Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-04-26 / 17. szám

J 82 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1913 kus egyháznak közös érdekeit azonban közös képviselőtestületnek, közös egyháztanácsnak és közös elnökségnek kell intézni. Ezek hatáskörébe kell utalni a költségelőirányzati jogot, az egyházi adónak egyenlő alapon kivetését és beszedését, a központi pénztárkezelést, a nyilvántartást, uj lelkészi korok vagy egyházrészek szervezését, és a régiek megváltoztatását, az iskolaügyet, a tanárok és tanitók választását, humanitárius intézmények felállítását» a hatóságokkal való érintkezést, az egyes egyházrészek vagy tisztiviselők közötti összeütközések elsőfokú elintézését, az egyházrészeknek oly javaslatai fölötti döntést, a melyek fedezettel még nem birnak, az alapitványok és egyházi tőkék kezelését és sok más oly kérdést, a melynek részleteivei azért nem foglalkozom, mert túlterjedne jelen közlemény célján és keretén. Mellőzöm annak kifejtését is, hogy az egyházrészeket élettelenné a centralizáció által nem kívánom ós nem szabad tenni, hanem oly szabályozás szükséges, a mely az egyházrészeknek közreműködését és az ott lévő intézményekre kezelési és felügyeleti jogát a megengedhető határokig biztosítja. Nem terjeszkedem ki az egyházi vagyonok jövedelmei mikénti felhasználásának kérdésére sem. E tekintetben csak annyit jegyzek meg, hogy nézetem szerint minden meglevő vagyon jövedelmét elsősorban azon egyházi célra kell fordítani, a melyre rendelve van, és szigorúan meg.tartandónak vélem érvényben levő alkotmányunk rendelkezéseit, azon eljárás tekintetében, a mely mellett a közvetlen célra fel nem használható jövedelmek, más együttes egyházi célra felhasználhatók. Különösen a német és tót egyházak vagyonára nézve igénytelen nézetem az, hogy ezek jövedelmei első sorban a német — illetve a tótnyelvü evangelikus istentiszteletek és funkciók biztosítására szolgálnak; — ha azonban oly idő következnék be, a melyben ily istentiszteleteket és funkciókat Budapesten senki sem kívánna, vagy a jövedelmek ezek szükségletét meghaladnák: a fővárosi evangelikus egyház közös szükségleteire lesznek fordíthatók, mert ezek tagjai, utódai, leszármazói azoknak a német illetve tót hitsorsosainknak, a kik e vagyonokat evangelikus egyházi szükségleteik födözésére gyűjtötték illetve szerezték; — és mert ezek a közös szükségletek az összes fővárosi evangélikusokat szolgálják. A zsinatot előkészítő egyetemes bizottság törvényjavaslatának részletes intézkedéseiről nem kívánok ezúttal nyilatkozni, mert én is kívánatosnak tartom, hogy a fővárosban működő öt egyház átérezze az oly szervezés szükségét, a mely a mostani inkonvenienciákat megszünteti, az ingatag, bizonytalan, jogilag is megtámadható szervezetek hetyébe törvény által biztositott szervezeteket léptet, az együttműködést, a közös célok egyeiértő munkálását biztosítja, és biztos alapot teremt arra, hogy hazánk folyton fejlődő székes fővárosában evangelikus egyházunk ugy valláserkölcsi, mint tanitó, nevelő és humanitárius hivatását méltóan betölthesse. Ha ennek szükségét átérzik: meg fogják találni reménylhetőleg annak módját is, hogy a fővárosi evangélikusok közösen intézendő kérdéseit és az egyes részeknek szükséges autonómia körét is helyesen megállapítsák. Es e szükséget át kell érezniök, ha az evangelikus vallás, az evangelikus egyhéz érdeke, ha őket evangelikus szellem, az igazság szelleme vezérli. Azt hiszem, hogy a felsoroltakból, az ismerttett működési kimutatásból mindenki, aki tárgyilagosan, kizárólag evangelikus közérdekből veszi fontolóra a változott körülményeket: annak szükségét el fogja ismerni, hogy — ha lehetséges, az összes ma működő egyházak egyetértő előterjesztésére, ha pedig az nem lehetséges, e nélkül is — egyházi törvény alkottassék a fővárosi evangélikusok szervezetéről. Ezt el kell ismerniök azoknak is, a kik a rendezést egészben vagy részben mádképpen tartják helyesnek mint én. Áttérek arra a kérdésre, időszerű és célszerü-e, hogy a most egybehívandó zsinat foglalkozzék a fővárosi evangélikusok szervezetével? Az időszerűséget az adja meg, hogy egyetemes egyházunk zsinatot ritkán tart, és egyházi érdekből fontos, az élet és viszonyok fejlődése által megérett kérdéseket nem szabad negyed évszázadokra elodázni. De célszerű is e kérdést minél előbb megoldani, mert az, hogy törvényjavaslat, a mely a német és tótnyelvü istentiszteleteket és funkciókat