Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)
1913-06-28 / 26. szám
300 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1913 INNEN-ONNAN. A női szavazatijog érdekében nemzetközi asszonygyülést tartottak Budapesten. Öt napig tanácskoztak, s el kell ismernünk, hogy komoly dolgokról komolyan beszéltek. A budapesti gyűlésnek nem volt meg az a túlzó karaktere, amely az ilyesféle mozgalmakat már csirájukban gyűlöletesekké teszi. De különös, hogy nem akadt magyar nö, aki a világkongresszust felvilágosította volna, hogy a magyarhoni evang. egyházban az asszonyok szavazójoga századok óta megvan és nem okoz bajt. Persze a magyar ügyeket Oiesswein kanonok irányította, — protestáns dicsőség kidomboritásáról nem is lehetet szó ! Iskola es korcsma. Zemplénmegye Papszász nevü községében a bölcs kupaktanács kimondotta, hogy nekik nem kell semmifélé iskola, ellenben a korcsmába a szülők, maguk vezetik be fejletlen gyermekeiket. Kulturállamban képtelenség az ilyet megtűrni, — de azért a megyei közigazgatási bizottság a tanfelügyelő ama javaslatát, hogy a község vezetőit el kell csapni, nem teljesítette. Ha majd valamenynvi felekezeti iskola megszűnik, aem lesz-e az ilyen esett mind gyakoribb ! Uj intézmény. Budapest székesfőváros elnöki osztálya uj népjóléti intézményt kiván meghonosítani. Ez a jogi tanácsadói hivatal, amire nálunk különös szűkség van. Németországban 114 ilyen hivatal működik, — nálunk a fővárosi lesz az első, de hihetőleg nem az egyetlen. Evang.fegyházunk szabályrendeleteinek tömege is nagyon kívánatossá tenné, ha nem a jogi tanácsadói, de mindenesetre az egyetemes ügyvezetői hivatal felállítását. Kevés a péterfillér. A rozsnyói püspök körlevélben tesz szemrehányást papságának, hogy „a péterfillérek gyűjtésénél bizonyos lankadást esziel ugy &z összegekre nézve, — arról nem is szólva, hogy egy-két helyről a szent Atya részére egyáltalán a legcsekélyebb adomány sem folyt be, — mint az elrendelt évi kétszeri gyűjtés megtartását illetőleg is." Az egész megyében 4137 K 64 ffllér volt a péterfillér. A két egyház, ahonnét semmit sem küldtek be a szegény „péter t t-nek a felsőtiszitási és a salgótarjáni. Ez is „idők jele" — talán ! Idők jele azonban az is, hogy egy bukott ember sorsáról elmélkedve azt irja a szellemes Quintus: Ki taníthatja meg (bölcseségre, szerénységre, józanságra stb.) az embereket és a családokat? Hiába méltóztatnak mosolyogni: mindenekelőtt az evangelium. Nem először mondom, hogy az emberek, a családok és a társadalmak megujodhatnak a szentírás által is, a mint hogy ennek például assisi Szent Ferenc is nagyszerű példáját adta, de Luther is. Egy arravaló világraszóló, reprezentatív nagy ember kellene csak, a milyen Tolsztoj nem lehetett. Nem tudjuk, miért keresi az emberiség más uton a megújhodást és még kevésbé tudjuk: meg fogja-e találni? De ha nem szabjuk ilyen nagyra a gondolatot, annyi mégis bizonyos, hogy az evangéliumból csoda bőségben kiáradó konzerváló (és nem konzervatív) tanítások föltétlenül alkalmasak arra, hogy legalábbégyenkint megtartsák az embereket a vagyoni jótétnek és társadalmi állásnak azon a fokán, a melyet hol szerencsével, hol a maga töre/tvésevel el tudott érni. Az egyszerűségnek, a szelídségnek, az alázatosságnak és mértéktartásnak azok a nagy erényei, a melyek az .ige" lényeges részei, nemcsak alkalmasok a tönkrejutás és társadalmi dekia.sszifikálás megelőzésire, de a valóságban — kivált a fold egyszerű népénél — mais milliókat őriznek meg a maguk kiküzdött pozíciójában. Az evangelium tehát csakugyan örök és hirdetni kell azt még azoknak is, akik nem akarják, de „éhezik és szomjúhozzák az igazságot." Középkori izellem is kisért azonban még mindig ebben a mi előretörtetö századunkban. Mezötárkány egyik hisztérikus parasztasszonya bolondítja a hiszékeny népet azzal, hogy ő a megholtak lelkeivel érintkezik. S urak és parasztok tömegesen keresik fel a látnokot, aki maholnap meggazdagodik a babonából. Bizony, bizony szomorú jelenség, szégyene a civilizációnak és a nem evangeliomi kereszténységnek. Kalászok az élet kenyeréhez. Gyűjti: S. Ö. 24. Zielowsky nevü szociáldemokrata agitátor sok éven át működött a stettini munkások között és valóban ördögi ékesszólásával mindenfelé sok bajt okozott. Egyszer aztán kevéssel azután, hogy egy nagy népgyűlésen egy ellene fellépő kegyes lelkészre öklét emelte s igy kiáltott fel: „Magán segítsen az Isten, rajtunk csak ökleink segítenek ! " — nehéz szélhűdés érte, s ökölbe szorított keze, karja sőt egész oldala megbénult! Midőn eszmélellen allapotából magához tért, a stettini diakonisszaház betegszobájában találta magát, a mely intézetet keresztyén berendezése miatt előbb írásban és szóban folyton gyalázta. De a szeretetteljes ápolás, melyben ott részesült, megtörte haragját, a hosszú betegség pedig dacos természetét. Egy este hangosan imádkozni hallottak: „Kegyelmes Isten, ami közbenjárónk Jézus Krisztus nevénen kérlek, adj nekem az éjjel nyugodalmas álmot, akkor hinni akarom, hogy letezel". Az Ur könyörült rajta. Zielowsky mint megtért keresztény kelt fel betegágyáról s most fáradhatatlan buzgósággal igyekezett Isten orszaga érdekében működni. Régi és uj ismerőseit istenfélelemre, imádkozásra, a vasárnap megszentelésére, s keresztyén életre buzdította, mig 1879. év végén békeségben befejezte földi pályáját. íme az isteni kegyelemnek milyen kézzel fogható csádája!
