Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-08-02 / 31. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 303 Bizonyára minden felé, a merre csak ismerték, mély részvétet fog kelteni e gyászhír, hogy Brunner János elhunyt. Egyike volt azon ritka férfiaknak, akit mindenki tisztelt, szeretett. És ez általános közbecsülésre és szeretetre nem is volt érdemetlen. Arcáról lesugározott az igazi emberbaráti jóakarat, szemében ott csillogott a tiszta becsületesség, mely egész lényét áthatotta. Jólelküségével egyesült még a lelkipásztori buzgó hivatásérzet, a mély tudás, és lankadatlan kötelességteljesítés tudata. Eme szép tulajdonságai tették őt már fiu korában vezéréül társai között, jeles tehetségeinél fogva hivatott meg a dunántuli kerület legtekintélyesebb gyülekezetének papjává Sopronba, —- lett több fontos egyházkerületi bizottság tagja, majd a soproni felső egyházmegye gyülekezeteinek közbizalmából 1901-ben esperessé. Osztatlan köztiszteletnek örvendett a tarsadalom részről is, sőt a szerény evang. lelkészt észrevette a magas uralkodói kegy is : a dán uralkodó kitüntette a Dänneborg renddel, Őfelsége, apostoli királyunk pedig 1910-ben a Ferencz József renddel. Életrajzi adatai a következők : Brunner János 1848 junius 3-án Bödönben (Vasmegye) született. Az algimnáziumot Felsőiövőn, a főgimnáziumot Sopronban végezte, hol 1868-ban tett érettségit. Sopronban majd Baselben végezte a theologiát s 1872-ben avattatott lelkésszé. Ugyanazon évben hivatott meg Szombathelyre mint az ottani ev. gyülekezet első lelkésze. Nem sokáig működött azonban itt, mivel 1874 szept. 13-án Soprouba választották meg, ahol f. é. május 1-én bekövetkezett nyugdíjaztatásáig szakadatlanul és áldásosán működött. Nagy lelkiösmeretessége s fáradhatatlan munkássága miatt tagja volt a dunántuli egyházkerület minden számottevő bizottságának, 1901-ben pedig a soproni felső egyházmegye esperesévé választatott, mely állástól egyre fokozódó betegsége miatt f. évi február 1-én vált meg. 1880-ban megnősült s nőül vette a volt nagyhírű soproni lelkész Kolbenheyer Móric leányát, Lujzát, mely boldog házasságból 4 gyermekkel, 3 fiu s 1 leánnyal áldotta meg az Ur. Mint kiváló egyházi szónok, a gyámintézet 1891-i lőcsei közgyűlése alkalmával, mikor a Gusztáv Adolf egylet.nagyhirü képviselői jelenlétében ott ünnepeltük az 1790/91-i törvények és zsinat 100 éves jubileumát, Brunner János tartotta a német nyelvű ünnepi hitszónoklatot. 1899-ben nagy bensőséggel ünnepelte őt gyülekezete 25 éves lelkészi működése alkalmából, miről a megjelent „Emlékfüzet" migasztos szavakban emlékezik meg. A hosszú ideig Sopronba el-ellátogató dán királyi családnak házi lelkésze volt, mely ezért a dán Dänneborg renddel tüntette ki, mig királyunktól a Ferenc József rend lovagkeresztjét nyerte el érdemei elismeréseül. Legnagyobb érdeme azonban, hogy soha sem szégyelte Krisztus keresztjét, kinek egész életén át jó vitéze, hü szolgája volt. Temetése julius 29-én d. u. 5-kor folyt le Sopronban óriási részvét mellett. Pl templomban Menyhárd Frigyes soproni lelkész tartotta felette a halotti beszédet, mire Scholtz Ödön esperes megáldotta. A temetőben pedig Gyurátz Ferenc püspök vett megható bucsut a drága halottól. Az Ur angyala őrködjék porai felett, emlékezete pedig maradjon sokáig áldott gyülekezetében s egyetemes egyházunkban. A nyíregyházai ev. főgimnáziumhoz dr. Radó Endrének a debreczeni ref. főgimnáziumhoz történt megválasztásával, a természetrajz földrajzi tanszékre nyolc pályázó közül — a kormányzó tanács dr. Schárbert Ármint okleveles és rendes tanárt jelölte első helyen. Öt terjesztette fel a kultuszminiszterhez. „Tolna-Baranya-Somogy evangelikus tanítói bonyhádi gyűlésükön az egyesülést mondták ki. Sokkal fontosabb azonban ennél az a határozatuk, hogy „kívánják a tanitósáy felmentését miuden lealaxó gyámság alólNe feledjük, hogy felekezeti tanitók hataroztak igy. Másképen formulázva ezt a gondolatot, igy is mondhatták volna: „Kívánják a tanítóság felmentését minden papi gyámkodás alól." Hogy nem igy tettek, annak oka az, hogy a reformált egyházhoz tartozó tanítóegyesületek épen ugy tele vannak papokkal, mint a rom. és görög katholikus tanítóegyesületek, léhát udvariasságból fejezték ki másképen. Mindenből látszik, hogy a papság és tanítóság harcának nincs vége. Nem is lesz mindaddig, mig a papság a tanítóságot természetes jogaihoz nem engedi. Az iskolában a tanitó akar ur lenni épen ugy, mint a pap a templomban és a jegyző a községházán. É^ ez csak természétes. A papság azonban nem engedi az iskolát ki markából s igy a tanitó üstökét sem. Hogy aztán ez lealázó gyámkodás a tanítóra nézve: az bizonyos. AzCmban a tanítóságnak küzdeni kell az ö egyéni és az iskolai szabadságért. Üdvözöljük nemes bátorságukért a to'na-baranya-somogyi ág. ev, tanítókat, teljes szívvel gratulálunk határozataik meghozása alkalmából. Csak előre, a siker nem fog el maradni." (A „Tanító" cimü lap 30-ik számából.) Mo-it pedig, mint az ágost. hitv. evang. egyház egyilc szerény lelkipásztora, kérdezem a Tolna-BaranyaS rmogyi áqosK hitv, evanp. egyházmegye lanito'it, hogy mind magukénak válták e ezt a közleményt? — Ha igen, — ugy tudatában, vannak-e annak, hogy ök ma még az ágost. hitv. evang. egyház szolgálatában állanak ? (Hogy ép a dunántuli kerületben történik ilyen anarchikus törekvés, azon véghetetlenül csodálkozunk! Tekintve ezen kerület intenzív egyházi életét, a melybe a tanítóság is meglehetősen be van vonva, valóban csodálatos az egyház veteményes kertje vezetőinek és ápolóinak ezen romboló munkája ! Szerk.) A zólyomi egyházmegye közgyűlését julius 15 én és 16-án tartották meg Beszterczebányán. Az első nap délelőttjén lelkészi értekezlet volt, ezt megelőzőleg a lelkészek úrvacsoránál vettek részt, melyet Szenes Gyula radványi lelkész osztott ki. Délután dr. Radványszky György és Hurtai György elnöklete alatt Brunner János.