Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-05-24 / 21. szám

IX. év. Budapest, 193. május 24. 21. szám. EVAM // EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az eset­leges reklamáció is a lap tu­lajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. ® BS SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMUNKATARSAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATN1CZKY PÁL ágfalvi esperes-lelkész. cinkotai lelkész. GÖMÖRY JÁNOS ALEXY LAJOS eperjesi főg-ym. igazgató. czeglédi nyug. ig. tanitó. Megjelenik hetenként egy iven A lap ára : Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 f. Hirdetések és p&lyiaatok kra: Egész oldal . 10 K Állandó hirdetések megegyeeé» ezcrlat TARTALOMJEGYZÉK : VEZÉRCIKK. Evangéliumi Szövetség-. *) — CIKKEK: Korkérdések. Petrovics Pál. — Az 1913. évi közalapi bevallási ivek és a mult évi eg-yet. g-yülés jKönyvének 128. pontja Homola István. — Egházmegy ei lelkészeg-yesületi közg-yüles. D. L. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. — Evangéliumi Szövetség. *) A testvériség egyetemes nagy gondolata a keresztyénség megalapítójának isteni lelkében termett meg. A testvériség eszméjének hivei al­kották a világot boldogitó legszebb intézményeket. A testvériség összeforrasztó ereje kapcsolja egybe a széthúzásra hajlandó sziveket. A testvériség a szeretet virá~ának érett gyümölcse. A testvéri­ségben benne van a megértés erénye és az együttműködés kötelezése. A hazai két protestáns testvéregyházban sok szó esik a testvériségről, do hiányzik hozzá a megértés és az együttműködés őszinte komoly­sága. Még ott is, ahol szerveket alkottunk a közös .érdekek szolgálatának, inkább a féltékeny­kedés vagy a megelőzni akarás szelleme bom­lasztja az együttes munkára hivatott erők alkoto képességét, Protestáns árvaegyletünk talan az egyetlen közös alkotásunk, amelyben még leg­inkább megtudjuk egymást érteni. Protestáns Irodalmi Társaságunkról már sajnos, nem mond­hatjuk ugyanezt. Az egy kipróbál erejű, de most már ezernyi más dologgal elfoglalt s ezért állásáról lemondott derék titkárunkon kívül a a rendezőség oly gyakran változik, hogy céltu­datos, épitő munkára ez a társaságunk is mind­inkább erőtelenné válik. Legfőbb baja azonban az, hogy a testvériség nagy eszméjét egyrészt az általános érdeklődés lebilincselésének hiánya, másrészt a hozzáfűzött igények ki nem elégitése miatt nem képes kellőkép szolgálni. A protes­táns közös bizottságban sincs meg az a napi politikán felül álló elfogulatlan és bátor evan­geliomi lelkület, amely a két testvéregyházat legalább a közös érdekek szolgálatának, képvi­seletének és kielégítésének a szálaival összefűz­hetné. Mindezek.a gondolatok abból az alkalom­ból merültek fel lelkünkben, hogy a mult szá­zad derekán egy évtizeden keresztül közös pro­testáns theologia ma még eló növendékei Török Pál püspök, az alapító halálának 30 éves' for­dulóján összegyülekeztek. Sok szép beszéd el­hangzott itt a két egyház testvéries összetarto­zásáról, esetleges uniójáról, de legalább is a sikerhez föltétlenül megkívántató együttműkö­déséről. Öröm hallgatni az ilyen szép beszédeket. Hatalmas távlatot nyit a képzelet szárnyára emel­kedő lélek előtt az a gondolat, mit tudna elérni a két protestáns egyház, — sőt többet mon­dunk — esetleg az egész hazai protestantismus, ha képes volna olyan szervet teremteni a közös munkálkodás számára, amelynek kebelében egye­síteni tudná a ma még szétszórt és széthúzó erőket! Ki kell azonban jelentenünk, hogy nem az unióra gondolunk. Az unió első feltétele az egyéniségről való lemondás. Amik vagyunk, amikké a történet folyamán váltunk, az a mi sajátos egyéniségünk belső tartalma és értéke, amelyről lemondani nem lehet. De nem is szűk-

Next

/
Thumbnails
Contents