Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)
1913-08-23 / 34. szám
1913 EVANG ELIKUS ŐRÁLLÓ 357 séghez való tartozandóságom is ostentative documentáltatik, — midőn Luther épen a keresztyénségnél felburjánzott hitbeli tévelygéseket ostorozta s evangeliumi tisztító munkájával vissza vezetett bennünket Megváltónk világába. Midőn Lutheránusoknak tekintjük magunkat, valódi lutheránus cultusnak is hódolunk. Hódoljunk is ezen cultusnak minden vonalon hódoljunk a családi életben, erkölcsi világunkban 8 állitsuk fel lelkünkben ragyogó, követendő például a nagy reformátort! Es igen is, állitsuk fel 1917-re Luther ha talmas szobrát Budapesten. Igaza van abban B, lelkes cikkírónknak, midőn Luther szobra mellett a többi inditványa keresztülviteléhez pénzt, igazán sok pénzt feltételez. Nagyon sok pénz kell ahhoz. De hát ne jajveszékeljünk az anyagiak felett régi rossz szokásaink módjára; ne soroljuk fel ezer és ezer ismétlésben, a multak !»űriének hatása alatt bajainkat, szegénységünket a cselekvésnek teremtő ereje nélkül. Fogjunk valahára tétovázás nélkül ernyedetlen munkához. Szálljon meg bennünket a kivitel lehetőségében bizó hit és meggyőződés mellett, az ihletnek cselekvésre ösztönző oly hatalmas ereje, mely a célnak elérését biztosítani képes leend Ha már cselekszünk, ha már kilépünk a nyilvánosság elé, alkossunk nagyot, dicsőt, maradandót. Legyen mindenikünk lelkesült apostola a kivitelre váró szép és nemes eszméknek, terveknek. Leginkább hivatott lelkészeink mellett mindenik világi Lutheránus hivünk álljon az ügynek szolgálatába, hívjunk fel mindenkit közadakozásra. Meg vagyok róla győződve, hogy lelkészeink, tanítóink, világi elemeink, ha egyszer abban a hit — vagy politikai községben, a hol tartózkodnak, a kibocsájtandó gyűjtő ivekkel kezükben, lelkesült szóval híveinket egy Budapesten emelendő Luther szobornak az adakozására hívják fel, ez elől egyetlen egy Lutheránus lélek sem fog elzárkózni. De a gyűjtésnek intensivnek, minden réteghez eljutó módon végrehajtottnak kell lennie. A lutheri hitéletet, a mély meggyőződésben alapuló lutheri vallás erkölcsi életet, a legtöbb hivünk az anya tejjel szívja magába, első jó muukát e téren az anyák végeznek. Vonjuk be a Lutheránus anyákat, leányaikat, Lutheránus hölgy világunkat is a gyűjtés nagy munkájába. Né ív even át ne ismerjünk e téren pihenést. Egyházi szervezetünkben, le az egyetemtől végesvégig, le a legkisebb szórványainkig is szépen levezet, az ut a gunyhó legszegényebb lakójáig, — még oda is eljuthatni, hol a legszegényebben pisi ig a lutheri szeretetnek a mécsese. Ha igy fogunk eljárni, ha mind ezek mellett a törvényhatóságok, pénzintézek, testületek, szervezetek támogatását kieszközöljük, kormányi engedélyt nyerünk nagyobb szabású sorsjátékra, akkor az ország szivében, szépséges városunkban, annak egyik előkelőbb helyén felemeljük Luther szobrát, fölemeljük Ő hozzá, az Ö szelleméhez és magunkhoz is méltóan s a jubileum többi programúi ]át is megoldjuk. Luther nevének már csak puszta említése is hatalmas varázserővel bir, Luther szelleme egész valónkat betöltő eyységes munkára képes bennünket ösztönözni. A. 0 reformátori nagy munkájának, a lu:heri testvéri szeretetnek hatasn alatt, politikai, uemzetisegi ellenfelek egy táborba tereltetnek, lelkesülten egyeznek meg egy ideális eszme követesében s áldozatuk meghozatalánál buzgolkodva fognak egymással kezet. Legfőbb egyházi szervezeteink a jubileum programmját miként fogja'c s gondoljak megoldhatni, ma még kevesen tudjuk? Ha azonban felveszik abba a Luther emlékének szentelendő tzobrot is, akkor hajlandó vagyok -szerény erőinkhez képest e szoborra akar budapesti magyar ev, egyházam, akár a felügyeletemre bizott sainsonházai ev egyház révén 1917-ig e célra 1000 = ezer koronát oly módon felajánlani, hogy ez összegből 500 korona Luther szobrara, 500 korona pedig a jubileumi többi létesítményekre fordíttassák. Álljon tehát a szobor hitéletünk erősbbitésére, álljon az Budapesten a megtisztult lélek emelésére, buzgó híveink örök dicsőségére! És állania kell, — vigyük be vallásos meggyőződésnek, lutheri kiapadhatlan szeretetünknek pantheonjába az ő megdicsőült emlékét! Budapest, 1013. évi augusztus í 1-én. Okolicsányi Gyula sámsonházai lutheránus felügyelő-
