Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-05-24 / 21. szám

IX. év. Budapest, 193. május 24. 21. szám. EVAM // EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. ® BS SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMUNKATARSAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATN1CZKY PÁL ágfalvi esperes-lelkész. cinkotai lelkész. GÖMÖRY JÁNOS ALEXY LAJOS eperjesi főg-ym. igazgató. czeglédi nyug. ig. tanitó. Megjelenik hetenként egy iven A lap ára : Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 f. Hirdetések és p&lyiaatok kra: Egész oldal . 10 K Állandó hirdetések megegyeeé» ezcrlat TARTALOMJEGYZÉK : VEZÉRCIKK. Evangéliumi Szövetség-. *) — CIKKEK: Korkérdések. Petrovics Pál. — Az 1913. évi közalapi bevallási ivek és a mult évi eg-yet. g-yülés jKönyvének 128. pontja Homola István. — Egházmegy ei lelkészeg-yesületi közg-yüles. D. L. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. — Evangéliumi Szövetség. *) A testvériség egyetemes nagy gondolata a keresztyénség megalapítójának isteni lelkében termett meg. A testvériség eszméjének hivei alkották a világot boldogitó legszebb intézményeket. A testvériség összeforrasztó ereje kapcsolja egybe a széthúzásra hajlandó sziveket. A testvériség a szeretet virá~ának érett gyümölcse. A testvériségben benne van a megértés erénye és az együttműködés kötelezése. A hazai két protestáns testvéregyházban sok szó esik a testvériségről, do hiányzik hozzá a megértés és az együttműködés őszinte komolysága. Még ott is, ahol szerveket alkottunk a közös .érdekek szolgálatának, inkább a féltékenykedés vagy a megelőzni akarás szelleme bomlasztja az együttes munkára hivatott erők alkoto képességét, Protestáns árvaegyletünk talan az egyetlen közös alkotásunk, amelyben még leginkább megtudjuk egymást érteni. Protestáns Irodalmi Társaságunkról már sajnos, nem mondhatjuk ugyanezt. Az egy kipróbál erejű, de most már ezernyi más dologgal elfoglalt s ezért állásáról lemondott derék titkárunkon kívül a a rendezőség oly gyakran változik, hogy céltudatos, épitő munkára ez a társaságunk is mindinkább erőtelenné válik. Legfőbb baja azonban az, hogy a testvériség nagy eszméjét egyrészt az általános érdeklődés lebilincselésének hiánya, másrészt a hozzáfűzött igények ki nem elégitése miatt nem képes kellőkép szolgálni. A protestáns közös bizottságban sincs meg az a napi politikán felül álló elfogulatlan és bátor evangeliomi lelkület, amely a két testvéregyházat legalább a közös érdekek szolgálatának, képviseletének és kielégítésének a szálaival összefűzhetné. Mindezek.a gondolatok abból az alkalomból merültek fel lelkünkben, hogy a mult század derekán egy évtizeden keresztül közös protestáns theologia ma még eló növendékei Török Pál püspök, az alapító halálának 30 éves' fordulóján összegyülekeztek. Sok szép beszéd elhangzott itt a két egyház testvéries összetartozásáról, esetleges uniójáról, de legalább is a sikerhez föltétlenül megkívántató együttműködéséről. Öröm hallgatni az ilyen szép beszédeket. Hatalmas távlatot nyit a képzelet szárnyára emelkedő lélek előtt az a gondolat, mit tudna elérni a két protestáns egyház, — sőt többet mondunk — esetleg az egész hazai protestantismus, ha képes volna olyan szervet teremteni a közös munkálkodás számára, amelynek kebelében egyesíteni tudná a ma még szétszórt és széthúzó erőket! Ki kell azonban jelentenünk, hogy nem az unióra gondolunk. Az unió első feltétele az egyéniségről való lemondás. Amik vagyunk, amikké a történet folyamán váltunk, az a mi sajátos egyéniségünk belső tartalma és értéke, amelyről lemondani nem lehet. De nem is szűk-