Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-10-11 / 41. szám

íX. év. 41. szám. EVAN EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP A lapot szelleini es ányrfgi tekintetben illető minöennemű postai külöemény, f a hirdetések szövege és ára, valamint az eset-, leges reklamáció is a !ap tu­l.ijoonosához: NoszKó IsíVáh lelkészhez Rákoskeresztúrra Pest megye) külöenöő. t^ ® ' . SZEkKCSZÍIK: RAFFAY SÁNDOR - NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri''lelkész.' , • . V, -. KŐMÜNK ATARHAK : ' SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PÁL 1' á^íalvi esperesJelkész. , cinkotai lelkész. r GÖ/nÖKY JÁNOS "-'ALÉXY LAJOS eperjesi f<Vyin. igazgató. czejjlédi nyu^. ig. tánitó. Megjelenik hetenként egy iven A lap ára : Egész évre .. .. 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 H Egyes szám ára 40 f. Hirdetések én pályázatok ára: 1 í^éfiz oldal 4u f> Állandó hirdetésen iiiego: yeicés sxeri»' TARTA^ÖMjBayaÉH VEZÉRCIKK: Bognár Aftrfincfk- **é1xfoglaló besaséde. - Cikkek: Egyetemes 'ggáláihfézéii közgyűlés. N. — orök'bófee eszméje.. Jahn Jakab. — Ünnepi íem. Varga Márton. - In&fómijg. Tompa Mihály'. • Kiénél.' BeléleL _ Pálgázaíok és hirdetések. a magyarhoni e. e. e. gyámintézet uj egyházi elnökének 1913 ént október hó 5-én, Lénán tartott székfoglaló beszéde. Nagyméltóságú egyetemes gyáminfézeti világi Elnöh Ur / Nagytiszteletü és méltóságos egyház­kerületi és világi Elnöh Urak / Mélyen tisztelt gyámintézéti közgyűlés 1 Mindenek előtt fogadják forró kö­szönetemet megválaszíaíáspmért epre a kiváló helyre, a magyarhoni e. e, e. gyám­intézet egyházi elnöki állására, a honnan e megható, reám nézve ünnepélyes pere­ben a nagy Székáts, Karsay, Czékus, Zelenka, Baltik, Gyurátz és Seholtz püs­pökök fenkölt szelleme, fényes értelmi tehetsége, megfontolt higgadt bölesesége szól, beszél hozzám. Szinte hallom szel­lem szárnyaik suhogását fölöttem, érzeni vélem áldó jobbukaí fejemen, a mi két­szeres erővel megdobogtatja szivemet, elfogulttá teszi egész valómat s egy tit­kos szó kél keblembe, mely azt mondja nekem: Képes vagy e te a nagy elődök nyomdokaiba lépni, az ő szellemükben vezetni a hazai evang. egyház legszebb, legáldásosabb, igazi evangyélm'i, az apák­tól ránk maradt és nagy dolgokra hivatott alkotását, a magyarhoni e. e. e. gyám­intézetet? A titkos szópa nem én magam adom meg a jeleleíet. Onnan Jelül vápom azt, sőt hallom is: „Ne félj \ Én veled leszek i Elég neked az én kegyelmem] Az én epőm epőtelenség által végeztetik el." .A mayyaphcTni e. e, gyámintézet .vándorgyűlésein t-T 1872-ben Mis­kolözon velfern -p • :. óta mint igény­telen iegyző}e,m '"- \ i • .lordtam a por­szemeket a nagy e deih< y,. Most a gyám­intézet-összes tényezőinek parancsából az egyszerű munkásból munkavezető lett. • Ez állásomban is a régi maradok. Az egyenlők közt az első esak annyiban kívánok lenni, hogy a munka legnagyobb részét magamnak tartom fenn. Az egész Magyarhazápa kiterjedő egyet, evang. egyházi gyámintézet cél­ját a nagy Székáts prófétai lelke, gyám­intézetünk halhatatlan megalkotója még 1842-ben megmondotta: „Segiteni sze­génységünkön és fejleszteni a közszel­lemet." Tehát szerinte is nagy baj a sze­génység sok hátpánnyal jáp, a közügyek, a nevelés, a kultupa tepén. Mi pedig azok voltunk, azok vagyunk. Mept összes a­ny^gi tehetségeinket, hiveink áldozatkész­ségét századokon át appa használtuk fel, hogy a nemzeti kultupának, hazafias köz­nevelésnek minél több hajlékot emeljünk s azokat a haza minden fijának vallás és nemzetiségi külömbség nélkül köny­nyen hozzá féphetővé tegyük, hogy igy nagy és virágzóvá tegyük nemzetünket. Áldoztunk könnyel, áldoztunk verejtékkel, ha kellett vérrel is. Mi mindenre képesek lettünk volna, ha Szezám hegye meg­nyílik előttünk, rendelkezésünkre bocsátja minden kincseit. De nekünk csak a bá­nyász sorsa jutott osztályrészül, „ki ara­nyat keres a pazar világnak, maga ron­gyos és beteg."

Next

/
Thumbnails
Contents