Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-05-17 / 20. szám

2! 4 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1913 A theol. tanulmányozás reformja. A theol, tanulmányozással és ez alapon mai papképzésünkkel elégedetlenek vagyunk e hazában s a prot. külföldön egyaránt. Gyökeres reformálásának élénk érzete megalkotta — tanulmányi részében gyenge — mai theol. szervezetünket, élénken foglalkoztatja évrőlévről theol. tanáregyesületünket a főisk. szakosztályi értekezleteken s egész irodalmat teremtett a külföldön Bornemann : „Die Unzulänglichkeit des theol. Studiums" (1886) c. művétől kezdve föl Drews: „Zur Reform der orakt. Thteologie" (1910.) s a francia Trial: „La Riforme des études théologiques" (1912.) c. művének megjelenéséig. (Ismertette Lobstien a „Christi. Welt" hasábján). Mint nálunk, ugy a külföldökön is a papképzés emelése céljából a tudományos és a gyakorlati szempontoknak a 'mainál egységesebb és szorosabb összeegyeztetésére törekszenek. E cél elérése Radácsi szerint is a. szerencsés jövő feladata Abban megegyezünk valamennyien, hogy a theol. tanulmányozás célja derék lelkészeket, tágabb értelemben szakképzett theol. tanárokat és vallástanárokat nevelni. Derék lelkész az, ki a pályája iránt érzett benső hivatása mellett a megfelelő tudományos ismeretekkel rendelkezik. Életének és ismereteinek a személyesen elsajátított, evangéliumban kell gyökerezniök, másrészt tájékozottnak kell lennie korának és környezetének összes követelményeiben és szükségleteiben; csakis ily módon hirdetheti sikerrel híveinek az evangéliumot. E végből Trial szerint a mai theol. tanulmányozásnak gyakorlatibb és modernebb jellegűnek kell lennie. Gyakorlatibbnak, a mennyiben az evangelium nem elmélet, komplikált tanrendszer, vagy philos. és dogmatikai rendszer, hanem a lelkiisnaeretet, kedélyt és akaratot foglalkoztató isteni erő és hatalom. Ez alapon jogosult az u. n. psychológiai módszer hangsúlyozása a német prot. theológiában. És theol. tanulmányozásunknak modernebbnek is kell lennie, mivel a lelkésznek a mai embert kell ismernie és vallásos erkölcsi irányban kell nevelnie. E végből több ponton erősen összevonja és reviedálja Trial a theol. studiumot, hogy igy a leendő papot kiemelje a modern kultura formáinak, kérdéseinek, feladatának és tényezőinek homályos és zavaros felfogásának tömkelegéből. Hogy cálját elérhesse, azt kivánja Trial, hogy a theológus diák beleélje magát az egész szent Írásnak szellemi gondolatvilágába s élő kontaktusban legyen az ó és az uj szövetség vezető vallásos személyiségeivel. Az isteni kijelentésnek minden történeti feltételezettsége mellett is annak isteni tantartalmát belső élete alapelemévé kell lennie. És ez Trial szerint alapos nyelvtud. ismeretek nélkül is lehetséges, vagyis kivánja a philol. és exgetikai Studium megszorítását. Másrészt azonban ismernie kell a fiatal lelkésznek korunk érzés- és gondolatvilágát is, s igy a históriai tanulmányozás súlypontjának — a mit nálunk Hornyánszky Aladár is hangsúlyozott — nem a szürke múltban, hanem a jelenben kell lennie. Nem a 2-ik és 3-ik század szövevényes gnosztikus rendszereinek, hanem korunk szellemi áramlatainak alapos ismeretére van szükségünk. Egyháztörténeti előadásainkon ne Valentin kenomája, vagy pleromája, hanem reformátoraink és ujabb szellemi hőseink gondolatvilága legyen a fődolog. Trial főleg erős bölcseleti műveltséget sürget, hogy igy a rendszeres theológia korunk összes szellemi érdekeit, követelményeit és szükségleteit felölelő apologétikai jellegű tudománynyá nőhesse föl magát. Tehát több philosóphiai érzéket és isméretet. a theológiába ! Ismernünk kell főbb irányzataiban a rnai természetbölcselet főbb problémáit, a keresztyén erkölcstan megalapozása és kibővítése céljából az erkölcsök bölcseletét, Euckennel szólva : a nagy gondolkodók világ- és életnézleteit; továbbá a művészet bölcseletét, hogy Kant és Fichte módjára a művészetben „a vallás surrogátumát" lássuk, — nemkülönben ismernünk kell a mai társadalombölcseletét az u. n. sociológiát s végül a dogmatikai theológiai alapvetéséül a vallásbölcsöletet, hogy annak világánál'lássuk és megértsük a keresztyén hit sajátosságát s az evangelium isteni eredetiségét a maga összes vonatkozásaiban. Bizonyára nagy terveket sző Trial a leendő lelkész számára. S nemcsak átalakítja a történeti s a rendszeres theológiát, hanem gondosan megalapozza a theol. tudomány koronájaként a gyakorlati theológiát, kötelességévé teszi a lelkésznek a prédikációira való leggondosabb készülődést s az evangélizáció és belmisszió összes ágaiban való forgolódását, illetve ez alapon az előadásoknak semináriumokká való átalakítását. Mielőbb még az orgonálásban és éneklésben való jártasságát is hangsúlyozza. Ha a jó lelkész minden hivői, ugy annak minden anyagi és szellemi követelményeit és szükségleteit kell alaposan ismernie. Nem a tudás nagy halmaza, hanem a vallásos nevelésre való képesség és készség, s nem a múltnak gondolatvilága, hanem korunk világ- és életnézlete reá nézve a fődolog. S ha ez igy van, gyökeresen kell revideálnunk az egyház és dogmatörténet s a exgesis eddigi hagyományos tananyagát. Neander módjára a régebbi és ujabbi keresztyénség főbb szellemi hőseit kell ismernünk, s bátran mellőzhetjük a bibliamagyarázat főbb képviselőinek ismeretét p. o. Mopsvestiai Tivadartól kezdve föl egészen Zahnig. Csak a kiben meg van a kiválóbb philol. képesség és készség a nyelvek iránt, az tanulbehatóbban jó vezető mellet az u. n. philológia sacrát. „Ne ámítsuk magunkat ós másokat a héber nyelv tanulásával"' — mondotta találóan Zsilinszky a hazai Theol. szervezet tárgyalása alkalmával. Legyünk e tekintetben is — az eddigi csekély eredményen okulva — nyíltabbak és következetesebbek. Ne követeljünk mai diákjainktól s mai szorgalmunk mellett olyat, amit elérnünk a legjobb akarat mellett sem lehet. Jól mondotta alkalmilag Kenessey Béla, hogy minden theol. ismeretnek