Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-09-27 / 39. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 385 Lelhészuálasztási mozgalom. A Zvarinyi János halálával megüresedett szarvasi lelkészi .állásra mint egy tiz lelkész pályázott. Igen tekintélyes pártja van Stefánih Igor palánkai lelkésznek, Bartos Pál péteri lelkész nevét is sürün emlegetik a hivek. A választást legközelebb meg fogják ejteni. kelhészauatás. A bánya kerület püspöke Scholtz Gusztáv f. hó 27-én avatja lelkészé Marcseh János és Zgúth László végzett theologusokat. Az előbbi a pesti deáktéri magyar egyháztól, az utóbbi a kerepesiuti egyháztól kapott segédlelkészi hiványt. Rafanidesz Bogyoszló, a Lestre egyhangúlag meghivott lelkésztestvérünk a meghivást nem fogadta el, ugy hogy Lesten uj lelkészuálasztásra készülnek. Tanitóuálasztásoh. Az alberti egyház megüresedett tanitói állására egyhangúlag Dobronyovszky Lenkét választotta meg. Ujmogyoródon, Zólyom filiája, újonnan rennszeresitett második tanitói állásrafolyó hó 21-én volta választás. Hurtay György dékán elnöklete mellett. Három pályázó közül Polgár Ede lett megválasztva, a ki ez évben Eperjesen szerzett oklevelet. Ujmogyaród régi iskoláját renoválta, s melléje uj tanitólakot és tantermet épített. fí tanító fizetése államsegélylyel lett biztosítva, az egyház évi 100 kor. hozájárulása mellett. A hívek buzgósága és áldozatkészsége dicséretet érdemel. Szép hép. Az uj tanévi beiratásokkor soknak feltűnt a kőszegi felső leányiskola dísztermében egy mesteri ecsetvonásokkal megfestett leány portrétja. A kép Véssey Sándor volt egyházker. felügyelő egyetlen leányának Margitnak képe, ki már régebben viruló korában elhunyt. A képet a család iránt való mély tisztelete jeléül Gyurátz Linus úrhölgy festette és adományozta az intézetnek. Villámcsapás. F. hó 20-án délután nagy vihar dühöngött Gyónón és nagy károkat okozott, fí villám az evang. templom tornyába ütött, a tető egy részét a csillaggal és a gömbbel együtt a földre dobta, de nem gyújtott, fi kár annál is inkább jelentékeny, mert e csapás siettetni fogja a különben is rozoga templom hatósági bezárását, a szegény egyház pedig a nehéz pénzviszonyok miatt nincsen abban a helyzetben, hogy templomát rövid időn belül felépítse. „íl jobban értesüli miniszter." fi soproni ág. h. ev. egyházmegye megbízásából Krug L., Lasehober G., Pósch L. és Sehrauf E. tanítók a nem magyar anyanyelvű népiskolák IV—V—VI. osztályai számára olvasó és tankönyvet szerkesztettek, — melyet Kapi Gyula ny. tanitóképzőint. igazgató és Scholtz Ödön esperes megbírálván, azt mint hézagpótló munkát eu. iskoláinkba bevezetésre a legmelegebben ajánlották, fi szerzők elismerés végett felterjesztették a munkát a vall. és közokt. minisztériumhoz is, ámde bár a hivatalos bíráló a tankönyvről a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott, — iskolai használatra nem engedélyezte, kifogásolván az egyháztörténelmi részt, jóllehet a legtárgyilagosabban adták közre a történelmi tényeket. Ez 1912 év decemberében történt és ugy a szerzőknél mint általában egyházi köreinkben nagy elkeseredést szült. A szerzők tudatában igazságuknak, hogy könyvük méltánytalan elbánásban részesült a jól értesült minisztériumtól a még jobban értesülendő minisztériumhoz újból felterjesztették a munkát. Most a Hivatalos Közlemény 1913. évi XXI. évfolyam 19. számában olvassak Tóth Aladár kispesti munkástelepi áll. el. iskolai tanító tollából az ujabb bírálatot. Hosszan foglalkozik a tankönyvvel és kijelenti, hogy „a szerzők minden hévséget kizárólag jó könyvet adnah a tanító és tanuló kezébe. Pedig nehéz feladat megvalósítására vállalkoztak, amikor olyan gyermekeknek írtak tankönyvet, akiknek magyar nyelvbeli képessége fogyatékos." „fi könyvnek beosztása nagyon jó." „fiz egyháztörténelmi rész jó.. A nagy anyagot ügyesen rostálták meg. . . . Különös dicséretet érdemelnek a szerzők, hogy az ág. h. ev. egyház szervezetét az egyházi alkotmány alapján megismertetik a gyermekkel." „fiz a mód, ahogyan a szerzők a nyelvtant tárgyalják, a lehető legjobb," Ily szellemben, ily magasztaló dicséretekből áll az egész bírálat, melynek alapján végül kijelenti a bíráló, hogy e tankönyvet „engedélyezésre nyugodt lelkiismerettel a legmelegebben ajánlom " fi minisztérium 130.250 913. sz. alatt meg is adta most az engedélyezést. Kívánjuk, hogy e jó tankönyv minél nagyobb elterjedésnek örvendjen és nagy hasznára legyen a népoktatásnak. De hát ezzel teljesen renben van ez ügy ? Lehetséges az, hogy egy tankönyv — minden változtatás nélkül egyszer ne engedélyeztessék — aztán pedig a legjobbnak minősítve megnyerje az engedélyezést? Mi ez? Szabad ilyesminek megtörténni? És mi megint meg leszünk elégedve e sikerrel, mintha bizony valami nagy concessiot kaptunk volna a kultuszminisztériumtól és nem merünk arra gondolni, hogy akárhány jogos ügyünkben ép ugy el leszünk ütve, mint a tankönyv is első ízben 1 Talán okulhatnánk ebből is, /hogy a magas kultuszminisztériumban máskor is — szándékosan, nem szándékosan — tévednek ám, és nekünk nem kellene mindig mindenben hallgatagon belenyugodnunk!