scholtz püspök, mint egyházi elnök a dr. Kéler által hangoztatott vezérelveket minden te­kintetben osztja, ő is üdvözli a szokatlan nagy számban megjelen közönséget, különösen a 1 gyeket, a kik a gyámintézet mezején els. j és nélkülözhetetlen munkások. Hálát ád az ük, a ki eddig segítségül volt. Megemlékezik Ő felsége 4000 koronás adományáról s arról az audientiáról, mely alkalommal báró Lánggá 1 ő felségének ke­gyes adományát megköszön* jövő feladatának a lankadó hitélet megerősítését tartja, a melyből a bajok gyógyítása fog származni. Számot ad az egyes kerületek gyámintézeti gyűjtéséről, a mely szerint a bányai kerület 12114 koronát, a dunán­inneni 9292 kor,, a dunántuli 16627 kor. és a ti­szai 8517 koronát gyűjtött, vagyis az összes gyir lés 46560 koronát tett ki. A Gusztáv Adolf egy! hazai egyházaink felsegélyezésére mult éubeq

Next

/
Thumbnails
Contents