Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-06-14 / 24. szám

2! 4 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1913 navehetctlennek tekintett javaslatot az egyházra erőszakolni akarni . . . Nem akarunk ez úttal a „javaslat" bírálatába bocsátkozni, meg tették azt más helyen mások is, mi is. Ez úttal csak egy körülményre óhajtjuk felhívni a figyelmet. E körül fejtsünk ki minden energiát S ez az egy, a zsinati képviselők választása. A kinek az egyház üdve — alkotmánya, sok féleképp megtépázott szabadsága szivén fekszik, az tegyen félre minden más érdeket, ne tekintsen „felső" kegyekre, kedvezményre, — ha kell önmagát tagadja meg, ha kell keresztet is vegyen magára — a mellőzöttek neheztelésének keresztjét: de csak is olyan képviselőre aclja szavazatát, a kiben megvan a garancia, meg van az elszántság és erély, hogy az egyháznak eddig legalább színleg élvezett jogait s szabadságát senki fia v állver eg etéseért, leereszkedő mosolyáért fel nem adja,! A mi egyházunk demokratikus intézmény, hazai evang. egyházunk az Isten országának legtökéletesebb megvalósítása a földön ; nem oly értelemben, mintha mindenben tökéletes lenne, — hanem mert minden létező alkotmányok között a legtökéletesebb. Idegen protestáns testvéreink bámulattal s irigy szemmel néznek ránk — s mi már most is csak ugy uszunk a méltóságos, nagyságos, nagy és főtisztelendő címekben, rangokban, méltóságokban, — a legbiztosabb lépésekkel haladván a kierarchia ós kiryarchia felé, — a mely mindkettő veszedelmes árral fenyegeti vérrel szerzett önállóságunkat s függetlenségünket, Eddik csak kívülről kísérlettek meg többékevésbbé sikerült ostromot alkotmányunk, önkormányzatunk bástyái ellen, fájdalom most belülről csapkodnak a hullámok. Testvérek! most legyen mindenki résen : a ki gyöngének bizonyult az ellentállásban, azt félre kell tolni s oda kell áilitani azt, a kinek izmai és idegei kibirják az ostromot s azt vissza is tudja verni! Vissza verni ugy, hogy soha többé senkinek eszébe se jusson a dolgot még egyszer megkísérelni. Itt az elveknek kell érvényesülniük. A pap, tanitóválasztási ügy autonom irányú rendezése, az egyházi bíráskodás modern reformja, az egyházi adózási ügy s a lelkész javadalmi ügye, egyházunk érdekei s a hívek jogainak épségben maradása, egyszóval az autonomia szembeállítása a kísérgető centralisacióval. Erre kell adni választ a megválasztandó személyekkel. Más tekintetek a közmorál elvénél fogva itt szóba se jöhetnek ! Igen a centralisació és az autonomia összecsapása lesz az uj zsinaton. Azért az autonomia és demokratismus minden barátja fogjon össze: most van itt az alkalom a szabadsag zászlaját diadalra vinni. Nem is kell hozzá egyéb, mint hogy az autonomia kipróbált hi'-eit küldjük a küzdő térre. IRODALOM. Dr. Wallentinyi Dezső, Ferenczy István levelei. Rimaszombat rend. tan. város közönségének megbízásából. Rimaszombat (Rábely M.) 1912. 523 lap. Ára nincs megjelölve. Egy külsőleg is tekintélyes és igen tartalmas kötet fekszik előttünk: Ferenczy István levelei. Rimaszombat város közönsége róvja le azzal háláját nagy Szülöttje, a hírneves szobrász iránt. A leveleket Wallentinyi Dezső, ismert buzgóságu tanártársunk és ev. hívünk gyűjtötte össze ós látta el igen értékes magyarázó jegyzetekkel. A kiadás eszméje a Tompaünnepélyen a magyarázó tanár és Beöthy Zsolt agyában fogamzott meg, kinek ,,emlékezetét" is ő örökitette meg egy hatalmas beszéddel A mult század művészi törekvéseinek élénk kulturképe elevenül meg előttünk e levelek olvasásánál, a melyek nemcsak a nagyhírű szobrász igaz művészi érzékéről és értékéről, hanem erősen hazafias költői lelkületéről is tanúskodnak. Wallentinyi tanár megbecsülhetetlen szolgálatot tett a nagyjainkról szóló amúgy is szegényes irodalmunknak a szép és értékes pontok közzétételével komoly 3 évi fáradságos ós igazán nagy munkájáért meleg elismerés illeti. Rimaszombat városa pedig erős magyar kulturális érzékkel egy kedves kötelességet rótt le. A levelek 1814—1856-ig (196 drb) szerzőjük életének, küzdelmeinek, törekvéseinek, munkásságánák bizalmas, vonzó, s bájosan naiv naplótöredékei. A reformkorszak politikai, művészi és irodalmi viszonyaihoz nagyon becses, bár subjektiv természetű adalékok. A szabadságharc s az azt követő absolutismus idejéhez pedig felette jellemző hű kortörténeti forgácsok. írójuk soviniszta kálvinista magyar és igazi fatalista kedély. Külföldi (bécsi, római, velenczei és müncheni) levelei egyéni természetű leírások. Kiadásuk a budapestiek főleg Beöthy látogatása kulturális kovászoló hatásának eredménye. Bőthy pompás essay-szerű jellemrajza valamint a magyarázó bevezetése valódi gyöngye a testes