Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-01-25 / 4. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 7 < Üdvözlöm pedig az „Evangélikus Őrálló

u-t ezen uj ösvényen azért is, mert az Őrálló nemes céljainak is kiválóan javára szolgálhat azaz uj gondolat: miszerint az egyházi élet minden mozgalmába a nagyszámú evangelikus elemi iskolai tanítóságot is sorompóba kell szólítani, — nemcsak, hanem munkába is kell állítani, mert erre nemcsak a tudós lelkészikart, hanem őket is kötelezi evangelikus hithűségük, esküvel is fogadott egyházszeretetük és az anyaegyliáz kebelén, jórészben annak költségén történő mai gondos és szakszerű neveltetésük és ezen gondosságnak megfelelő értékes tudásuk is. Csak a régi egyházfenntartó erők: a lelkészi, felügyelői és tanítói kar hármas őszinte egyesüléséből és buzgolkodásából lehet még csak csodatevő erőt várni egyházi viszonyaink gyors és gyökeres megjavulására, — mert az elégületlen és mellőzött tanítóság zúgolódása pártoskodásra vezetett az egyes gyülekezetekben, -— az evang lelkész és evang. tanitó széthúzása mindkettő iránt megrendítette a bizalmat híveikben és világi urainkat pedig elkedvedlenitették az egyház ügyeink vezetésétől a kétoldalú kanapé pörök. Szép és hasznos küzdelem nyílik meg tehát Orállónk előtt a tanítóság régi egyházi tevékenységének felbuzditására, másoldalt pedig az egyházkormányzat, valamint a tanügyibizottságok minden fokozatán való méltó képviseltetésiik jogosultságának hirdetésével. Ha az „Evangelikus Őrálló" csakugyan ezekért az elvekért is küzd, mint a hogy a Nagytiszteletü Szerkesztő urak egyénisége és lelkes újévi beköszöntője után nincsen ok ebben kételkedni, szívesen rendelkezésükre állok Nagytiszteletüségteknek s a hozzám intézett fölszólítást parancsnak veszem arra, hogy a jó ügyért én is munkálkodjam a mennyire fagyatékos erőmből még telik s addig, amíg valamely hivatottabb kartársam a vállalt munkában felvált." Új főmunkatársunk e programmszerü nyilatkozata legyen kezesség arra nézve, hogy Őrálló tisztünket az evangéliumi egyház régi értékes birtokára, az elemi népiskolára és tanítóinak érdekeire is kiterjeszteni kívánjuk. Lelkészegyesületi választmányi ülés. Egyesületünk választmánya f. hó 19-én és folytatólag 20 án Budapesten tartotta meg első ülését Veres József egyesületi elnök vezetése mellett, a melyen 11 választmányi tag jelent meg. Veres elnök a választmányi ülést megnyitva kéri, a választmány támogatását, felszóllitja annak tagjait, hogy mindenki tegye meg, a mit lehet a maga hatáskörében, hogy a lelkészek minél többen belépjenek az egyesületbe, mert ha kevesen leszünk, közönyösségről és gyengeségről teszünk bizonyságot Egyébként a megnyitó beszédből kívánatosan leközöljük a következőket. Felhívja a figyelmet az 1818. XX. t.-c. azon rendelkezésére, hogy a kormány a törvény javaslatot „hitfelekezetek meghallgatásával" adja be, ezt követelni kell a kormánytól; a korpótlék mellett követelni kell a fizetés rendezést 2400 kor. alapfizetéssel, ezen kivül a korpótlókot oly módon, hogy a szolgálati évek szerint megillető telj >s összeggel kezdje a kormány a korpótlék folyósítását, igy tette a tanároknál is; kérünk családi pótlékot is. A javaslat elkészülte előtt közben kell járni arra nézve, hogy a korpótléknál a rendes lelkészeken kivül, a vallástanárok, a püspöki iroda alkalmazottjai is kapjanak korpótlékot, s az időszámításába a helyettes lelkész és segédlelkész szolgálati ideje is bes/ámittassék, ugy mint az egyetemes nyugdíjintézetnél; már most tegye meg a szükséges számítást a nyugdíjintézet, hogy a korpótlékot beszámíthassa a nyugdíjba. Sajnálattal kellett tapasztalni, hogy a prot. képviselők közül egyetlen egy sem szólalt föl az országgyűlésen egyházunk erdekében. Végül kifejezést ad annak is, hogy nem szándékunk az egyház hivatalos vezetői megkerülésével vagy épen ellenére folytatni akciót, sőt velök egyetértve, általok támogatva törekszünk az egyház és lelkészek érdekében működni, a közvéleményt érlelni, a szétfutó terveket összhangba hozni, egy célra irányítani, a testületi szellemet fejleszteni, s igy lelkeszi tevékenységünk eredményét fokozni. A választmány több felszólalás után az elnök megnyitójában foglaltakhoz hozzájárult. Azután elhatározta, hogy a másnap tartandó püspöki conferencia alkalmából a uüspöki kar előtt testületileg tisztelegni fog a választmány, illetve az egyesület megalakítását bejelenti s az elnöki megnyitóban hangoztatott kívánságokat a püspöki karnak figyelmébe ajánlja. A püspöki kar a választmány tisztelgését szívesen fogadta, s Baltik Frigyes biztositolta a tisztelgőket a püspöki kar legmesszebb menő jóindulatáról s az elhangzott kívánságokra egyenként reflectálva kijelentette, hogy azokat a püspöki kar magáévá teszi (subcribo) s azok megvalósulásáért egyrészt a kormánynál megteszi a szükséges lépéseket, másrészt a lelkészi karral együtt küzdeni fog. A választmány sajnálkozását fejezte ki a felett, hogy a parlamentben lévő világi uraink, a kik pedig egyházi gyűléseinken soha sem késtek hangoztatni a mi követeléseink jogosságát, legvitálisabb érdekeinket az országgyűlésen a legutóbbi időben szóra sem méltatták. Az elnök meghatalmazást nyert arra, hogy a református lelkészi egyesületet értesítse a mi egyesületünk megalakulásáról és kérje, hogy azon ügyekben, melyek bennünket közösen érdekelnek, közösen és egyesült erővel járjunk el. A titkárnak a taggyüjtésre vonatkozó jelentését s azt, hogy tagok folyton jelentkeznek a választmány tudomásul vette. Raffay Sándor alelnök azon indítványa, hogy a Lelkészegyesúlet közgyűlések alkalmával matinét rendezzen, köztetszéssel