Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-07-12 / 28. szám

1913 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 270 Az egyetemes gyűlés határozatát az én in­dítványom nem változtatja meg s igy amellett uj tervnek nem tekinthető. A határozatban is, az indítványban is a theologusok képzésének előmozdítása a fő. Csakhogy mig ott az ingye­nesség, tehát a megkönnyítés a közelebbi cél, nálam a képzés belső erejének, intenzivitásának emelésén van a hangsúly. Régóta és ismételten felpanaszolják, hogy a theologusok képzése túlnyomó mértékben el­méleti. Sokszor elmondották, begy mikor a vég­zett theológus az életbe kilép, nem ritkán, mint vezető lelkész, a mindennapi élet feladataival szemben teljesen tájékozatlan. Arra is sokszor hivatkoznak, hogy ba az ügy­védtől évekre menő irodai gyakorlatot, a test orvosaitól évekig tartó klinikai tanulmányokat kívánnak, akkor a lélek és a társadalom bajai­nak orvoslására hivatott lelkésztől is megfelelő gyakorlati előtanulmányokat kell követelni. E végből vagy a pár évig kötelező segédlelkészi szolgálatot kell kötelezővé tenni, mint ahogyan az a magyar református testvéregyházbaa szo­kásos, vagy pedig theológiai szemináriumban kell a tudományos kiképzésben már részesült ifjúságot a gyakorlati élet feladataival megis­mertetni. Anélkül, hogy részletekbe kívánnék bocsát­kozni, csak érintem, hogy az akadémiákon a tu­dományos ismeretek elsajátítására hat félévet, a theol. szemináriumban végzendő tanulmányokra pedig két félévet kellene fordítani. Ilyen módon a theologusok tanulmányait nem nehezítenék, csak belterjesebbé és életrevalóbbá tennék. Természetes, hogy ilyen theologiai szemi­náriumot csakis olyan városban állithatnának fei, ahol a belmissziói feladatok és munkák sokféle ágát termelő vagy igénylő gyülekezeti élet van. Azt tartom, hogy a szeminárium céljaira az or­szág legnagyobb evang. gyülekezetével biró székesfőváros a legalkalmasabb. Budapesten a theológus a magyarhoni evang. egyházban használatos mindhárom nyelven képezheti magát az egyházi szolgálatban. Buda­pesten a gyülekezeti élet olyan sokoldalú, olyan változatos, olyan gazdag, mint sehol másutt az egész országban. Budapesten az egyházi élet, belmissziói munkásság, lelkészi teendők, katechi­zálás, vallástanitás, vasárnapi iskolák, ifjúsági egyletek, szeretetíntézmények minden ágával és változatával megismerkedhetik a theológus ifjú­ság. Tudományos továbbképzésére, rendelkezésére állanak az egyetemek, társadalmi alakulását elő­mozdítják a kulturális intézmények, egyliázias­ságában iránvitást nyerhet abban, hogy Budapes­ten nem egy egyházközségnek, hanem több esperességnek, egy kerületnek és az egyetemes egyháznak az életműködését is megfigyelheti. Ezek és még sok más hasonló okok vezet­tek arra, hogy Budapestet javasoljam a felállí­tandó theol. szeminárium székhelyéül. Önző célok nem vezettek, bár jól tudom, hogy a pesti egy­házakra nézve egy theol. szeminárium felállítása valóságos korszakos fordulatot jelentene. Hiszen a református egyház ujabb időben elért nagy sikereit legnagyobb részben a kebelében működő theológia tanári karának és ifjúságának köszön­heti. Ha Budapesten theol. szeminárium létesülne, bizonyos, hogy a székesfővárosi egyházak élete hatalmas lendületet nyerne, de kétségtelen az is, hogy a vidék nem kevesebb hasznát látná, mint a főváros, mert gazdng tapasztalatokkal és ér­tékes megfigyelésekkel, esetleg csiszolt gyakorlati képzettséggel biró lelkészeket nyernének egy­házaink szerte az országban. Meggyőződésem, hogy a szeminárium Buda­pesten könnyebben is felállítható és fenntart­ható, mint bárhol másutt az országban. A szé­kesfővárosi egyházak évi kiad clScl & vallásoktatás és a segédlelkészi szolgálatok ellátására csaknem 60000 korona. Ez összegnek egy része kétség­telenül felhasználható volna a szeminárium fenn­tartására annak viszonzásául, hogy az egyházak ifjakat kapnának a maguk céljainak és szükség­leteinek szolgálatára. A szeminárium létesítésének gyakorlati ki­viteléről most nem akarok szólni. Előbb az eszmét vetem fel s kérem annak komoly tár­gyalását. Raffay Sándor. >»x«<<

Next

/
Thumbnails
Contents