Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-07-26 / 30. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 301 A. papi pályát vonzóvá olyan értelemben, hogy az egyházunk javára szolgáljon, csak a teikészfizetés javítása fogj^ tenni. Seminárium? — azt jubileum nélkül is fel kell állitanuuk. Hogy az oktatásügy bármely ágában haladjunk, ahhoz nem kell jubileum. A seminárium életében a kezdetet emlékezetessé teszi a jubileum, de a jubileumot a seminárium felállítása nem. És még egyet ezekhez az örökös papi nyugdíjintézet], irgaloniházi, theoiogiai fizetésrendezési, 8emináriumi dolgokhoz. Lelkész vagyok, de le kell irnom, hogy nekem már olyanféle érzésem van, mikor eg>-egy uj és uj lelkészi intézményt, kedvezményt, rendezést, menhelyet stb. — kezdenek létesíteni, mintha látnám azt a közhivőt, a mint felsóhajt: „óh, jaj nekem, már megint fejlődik, izmosodik az egyházam, megint több lesz majd a — kivetés!" Gondoljunk gyakrabban a 90 %-ra egyházukban, akkor uj perspectiva, uj korszak nyilik meg előttünk. A. régi módiban maradva — továbbra is csak sopankodi fogunk, jajgatni és nem ok nélkül! — egyházunk pusztulásán, Luther-szobor, a magyar protestáns egyház evangelikus, cathedralis történelme, országosan szervezett egyházfentartási alap, evangelikus kicsinyek otthona: — ezeket iétesitve országosan is méltósággal és nyugodt lelkiismerettel, sőt örömmel ünnepelhetünk 1917-ben, mert jubilálásunk igazán ünnepünk lesz. * * * De ezekhez pénz. igazán sok pénz kell. Már pedig a mostani gyűjtési módszer melle t pénzünk 1917-ben nem lesz. Szinte meg kell döbbennie az embernek, ha olvassa a sok-sok tervezgetést és ezzel szemben nézi az évi országos gyűjtés összegét. A hátralévő 4 év alatt igy haladva mindöspze 50 — 60 ezer koronára vihetjük, Mit kezdünk ezzel? Nem fogunk-e szégyenkezni moptani terveink után akkori öszszegeink felett? Jubilálni igy örömmel nem fogunk. Az egyházak évi 10 — 20 koronáiból (bár sok lehet köztük az 1 — 2 kor. is) offertóriumok filléreiből méltó alkotást nem helyezhetünk el a nagy határkőnél. Itt vagy az evangelikus társadalom vagyonos és intelligens elemeinek kell megmozdulniok, vagy el kell ülnie az egész jubiláris hűhónak. Nos, szegények vagyunk, de ezt az utóbbit, a julálást én hiszem — nem engedjük gyászos szégyenbe jutni. Szegények vagyunk, de van annak módja, hogy a szegénység is nagyokat teremsen. Csak erős, komoly, áldozni kész akarat kell hozzá. És ennek most nálunk meg kell lennie. Szoritsuk összébb igényeinket, ha másként nem megy, mondjunk le kedves, de nem múlhatatlan szükségletekről, kedvtelésekről. Csak akarjuk a méltó, a szén, az örömteljes nagy ünnepet, és meglesz. És én hiszem, hogy komolyan, elszántán akarjuk. Mi lelkészek, tanitók, hivatalnokok is akarjuk, — műit birtokosaink is, — tudom, — nem várnak unszoló hívásra, — megteremtjük, lelkünk mélyéből, abból a régi, annyiszor könybelábbadt, szemmel emlegetett és odabent, az igazi evangeliumi szívben most is élő egyház- és emberszeretetből előteremtjük a jubiláris nagy emlékalapot. Szegény pap vagyok, félretett pénzem nincsen, nem is feleslegemből teszem, de majd csak behozom életrendemen; és felajánlok erre az alapra 200 (kettőszáz) koronát és négy éven át 50—50 K.-val fogom törleszteni. Bármire forditjak azt az alapot, ezt az összeget felajánlom és szívesen, sőt örömmel teszem. Az általam felvetett tervekhez — bár mélyen meg vagyok győződve üdvös voltukról — nem ragaszkodom feltétlenül. Csak alkossunk igazán „alkotást

1' és alkothassunk. Tisztelettel felkérem az Ev. Őrállót ós többi lapjainkat, indítsák meg és tartsák nyilván ezt a társadalmi gyűjtést. Isten nevében! a 400-ik évfordulóra — lutheránus evangéliumi szeretett egyházunk javára ! B. * * * Ezen nem csak egyház szeretetből, de áldozatkész szivből fakadt cikk folytán a gyűjtést s a befolyó pénznek takarékpénztári kezelését nyilvános nyugtázását és elszámolását szivesen vállaljuk. A magunk részéről is négy éven át évi 50 koronát (200 kor.) felajánlunk s kérjük lelkésztestvéreinket s világi urainkat, hogy áldozatukkal a fenti tervek megvalósításánál segédkezzenek Szerk. Belmissziói közlemények. Hosszabb időt töltvén Halléban, elegendő alkalmam nyilik az egyházi élet és a belmissziói mozgalmak tanulmányozására. Megfigyeléseimet ha nem is okulásul, de mindenesetre lelkesítő példaadásul rövid vonásokban közölni kívánom. Halle mintegy 160000 főre rugó lakosságból kerekszámban 130000 evangelikus. A többiek a róm kath. methodista, adventista, pietista, Üdv hadserege, ősapostoli és ujapostoli közösségek és a zsidók között oszlanak meg. A reformátusokat az evangélikusokhoz számítják azért, mert u. egyh£?i fchstísí £lcz tartoznak