Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-05-10 / 19. szám

2! 4 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1913 A soproni főgimnáziumi internátus. A dunántuli egyházkerület a vall. és közoktatásügyi minisztériumhoz kérvényt intézett, hogy líceumi épületének nagyobbitására és internátussal kiegészítéséhez a kormány engedélyezzen 500.000 K. segélyt. A most érkezett leiratában a miniszter azt irja, hogy „az ország jelenlegi pénzügyi helyzete mellett nem tudja, vájjon a szükséges költségvetési fedezet mikor lesz biztositható s igy a kért összeg engedélyezése esetleg csak evek múlva következik be, a tervezett epitkezés elbírálása a szükséges fedezet biztosítása előtt nem időszerű." Elég világos beszéd: nem is biztat a kérelem teljesítésével, — igaz más intézetek biztatás helyett készpénzzel lettek kielégítve. Kérelem a lelkész urakhoz ! Modori leánynevelőintézetünkben folyó évi junius végével megüresedik az iskolaszolga és főmosónő állása. Kérem a lelkész urakat, hogy a mennyiben hiveik között megfelelő igen becsületes, munkás, a megélhetésért küzdő házaspárt ismernének — nekem őket ajánlani szíveskednének, azok itt biztos megélhetésre találnak. Az iskolaszolga feladata a szokásos teendők elvégzése, fizetése évi 500 K., a főmosónőnek a mosás-vasaláshoz kell jól értenie, évi fizetése 350 K., mindkettő azonfelül két ss-obából, konyhából álló lakást, fűtést, világítás, teljes ellátást élvez. A magyar és tót nyelv ismerete szükséges. Modor, (Pozsonym.) 1913. május 5. Brand Vilma igazgató. A Szemák-féle ijusági könyvtár jegyzék. Az Ev. Őrálló f. évi 10. számában már megtettük észrevételeinket a Szemák-fele ifjúsági könyvtár jegyzékre s felhívtuk erre az egyet, tanügyi bizottság figyelmét. Most meg megjegyezzük azt, hogy egyik evangelikus főgimnáziumban a tankerületi főigazgató az ifjúsági könyvtárt vizsgálva a könyvtáros tanárt felhívta, hogy a könyvtárt a Szemák-féle jegyzék szerint vizsgálja át i Nincs ez ellen semmi szavunk? Talán a Bangha budapesti jezsuita páter által magyarra fordított e munkáját is ne vegyük-e be szintén szó nélkül ifjúsági könyvtárainkba: az ifjúság és a nemi kérdés? Ez talán inkább való növendékeink kezébe, mint Jókai regényei ? „Böhm Károly Társaság" Kolozsvárról kapjuk a következő soroltat: A napokban lesz két esztendeje, hogy a magyar philosophiai tudományosságnak eleddig páratlan büszkesége, Böhm Károly, a kolozsvári egyetem volt professzora, örök uiomra hunyta le szemét. Tanítványainak kis serege most, a magyar tudós világ megannyi jelesének tevékeny támogatásával, az emberhez és a tudóshoz legméltóbb módon készül megörökíteni a mester emlékezetét. Hosszú, de zajtalan előkészítés után f. hó 13-án délelőtt 11 órakor tartja Kolozsvárott, az egyetemi könyvtár előadó termében alakuló gyűlését a „Böhm Károly Társaság". Célja: a magyar philosophia művelése a kritikai idealizmus szellemében. Ennek a tiszta és nemes tudományos, világnézeti és ethikai szellemnek minden legkisebb térhódítása is benső örömre, rokonérzetre és buzgó érdeklődésre szólítja és kötelezi magyar protestantizmusunk minden egyes hivatalos és nemhívatalos tényezőjét, ós pedig különös mértékben. Nemcsak azért, mert Böhm vér és lélek szerint protestáns volt, mi több : eredetileg protestáns papnak készült s egyetemi tanárságáig a budapesti ág. h. ev. főgimnáziumnak volt évek hosszú során át kiváló, hű professzora ; nem is csak azért, mert a Társaság alapitói közt s leendő törzskarában igen szép számmal foglalnak helyet a hazai s különösen a kolozsvári protestáns fő- és középiskolák tanárai (köztük a tudományos irodalomban igen előnyösen ismert nevek, mint Nagy károly, dr. Bartók György, dr. Ravasz László, dr. Szelényi Ödön stb.) — ámbár ezeket is jóleső örömmel szabad és kell registrálnunk. Hanem mindenek felett azért esemény e Társaság megalakulása protestantizmusunkra nézve, mert ez utóbbi mindig büszkén mutathat rá arra, hogy szellemének a Böhm Károly nemes és erőteljel személyisége és hatalmas életmüve kialakulásában minő nagy és termékenyítő szerep jutott. Ez a hatás pedig, minél mélyebb volt, annál inkább lehetett kölcsönössé. Az a kritikai idealizmus, a melynek középpontjában a Böhm sarkalatos gondolatai szerint, a szellem egyedüli realitása és egyedülvaló méltósága, önértéke áll, meggyőződésünk szerint vezércsillagá lesz a protestáns theologia tudomány uj alapvetésének és módszeres kiépítésének is, — de nem kevésbbé vezércsillaga a magyar protestantizmus gyakorlati élettevékenységének egy ethikai ércalapon álló uj egységes nemzeti kultura. megalkotásában, amelyre az örök evangelium és a négyszázados történelmi mult sürgetve követelőző szóval kötelezik. Ennek a hódítani akaró és hódításra képes szellemnek — tehát nem egy névnek, vagy egy csalhatatlan rendszernek — kultuszát jelenti a mi számunkra a Böhm Társaság alakulása s épp azért elsősorban maga a magyar protestantizmus az, mely a legteljesebb joggal elvárhatja minden, arra hivatott gyermekétől e nagy ember emlékezete ,munkája és a neve alatt és szelleme jegyében meginduló frisserejü, sokatigérő philosóphiai társas munkásság iránt való munkás figyelmet. Ratzenberger Ferenc, Jahresbericht vom Jahre 1912. über die evang. Gemeinde Szepesbéla. XVI. Jahrg.Késmárk (Sauter) 1913. 16. lap. Derék lelkésze, Wéber Samu bátyánk legméltóbb utóda egy epületes előszóval vezeti be tartalmas évkönyvét, a melyben egyházközsége siratja Greisiger M'hály orvost, volt kurátort, s utóbbi igen tekintélyes polgár és presbiter. Az istentisztelet rovatában panaszolja a gyér ternplonvlátogatást (a miről már Samu bácsi is panaszkodott) s az ifjúság egyházias szellemű nevelését sürgeti. Apadást konstatál az ifjúságnál is, a mi a kivándorlással és a felsőszepesség pápás beözönlésével és eltótosodásával áll szer-