Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-09-27 / 39. szám

:x. év. Budapest, 1913. szeptember 27. 39 szám. EVAMELIKUi EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű pó&tai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra Pest megye) küldendő Ü9 SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. KŐMUNKATA

RSAK: SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PÁL ágfalvi esperes-lelkész. cinkotai lelkész. GÖ/nÖRY JÁNOS ALEXY LAJOS eperjesi főgym. igazgató. czeglédi nyug. ig. tanitó. Megjelenik hetenként egy iven A lap ára : Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 f. Hinlétések én pályázató'. ár«,: Kimész oldal 40 8 A llaudó hirdetése* mege yezés szerint TARTAE OMJ E Gy ZÉK : VEZÉRCIKK: Biztató jelek *) — Cikkek: Egg kongregáeiós zászlóavatást iinnepélyről. Gy. — Belélet. — Pálgázatok és hirdetések. Biztató jelek. Ébredés tünetei mutatkoznak egyházunkban. Az ébredés lassú, de mind öntudatosübb. Az ébresztést vigyázóink végzik. Mint mikor a családot az édes apa veri fel nyugalmas álmából, ugy buzditanak neki püspökeink az alkotó munkának. Az utóbbi időkben a püspöki jelentések nemcsak egyházunk nehéz helyzetét panaszolják jel, nem elégednek meg a kerülethez beérkezett jelentések reprodukálásával sem, hanem programmokat adnak, eszméket vetnek Jel, utakat mutatnak, buzditgatnak lelkesen. Ezt vártuk mi régen a mi püspökeinktől, hálaistennek és köszönet nekik, hogy végre főpásztori őrző, irányitó, sőt félénken bár, de mind fokozottabb öntudattal számon kérő hivatásukat kezdik betölteni. Az egyházépitésnek, a belmissziónak szent munkáját a püspöki jelentések ez évben különösen kidomborították. A dunántuli kerületben e munkára evangeliomi szövetség alakult, a bányai kerületben e munka barátai kerületi belmissziói bizottsággá szerveződnek, a tiszai kerületben a püspök maga tartja kezében a beimissziói munka szálait. Mindenütt biztató jelek, az ébredés vigasztaló jelei! A legmerészebb vállalkozást minden esetre a tiszai kerületben látjuk, ahol a püspök elegendő erőt érez magában a legnagyobb és legnehezebb munkának a személyes irányítására. Ez a meglepő, de örvendetes jelenség e legfiatalabb püspökünkre külön is rátereli a közfigyelmet. Püspöki jelentését forgatva látjuk, hogy ő nemcsak méltóságot visel, nemcsak hivatalt visel, hanem a munkában is, a tervezgetésben is, a lelkesitésben is valóban primus inter pares. Anélkül, hogy többi, minden dicséretetmegérdemlő idősebb püspökünk nemes törekvéseit, erejüket csaknem méghaladó munkálkodását, példaadó buzgólkodásait csak érinteni is akarnók, csupán csak azért kivánunk külön foglalkozni a tiszai kerület püspökének évi jelentésével, men az ő megválasztásával egyházunk a régi tisztes szokásával szakitva, nem idős, hanem fiatal munkást állított a legmagasabb egyházi munkakör élére. Akkor voltak, akik nem helyeselték a régi szokás elhagyását, volta, kakik bizonyos kort elért, sajnos, legtöbbször már megfáradt, bár igen jeles embereket követeltek a pöspöki székbe. Mi akkor is a tettreképes, a mozgékony, a fáradságban még ki nem merülő ifjabb nemzedék mellett kardoskodtunk s a legifjabb püspök jelentése arról tanúskodik, hogy helyes uton jártunk s ezen az uton kell ezután is vezetni egyházunkat. Nagyon jól esik a megcsüggedés szavai helyett az önérzetes bizalom igéivel erősiteni lelkünket, mikor azt mondja Geduly püspök, hogy neki „benső hévvel és az evangéliumtól elválaszthatatlan szilárd meggyőződéssel ápolt hite" az, hogy „noha hazánkban az utolsó két decennium felette kedvezőtlen statisztikai képet tár is fel rólunk, de elvitázhatatlan, hogy Európa többi részében határozottan a protestantismusnak kedvez a fejlődés, az idők haladása, s ebből bátran mérem azt következtetni, hogy ez a vigasztaló fordulat egyszer már hazánkra is rákö-