Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-01-18 / 3. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 7 < óvta, intette az egyház embereit a belmissziótól és azt mondotta, hogy a belmisszió nem egyébb, mint, egy élősdi folyondár, mely az egyház fájára kúszva, kiszívja annak életerejét! De a lefolyt 7 évtized alaposan rácáfolt arra a sötéten látó jóslatra. Mert éppen megfordítva történt. Nem a belmissziónak adott életerőt az egyház, hanem éppen a belmissziótól kapta az egyház a különféle életerőt. Ma nem is tudna már létezni az egyház belmisszió nélkül. Én azt mondom, ha az a folyondár, mely alatt a belmissziót értették, nem kúszott volna fel az egyház fájára, bizony akkor ma az egyház fája nagyon lombtalan volna, s megtépdesett, letö-edezett ágaival, igazán szomorú képet mutatna. De a belmissziói munkásság folytán ott, ahol durva kezek, dúló viharok és bűnös kitörések az egyház fájából letörtek egy-egy ágat; kettőt fakasztott helyébe ! Igy az egyház életfája, melyen már annyi század vészfelhője és vihara száguldott végig, még most is szilárdan áll és pompája, virágzása, gyümölcsérése most szebb, mint valaha. Hogy ez igy van, azt a belmisszinak lehet köszönni. Ezért kell hogy gondoskodás történjék arról „hogy lelkészeink (s minden érdeklődő egyháztag) kellő tudomást és ismertetést szerezhessenek maguknak mindazon belmissziói tevékenységről, az egyes ilynemű egyesületek keletkezéséről, feladatáról és áldásos munkáikról." E godoskodás első lépésének lehet tekinteni a püspök ur indítványát, melyet a bányakerület a magáévá téve az egyetemes közgyűlés elé terjesztett. Ez indítvány szerint „a bányai egyházkerület nagyon kívánatosnak látja, hogy lelkészeink tudomást szerezzenek a némethoni prot. tudományos és gyakorlati egyházi élet nevezetesebb mozzanatairól, alkotásairól es hogy megismerjék az ottani belmisszió nagyszerű tevékenységét, mely sok tanulságos utmutatást nyújthat ami bel missziónk élénkebbé tételére." Egy belmisszió lapmelléklet kiadás a által lehetne e célnak eleget tenni. Hogy milyen lenne ez a lapmel'éklet, azt a következő számok egyikében fogjuk hozni legjobb tudomásunk és belátásunk szerint. Homokos Wallraben stein Jakab A középkor szelleme. Szinte érthetetlen, mennyit regélnek ujabban a róm. kath. egyház kulturához simuló szabadabb szelleméről. Sok hívük elhiszi, hogy a pápa egyhaza megváltozott és ha lassan is, de a XX. század igényeihez és irányához idomul. Sőt a protestánsok között is nem egyet elvakit egy-egy tetszetősebb frázis, vagy haladást mímelő intézkedés. Igy legutóbb némelyek még azt a kérdést is felvetették, hogy vájjon a római pápának az ünnepek kevesbit.ésére irányuló szemfényvesztő rendelkezése nem lesz-e befolyással ami ünnepeinkre is, avagy éppen nem kell-e nekünk is legalább olyan mértékben szabadelvűeknek ós haladóknak lennünk, mint a milyen szabad és modern a római pápa? Azóta már mindenki tudja, hogy az ünnepek dolga is csak olyan tessék-lássék dolog volt. S azóta már talán mindenki belátta, hogy Róma nem változik. Ott még mindig a középkor szelleme az uralkodó. Az is marad, amíg csak Róma Róma lesz. És hogy milyen Rómának a mai, XX. sztfeadbeli szelleme is, annak jellemzéséül szolgáljon a „Siebenbürgisch-Deutsches Tageblatt" 1912. dec. 30. számában megjelent, következő „Nyilatkozat:* „Az alólirott egyházi és iskolai tanács a római kath. egyházközség tájékoztatására és megnyugtatására ezennel közhirré teszi, hogy főtisztelendő püspök urunk nem egyoldalú információ, hanem — amint ő maga irja — „az eléje terjesztett hivatalos jegyzőkönyvi kivonatok, a mellékelt iratok és a két rendbeli felebbezés gondos áttanulmányozása alapján meggyőződvén arról, hogy a főgondnok felfogása, iránya és törekvése a róm. kath. egyház szellemével és az egyházközség jóvoltával meg nem egyező," a volt főgondnokot Zeibiget állásától elmozdította. Miután többen kétségbevonják, hogy a püspöknek joga volna a főgondnokot állásától elmozdítani, felvilágosításul szolgáljanak a következők : Aki a róm. kath. egyház alkotmányát csak hozzávetőleg is ismeri, tudja, hogy az minden más egyház alkotmányától lényegesen különbözik. A kath. egyházban minden jog és hatalom nem a néptől, hanem a püspököktől, mint az apostolok utódaitól származik. A kath. egyházban minden tisztség és minden állás a püspök engedélyén és bizalmán alapul. Az egyházközségek a maguk szervezetét és jogait a püspöktől ínyerik. Főgondnok csakis az lehet, akit a püspök, mint olyant elfogadott, megerősített és aki teljesen a püspöknek van alárendelve. Mihelyt tehát a püspök arra a meggyőződésre jutott, hogy a főgondnok felfogása és törekvése az egyház szellemével többé nem egyezik, nemcsak tüstént elbocsáthatja hivatalából, hanem az egyházi törvények alapján őt még az egyházból is kiközösítheti, miután a kath. egyházjog szerint a püspök a törvényhozó, végrehajtó ós bírói hatalmat önmagában egyesíti. Az a felett való határozás joga, hogy valakinek működése az egyház szellemével összhangban áll-e, vagy nem, a róm. kath. egyház törvényei és alkotmánya szerint kizárólagosan és egyedül csak a püspököt illeti ós igy erre vonatkozólag nem is dönthet a hívek szavazata." stb. Nagyszeben, 1912. dec. 28. A róm. kath. egyházi és iskolai tanács. A nyilatkozat tovább is szövögeti az igazság ösztövér fonalát. De legyen elég ennyi annak jellemzésére, milyen egy u. n, autonom róm. kath. egyházközség szabadsága, milyen az elöljárók jogviszonya ós milyen