Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-08-02 / 31. szám

19L3 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 305 zunknak kell gondoskodnia; de ahol különleges viszonyok miatt híveink saját lelkészük szolgálatát nélkülözni kénytelenek, ott igeaybe vehessék a ref. lelkész szolgálatát és viszont s erre nézve az érdekelt egyházak között felsőbb hatóságuk jóváhagyása mellett viszonyaiknak inegfelőleg külön egyezséget köthetnek, mely azonban a viszonyok változásával bármikor felbontható legyen. A reformáció jubiláris alapjára folyó gyűjtés hováforditása tekintetében a közgyűlés megmaradt mult évi álláspontján, mely szerint az alap célja közelebbről csak a jubileum évében határoztassék meg, a mikor már látni lehet, mennyit tesz ki a gyűjtés eredménye és számba lehet venni, hogy abból milyen produktiv intézményt lehet létesiteni s mire lesz éppen akkor legégetőbb szüksége az egyháznak ? A missziói kérdésnél a közgyűlés szükségesnek jelentette ki, hogy a tótpelsőczi egyháznál misziói lelkészi állás szerveztessék, mert ott a templomtól távol 16 km.-nyi körzetlen 30 irtvány telepen elszórtan r. katholikusokkal vegyesen mintegy 1300 hivünk lakik, kik missziói gondozásra szorulnak, melyet a lelkész egymaga kellően ellátni nem képes. A patronage egyesület, mint belmissziói intézmény, bár mily méltó volna arra, hogy az egyházmegyében önállóan szerveztessék, de a közgyűlés az anyagi eszközök hiánya miatt kénytelen volt ilyen egyesület alkotásától eltekinteni s a célt szolgálni kivánta az által, hogy a már működő beszterczebányai patronage egyesület támogatását mondta ki. Megemlítendő még a közgyűlés határozataiból, hogy az egyházak kötelességévé tette a tartalék alapok gyűjtését. Az egyházmegye rendelkezési alapjából segélyre utalt lelkészek részére 815 koronát folyósított s a kerületi gyűlésre igazolvánnyal kiküldendő 3 lelkész részére költségeik fedezésére 70—70 korona átalányt állapított meg. Az idei kerületi gyűlésre részint megbizó levéllel részint igazolvánnyal a lelkészek közül Vitális Gyula, Hurtay György, Paulinyi Dániel, Sztehlo Gerő, Szlávik János, Linder Mihály, Licsko József s a világiak sorából dr. Radvánszky György, bái'ó Radvánszky An al, ifj. Rosenauer Lájos, dr. Répási Mátyás, dr. Décsy Aladár, Gólián Pál, dr. Oravecz Ödön, dr. Mikler Gusztáv és dr. Bárczy Emil küldettek ki. Vitális Gyula. A tiszavidéki egyházmegye közgyűlése. Julius 24 én és 25-én tartotta a tiszavidéki egyházmegye közgyűlését Debrecenben Materny Lajos főesperes és dr. Meskó László egyházmegyei felügyelő elnöklésével. A közgyűlés, mely az ev. imaházban folyt le, imával kezdődött, melyet Duszik Lajos egyházmegyei jegyző mondott. Első nap d. e 9 órától a számvevőszék és iskolai bizottság ülésezett, májd d. e. féltizenkettőkor történt az ünnepélyes megnyitás, melyen ugy a felügyelő, mint a főesperes több fontos kijelentést tett. Dr. Meskó László megnyitójában üdvözölte a súlyos betegségéből felépült főesperest majd rövid szemlét tartva egyházunk jogszerzési törekvésén sajnálattal állapitja meg, hogy törvényben biztosított jogaink még mindig nem érvényesülnek kellő mértékben s az 1848. XX. t.-c. még mindig messze van a végrehajtástól; a tanitói fizetés ugyan rendeztetett, de a felekezeti tanitók még mindig indokolatlan hátrányban maradnak az államiak mögött; különösen a lelkészi fizetésről szóló uj törvényben rejlő sok jogsérelmet, említi meg, midőn rámutat, hogy féltve őrzött autonómiánkat kegyetlenül megtépdesi azokért a nyomorúságos morzsákért, melyeket a lelkészi fizetésjavitással nyújt, de egyáltalán kétséges a törvény haszna, amennyiben sem a 3000 K.-án felül nincs kerpótlék, sem a 400 K-án aluli egyházi fizetésű kongruás lelkészeknél. A törvény revíziója sürgetendő s addig is napi renden kivágja tartani a serelmeinket. Majd a zsinatról szólva kivánja, hogy egyházi törvényeink korszerű továbbfejlesztési munkája üdvös és sikeres legyen Materuy Lajos főesperes miután az üdvözlést megköszönte ugyanazokkal a kérdésekkel foglalkozott: visszapillantást vetve a zsinattartás gondolatának felmerülése óta az ebben az ügyben történt lépésekre bizonyos aggódással kérdi, hogy bár 1902-ben a tiszavidéki egyházmegye épp az ö indítványára indította meg a zsinatttartásra irányuló mozgalmat most ebben az időben eredményes, üdvös munkát végezhet-e ? A lelkészi korpótlékról szóló törvényt lealázónak s életbeléptetését minden törvényes eszköz megragadásával megakadályozandónak tartja. (Altalános élénk helyeslés.) Egyetlen igazságos eljárás szerinte a 2400 K.-ás .alspfizetés s a megfelelő korpótlék és családi pótlók lolyósitása. Addig, mig az ügy megnyugvásra rendezve nincs, nem lehet nyugodnunk. A főesperesi jelentés meghallgatása után a zsinati képviselőkre leadott szavazatok bontattak fel, melyek szerint az egyházmegyei felügyelő és főesperes küldettek ki zsinati képviselőkül, miután valamennyi egyház reájuk szavazott. A közgyűlés első napján d. u. gyámintézeti közgyűlés volt, melyet ünnepies istentisztelet követett, amikor Duszik Lajos, szatmári lelkész mélyen járó, gondolatokban gazdag beszédben fejtegette a keresztyénség korszerű feladatait s rámutatva korunk nyugtalankodására a humanitárius mozgalmak melegebbé, bensőbbé tevése céljából a lelkeknek Krisztushoz vezetésében latja egyházaink nagy misszióját. A gyűlés második napján a következő jelentősebb határozatok hozattak: a nagygeresdi egyezményt fenntartandó, de korszerűsítendő különösen kimondandó az elker

esztelés, az átterités es reverzális tilossága, két testvér egyház között, kivánja általában mindkét fél részéről az egyezmény becsületes betartását; a lelkészválasztási szabályrendeletet egyetemessé kivánja tétetni, e végből az ügy elintézését az összeülő zsinattól várja, a segédlelkészek alkalmazásánál a kerületi esperesek értekezletének határozatát magáévá teszi s óhajtja hogy ez a püspökök discretionális joga legyen a vallástanítás ellenőrzéséről szóló szabályrendelet a napi rendről leveszi a